Tag: ajánló

Posted on

Magyar-japán arcvonal

A német védelem közepén keletkezett résen beözönlő japán erők szétbontakoztak. Egy gyalogos század felfelé rohamozott az Iltis-dombon. Kigyulladt egy fényszóró és megvilágított egy, az embereit kivont kardjával bíztató német hadnagyot, és egy a katonáit felemelt karddal vezető japán századost. A két férfi hunyorogva meredt egymásra, majd a feudalista idők harcainak hihetetlen paródiájaként a két tiszt kardpárbajba kezdett a harchoz felsorakozott csapataik között. A szamuráj kard sokkal jobbnak bizonyult a parádézásra használt díszkardnál és a japán parancsnok levágta az ellenfelét. A németek megadták magukat. Egy másik, a Bismarck-dombra felkapaszkodott század elfogadta az Iltis-dombon éljenző japánok által elcsüggedt németek megadását.

Ez itt fent a történet vicces-ironikus része, a Csőrösi Koma Csingtao ostromáról szóló cikke azonban halálosan komoly. Az első világháborúról eleve keveset beszélünk, a németek kínai kiruccanásáról pedig eddig egyáltalán nem tudtam. Volt pedig nekik erődített kikötőjük, bunkereik, tüzérség, árokrendszer, amit a japán támadók módszeresen őröltek fel, romboltak le, foglaltak el.

A cikk a két részes Hol apáink vére folyt sorozat záródarabja, azt hiszem a délután folyamán boxerlázadunk is.

(via Gazs)

Posted on

Xsör könyvtár: Virtual Worlds

virtualworldsVan még ebből a jónak tűnő kötetből három példány a Bookstationben. Ajánlani nem tudom, mert még nem jutottam túl az első ötven oldalon, arról viszont meg vagyok győződve, hogy érdekes. 1993-mas, forrás. Még nem vagyunk túl a bekábelezett úszómedencéken, a Fűnyíróembert idéző VR cuccokon, a közösséget VJ-ként használó menő NeXT vashalmokat felhasználó cyberperformanszokon, valószínűleg még Jaron Lanier is lelkesen fekteti a kábelt és drótozza a kesztyűket meg a sisakokat, ahelyett, hogy a digitális maoizmusról rántaná le a leplet. Nem lehet rossz, a források mindig érdekesek, ez szabály.

Posted on

Belemerülve

Egy Nem tudom eldönteni, hogy valóban csak az immerzív realizmusról akar szólni Dr Lewis Pulsipher Why Immersion Shouldn’t Be The ‘Holy Grail’ című cikke, vagy tényleg összekeveri a realitásra törekvést az immerzív játék létrehozásának vágyával. (És bármelyik is, miért egy sánta Merriam-Websteres definícióból indul ki?) Eleve gyanús, hogy nem Pulsipher kezde a valószerűségre törekvést és a beleélhetőséget összemosni, csak reagál rá.

Mindegy is, ha a fenti bizonytalanságon felülemelkedve az írás jó vitaindító, érdemes elolvasni. Azt fejtegeti, hogy nem feltétlenül a játékost önmagába záró videojáték megírása a szent cél - és pláne nem ez teszi nagybetűs művészetté a játékot. Hasonlóan érdekes lehet az ismert szabályrendeszeren belüli kihívások teljesítése. Mondjuk világmegváltás és epikus csata helyett highscore. Az egész a szinte már közhelyes hardcore-casual szembeállításhoz fut ki, hogy a végén még bedobja a prof az eszképizmust is. A végkicsengés: a szórakozást ne keverjük össze a valóság elhagyásával, mert azelőtt is voltak játékok, hogy az immerziót egyáltalán kitalálták volna.

