Okos republikánusok

Meg kell hagyni, Aaron Sorkin tud szerethető ellenzékieket írni. A Bartlett-stábba csak bekerül egy Ainsley Hayes, a republikánus jogtanácsos. A Newsroomnak pedig a teljes első évada arról szól, hogy senkiháziak kezébe került a párt - akkor ez még a Tea Party volt - és Will McAvoy rendet akar tenni.

Onnan ugrott ez be, hogy Trumppal szemben elkezdtek kiállni republikánus arcok. És hogy mielőtt ez az egész elkezdődött volna, rátaláltam a Foreign Policy The E.R. podkasztjára, amiben van egy olyan hús-vér elemző, Kori Schake, akiről az összes pozitív republikánus szereplőt mintázhatták. Schake ott volt a német egyesítésnél NATO tisztviselőként, dolgozott az első Bush-kormány nemzetbiztonsági bizottságában, és a hálistennek sikertelen McCain-Palin kampány külpolitikai tanácsadója is volt. Most többek között a konzervatív/republikánusközeli Hoover Intézetben kutat a Stanfordon.

A fentiek mellett heti rendszerességgel szerepel az E.R-ban többek között demokraták felé hajló FP-vezető, David Rohtkopf beszélgetőtársaként. Rothkopf persze 2010-ben már arról írt, hogy miért nem demokrata, úgy általában mi a baja az amerikai pártokkal. Persze abban a cikkben még viccesebb, hogy említ egy feltételezett harmadik induló párost a következő választáson, a Petraeus/Bloomberget. 2010-ben, amikor a cikk íródott, divatos kérdés volt, hogy Petraeus politikai pályára lép-e. 2012 óta nem kérdés, hogy nem.

A Rothkopf-Schake csaták - illetve van még pár visszatérő vendég, a Yochi Dreazent és Rosa Brooksot is tartalmazó adások remekek - nagyon profik, van benne hely egyet nem értésnek. Pedig a republikánus párt rendesen kapott-kap Trump miatt. Megérdemelten, Schake nem is védte a védhetetlent.

Más értékeken viszont össze-összecsattannak. A mi Obama öröksége és vacak elnök volt-e témájú adásokban ez történik. A történelmi siker-e az iráni alku is ilyesmi. Ez pedig tök jó. Hallgassátok.

Bábeli gyerekkönyvtár

Nézzétek meg a lenti videót. Nem hosszú, pont egy perc, és közben írjátok le, hogy mégis mi lehet az. Megvan? Mehet a papír a billentyűzet alá, ahol az ember csak a jelszavakat és a ropimorzsát tartja. A fáradozásért cserébe meg jár egy sztori, mielőtt visszatérünk a pislogó szemre.

Minden kornak megvannak a maga varázsszavai, néha több is egyszerre. Éter, fiziognómia - és fizimiska! -, delej, villamos, kibernetikus, űr…mindegyiknek volt húzása tíz-húsz éven keresztül. Ilyen az algoritmus és a kód is, bár kezd kikopni a mesterséges intelligencia, a neurális háló és a VR miatt. Most viszont kiderült, hogy az algoritmus tud gyerekkönyvet is csinálni.

Hogy legyen valami relációnk a valósághoz, algoritmusok kapcsán mostanában arról kellene írni, hogy a Google Magenta projektjében fejlesztett mesterséges intelligencia megírta első dalát. Vagy hogy egy másik MI forgatókönyvet írt. Mivel a dal bénácska, beszéljünk inkább a gyerekről, aki elveszítette a nevét.

mese_2

A Lost My Name olyan könyveket gyárt, amelyek testreszabhatók. De nem csak annyira, hogy a név cserélődik benne, a teljes sztori összekutyulható. Két alapsztorijuk van, az egyik a gyerekről szól, aki elveszítette a nevét, a másik pedig egy intergalaktikus hazaútról. Az elején írunk egy nevet, kiválasztjuk, hogy fiú kapja-e a könyvet vagy lány, és a három-három gyerekfigurából választunk egyet hősnek. És a folytatás gomb után lesz egy könyvünk. Mondták már, hogy a technológia modern metaforája a mágia, de ritkán ennyire kézzelfogható.

mese

Az intergalaktikus utas mesekönyv kicsit máshogy működik. Abban a betűk helyett az úticélt kell beállítani, hogy tényleg hazáig tartson az út. Nem is elég neki, hogy bebillentyűzzük az irányítószámot, egy térképes ablakban is rá kell húzni egy keretet a házra. Kínos lenne egy hosszú út után rossz helyen landolni az űrhajóval.

