Re: 2015 - City of Art

Németh Ádám felhívására reagálva Konrád és Dévai Zoltán már megpróbálták megrajzolni 2015 poszt-kopirájt világát. Ők megpróbálták kitalálni, hogyan lehet fenntartható a kultúra, én megpróbálom bátortalanul leírni, hogyan néz ki működés közben.

“Ha a lovat elveszem alóla, attól még Kossuth elvtárs marad.” - mondta egyik kabaréjában Nádas György, valahogy így leszünk a szövegekkel is. Attól, hogy nincs csinos gerince, nem ül a könyvespolcon, jépeg a borítója és nehezebb úgy hivatkozni rá, hogy “XY: Z, Gondolat, Budapest, 2010, p. 106.” még szöveg marad. Először felismertetik az igény a digitális kiadásokra, majd az addig létrejött digitalizált szövegek megszűnnek különféle Rodostókban lakni, hazatérnek Zágonba, mert megtehetik. A folyamat végére elterjed a digitális köteles példány küldésének gyakorlata.

A könyvekkel párhuzamosan a különböző periodikák archívumai is kikerekednek, megszűnnek a foghíjak, lehetővé válik ténylegesen a netről való munka. A parkban, padon ülve vagy kapucsínó mellett egy kávézóban, a közösségi mesh hálózatok újra az embereknek adták a városokat. (A falakon persze streetart, senki sem bántja a teheneket, az utópia folytatható…)