Kettő Gondoltam, hogy a fent nagyon röviden ismeretett cikkhez hozzáteszem a magam kétfillérét és megírom ide, de jött a hír a lakótársamtól, hogy megint 3,60 a kenyér videojáték a Steamen. Az azóta eltelt időt az Ubisoft Beyond Good and Eviljében töltöm, ami nagyjából cáfolja is a realizmus, a beleélhetőség és a menekülés összemosását. A játék grafikája igényes, a világ szépen össze van rakva, a grafikán viszont látszik, hogy nem mai. Iszonyú jól öregszik a program, élmény játszani, de semmiképp nem hívnám valósághűnek a sem Hyllis bolygóját, sem a grafikát úgy általában. Ennek ellenére a játék immerzív, öt perc után már Jade is vagyok, aki a városának és barátainkak megentéséért küzd. És persze maradok játékos is, akit érdekel, hogy az interaktívan elmondott mesének - nem teljesen lineáris a játék, de kevés út van és csak egy fő szál - mi lesz a vége.

A játékot a Steam évvégi akció között keressétek. Majd írok róla, ha egyszer végigjutottam, a leárazásnak viszont január másodikával biztosan vége lesz.

Három Oda kellene figyelni a francia science fictionre. A BGE-t az Ubisoft Montpellier-i stúdiójában csinálták, a pár éve meglelt szintén elnyomásos-felkeléses tematikájú Skyland szintén francia termék. Ha utánagondolunk - még egy: Renaissance - biztos akadnak még érdekességek a közelmúltból.

Posted on

Négysör könyvtár: Szerelmeslevél az internethez

Brief history of the future Az internet történetét mindenki el tudja mondani, aki öt percnél és egy freemail címnél több időt töltött a neten. ARPANET, sok gép, nehogy a szovjetek leatombombázzák, Tim Berners-Lee, worldwideweb. A profibbak esetleg még felemlegetik a BBS-t, a gophert, az NCSA Mosaicot esetleg a Google-t és a webkettőt. Az internetnek azt a történetét viszont, amit Naughton könyve mesél el, a többség szerintem nem ismeri. Nem a technológiák, az RFC-k vagy az újabb hálózatok kronológiája a könyv, hanem az embereké.

A könyv egyszer elindul a távírótól mint üzenetkapcsolt rendszertől. Aztán elindul Paul Barantól, aki előbb feltalálta a csomagkapcsolt hálózatot, majd az írása elkallódott valahol a világban. Aztán harmadszor elindul a DARPA-tól, mert ott került pénz. Naughton olvasatában az internet úgy született meg, hogy rendkívüli mennyiségű igazán remek ember hobbiból, katonáktól-cégektől elcsaklizott támogatásból, szigorúan a telkók ellenében, újra és újra feltalálta a kereket. Az a csoda, hogy a végén körülbelül egységes valamivé összeállt.

A történet fókuszában az emberek vannak, úgy szól a netről, ahogy Levy Hackers-e a szoftvereket megíró, drótokat átforrasztó hackerkultúráról. Naughton elég sok forrással dolgozik, nagyrészük idézett szövegként jelen is van a könyvben. Néha az író hagyja, hogy a megnyilatkozók és a forrásszövegek elmondják a saját történetüket, ezek talán a legjobb részek.

A könyv feléig kell eljutni ahhoz, hogy az öltönyös aktatáskás hősök - mert ahhoz kétség nem fér, hogy Vannevar Bush hős volt - helyét átvegyék a borotválatlan, pólós farmeros alakok. Web csak egészen a végén lesz, a Netscape pedig az utolsó oldalakon válik nyílt forráskódúvá.

John Naughton: A Brief History of the Future - The Origins of the Internet, Phoenix, 2001

Posted on

A távírótól a LOLcatekig

Játszok corydoctorowosat drótkeretes szemüvegben.

A ROFLCON-on elhangzott egy remek előadás arról, honnan származnak olyan vándormotívumok, amiket az egyszerűség kedvéért az internetnek szoktunk tulajdonítani. Már az előadóért érdemes megnézni az egy-egy és negyed óra hosszú videót, Jason Scott színes egyéniség, remekül ad elő, és olyan kultprojekteket csinált meg mint a BBS és egyéb digitális kultúrtermékek archívuma a Textfiles.com vagy a BBS-ekről szóló több részes dokumentumfilm.

A videót le tudjátok tölteni az archive.org-ról (meg be van illesztve gyászos minőségben a Tovább link mögé), az összefoglaló/ajánló cikkem pedig most ment ki az origóra: Mémek az internet előttről.