A saját legendájukat is megírták

A startup, mert a Lost My Name céget sok másnak nem lehet nevezni, sztorija is jó. A legendájuk szerint négy barát rakta össze a könyvet munka után, a családtól lopott órákban. Aztán amikor elindították az oldalt, ahol rendelni lehetett a személyre szabott könyvből, az emberek elkezdtek jönni. Köztük startupversenyes megkeresések és befektetők is, az utóbbi kilencmillió dollár értékben.

A cég oldalán levő számláló 1,6 millió eladott könyvet mutat, és azt, hogy eddig 174 országból rendeltek. Könyvenként 20 fonttal számolva az már szép forgalom. Pedig a mesék csak tíz nyelvre vannak eddig lefordítva, a galaktikus utazásos könyvet pedig érthetetlen okból csak négy országból lehet megrendelni a landolós térkép szerint.

Több a mérnök, mint az író

Azon gondolom senki nem lepődik meg, hogy egy ilyen céghez az illusztrátorok és a csilingelős rímek íróin túl egy halom technológus kell. A cég blogján több technológiai jellegű tartalom van, mint amit magyar kiadóktól eddig látni lehetett.

A tech irányultság abból következik, hogy a hagyományos értelemben véve nem egy könyvvel indították az üzletet, hanem több száz potenciális kötettel. Mindnek ugyanaz volt a címe persze, de a nevek, a betűk, a sztorik sorrendje más volt. Ehhez pedig vagy egy gigantikus raktár kell, amiben az összes kötet készen áll, plusz isten hitelkártyája, hogy kifizessék a nyomdaköltséget. Vagy ha ez a kettő nincs meg, akkor könyvgenerátor program és print-on-demand szolgáltatás, amiben egy könyvet is le lehet gyártani megfelelő áron és minőségben.

Legalább ennyire tanulságos a webáruház át- és áttervezéséről szóló írás, ami annak a belátásával kezd, hogy az elsőre kiválasztott webbolt egyedi könyvek eladására nem az igazi. És ami a legjobb, vannak adataik. Gondolták volna, hogy akármit is csinált a Disney a Jégvarázzsal és a névdivattal, több Oliviának vettek egyedi meséskönyvet, mint Emmának?

Most értünk vissza a pislogós szemhez. Vagy a fenti robotgyomorhoz. Ezek a gyerekrajzok kiegészítéséhez, mozgóssá tételére rajzolt animációk. A Lost My Name-n belül készültek, mert valaki jó ötletnek tartotta őket. Arra pedig, hogy nem csak gyerekrajzra alkalmazhatók, példa a lenti videó

Ahol a jövőt forrasztják. Vagy legalább a prototípusát

Sendzsen az egyik legérdekesebb jövőváros. Nem úgy jövő, hogy isten pénzéből - vagy legalább olajdirhamból - építünk okosvárost, hegyet, mesterséges szigetet, sípályát meg Alpokat. Soha nem jártam ott - egy sarokkal arrébb, Hongkongban igen - de koszosabbnak, ad hocabbnak, kaotikusabbnak tűnik, mint egy kitalált jövőváros. Az utóbbiakat nagy cégek prospektusaiba szokták belerajzolni, nem a valóságba. Most pedig jött egy film, egy dokumentumsorozat első darabja a Wired-től, ami ezt az én városomat mutatja be.

Az egyik kalauz pedig az a Bunnie Huang, aki a legérdekesebb technológusok egyike manapság. A videóban csak fél mondatnyit beszél a gongkairól, a becsületszóra átadott bizalmas adatokról, de korábban írt róla egy hosszú posztot. Nagyon fontosnak tűnik ez a hozzáállás, mert lehetőséget ad a gyors hibázásra és továbbfejlesztésre. Olyan, mint a marék dollárért megvehető gongkai telefon vagy a szinte feltaláló nélküli termékek máshol nincsenek.

Sissi egészen máshogy

Mikor Vujity Trvtko előjött azzal, hogy valami olyat talált a trianoni békeszerződésben, ami eddig mindenkinek elkerülte a figyelmét, nem tudtam megállni a poénkodást. Már csak azért sem, mert fel lehetett idézni a pár száz méteres legendás magyar-japán közös határt Tiencsinben. Minden jel arra mutatott, hogy az adás nem a kis kolóniáról fog szólni - Hírbehozó Gergő tippje a párizsi szerződésekben tárgyalt négy új faluról jobb tippnek tűnt. Az MNO szerint azonban mégis Tiencsin lett a történet, ráadásul van még egy plágiumvád is a sztorival kapcsolatban. Hogy ez kikerült a képből, beszélhetünk egy másik kínai városról, Csingtaóról.

9604396288_7b2f77786d_z

Az első világháborúban az Osztrák-Magyar Monarchiának egészen menő hadihajóflottája volt. Akadtak persze hülyeségek - így süllyesztették el az olaszok a Szent Istvánt -, illetve magasan túlértékelt dolgok - erre meg itt egy remek poszt az otrantói csatáról - de tengeri hatalomforma voltunk. Hajókkal! A tiencsines beszélgetés közben viszont arra kellett rájönnöm, hogy a K.u.K flottából közül gyakorlatilag semmi sem maradt meg. A jóvátételként átadott hajók nagy részét az 1920-as évek elején Olaszországban zúzták be, maroknyi hajó pedig a hatvanas évekig szolgált a győztes országok flottájában.

Az egyetlen kivétel a Lajta (SMS Leitha) monitor, ami Budapest belvárosában parkol a Dunán múzeumhajóként. (A Bodrog monitor teste is megvan, de nincs felújítva egy egészen kicsit se. Az anyja se ismerne rá.) A többi újrafeldolgozott vashulladékként teljesít szolgálatot, ami szomorú, ha megnézzük, milyen vasak voltak ezek.

Nyilván nem gazdaságos nagy adag, karbantartás-igényes gépet megtartani. Ez annyira régi meglátás, hogy a kedvenc repülőcsónakomból, a Boeing 314-esből - ezzel kellene utaznia minden emberi logika szerint Indy-nek a filmekben - egy darab sincs. Akad egy marék fotó, azt annyi. Igazi Zeppelin? Egy darab se. De az amerikai kortársaiból sincs.

Kaiserin Elisabeth 12

És valahol itt érünk el a sztorihoz. Mert a nagy osztrák-magyar flotta egyik egysége nem az Adrián védte a hazát illetve a khm gyarmatbirodalmat. Ebből eleve sarjadzanak érdekes történetek, amelyekben ott a lehetőség, hogy minden résztvevő máshogy emlékezzen rájuk. Egyrészt kétszázegynéhány cs. és kir. matróz a Zenta és a Mária Terézia császárné és királyné cirkálóról részt vett a bokszerlázadás leverésében, másrészt annak az expedíciós erőnek voltunk tagja, amely végigerőszakolta és fosztogatta a Pekingig vezető utat. Jobban bele kellene olvasni, hogy megtudjuk, mennyi szégyellnivalónk van. Általában véve minden résztvevő ország azt szereti mondani, hogy az atrocitásokat a többiek követték el, ami legalábbis zavaró.

SMS_Kaiserin_Elisabeth

Későbbi történet, hogy az SMS Kaiserin Elisabeth - vagy ahogy a wiki szerint magyarul hívták Őfelsége Erzsébet császárné hadihajója - nem csak, hogy kínai vizeken rekedt a világháború alatt, de ott is süllyedt el. A hajó Veperdi András remek kifejezését kölcsönvéve lobogómutogatós úton volt a Távol-Keleten, és esélye sem volt hazajutni az Adriára.

Csingtaóval nem járt különösebben jól a hajó, Ausztria-Magyarország és Japán között nem volt háború, a kikötőt védő németek azonban ragaszkodtak ahhoz, hogy a Kaiserin Elisabeth részt vegyen a védekezésben. Bécs egy darabig ellenkezett, de a németek elérték végül, amit akartak. Az ostrom alatt a hajó orr- és tatlövegeit a szárazföldre telepítették át, onnan lőtték a japán hadihajókat. A nagy eredmények nem az Erzsébethez kötődnek, a német Jaguar ágyúnaszádhoz, ami elsüllyesztett egy japán rombolót, illetve az S-90 torpedónaszádhoz, ami pedig Takacsiho könnyűcirkálót süllyesztette el legénységével együtt. A blokád alá vett hajókat végül a legénységük süllyesztette el miután kifogytak a munícióból a város pedig elesett. 56 magyar tengerész és két magyar tiszt került hadifogságba, a hadifogságban életét vesztő Vita János kivételével mind 1920-ban térhettek haza.

A történetről sokkal bővebben írtak előttem, erre tovább

(Fotók: Stephen Hughes / Flickr CC-BY, Wikimedia Commons/State Archives/War Archives Vienna)