Continue reading “A távírótól a LOLcatekig”

Posted on

Mások írták

Annyi jó ajánló és ismertető esett be mostanában. Itt egy maréknyi belőlük, ezek különösen tetszettek. Némelyik témát - Little Brother, óra - nekem is elő kéne venni. Addig…

System Shock 2-t ajánl a Cyberpunkreview

When the original System Shock was released 1994, most probably didn’t realize what new grounds would be broken in terms of first-person shooters. Five years later, history would repeat as a second Shock would not only improve upon the original, but totally raise the bar for games to come. Shock 2 raised the stakes with improved 3D graphics, new weapons and abilities, a cooperative multiplayer option, and a new story with enough twists to keep you playing until the end.

Rorimack Doctorow Little Brother-jét mutatja be az rpg.hu-n.

Cory Doctorow megírta az új évezred első évtizedének legfontosabb könyvét. A Little Brother nem a legújabb ifjúsági bestseller (habár hónapokon belül azzá válik), nem merészkedik az irodalom eddig feltáratlan területeire. A története is egyszerű: van egy fiatal srác, aki háborút hirdet a gonosz hatalom ellen, és persze, mint minden forradalmárnak, van szerelme, barátai, ellensége.

Őfelsége léghajójának admirálisa igazi steampunk ajánlót rittyentett az egyébként remek Last Exile animéhez.

First, my initial reaction: fans of some of the more well-known aspects of Steampunk will be disappointed to know that there are no lighter-than-air craft in Last Exile. No balloons, no dirigibles, no zeppelins to be found.

Végül a Brass Goggles a zsebórák titkaiba vezet be. (És ez még csak a kezdet!)

When you first look at a pocket watch, the most obvious component is the case. Generally speaking, the American pocket watch was sold in one of two types of cases: the open face case and the hunting case. The term open face is rather self explanatory in that it simply means that the face of the watch is open to viewing without opening a cover.

Posted on

Hackeriáda az OIK-ban

Magam ismétlése következik, de nagyjából ezekről beszéltem az OIK-os Internet Fiesta rendezvényről. Van amit sikerült kihagyni, pedig illett volna legalább említeni. Ajándék korszakolással.

Eredeti hackerek és előzmények

Az egész ott kezdődött, hogy a szép nevű Vannevar Bush megírta az As We May Thinket, aztán Ted Nelson ennek kapcsán kitalálta a hipertextet és a hipermédiát. Ezekből aztán olyan csodák lettek, mint a DARPA StreetView-ja vagy a világ tizedik csodájaként azóta is futó Xanadu projekt, ami az istennek nem akar csődbe menni.

Nagy ugrás után, bizonyítva, hogy ha emberek között számítógépeket szórunk szét, abból lesz valami. BBS-ek alakultak, lopott, talált, nem annyira lopott, sőt teljesen eredeti dokumentumokat cserélgettek rajta. A srácok munkásságát, amiben volt teljesen normális beszélgetés, világuralmas játékok tervezése, a telefonrendszer feltörése meg egyéb ártatlan szórakozások, tűrték egy darabig, aztán egyszer csak - iszonyú telkó paranoiától megtámogatva - lecsaptak a hatóságok a hackerekre. Erről a lecsapásról szól Sterling remek könyve a Hacker Crackdown (ajánló a shotson), nem mellesleg ezért alakult meg az EFF.

A hackerkultúra írásaival tele a Textfiles archívum, amit szintén ajánlottam volt egyszer. Az olvasást érdemes The Mentor (szül. Loyd Blankenship) Hacker Manifestojával kezdeni, szívhez szóló szép szöveg.

Cyberpunkok

Minden Vernor Vinge True Names című kisregényével kezdődött. Vagy John Brunner The Shockwave Riderével. Vagy ha nagyon akarjuk Tiptree Jr. The Girl Who Was Plugged Injével. (Utóbbira a Pat Cadigan szerkesztette Ultimate Cyberpunkban találtam rá, úgy rémlik warezolhatatlan.) És akkor még az ókori görögökről nem is beszéltünk, sőt a Frankenstein se emlegetődött fel, pedig ugye az összelegózott ember meg a kiborg…

Hagyományosan viszont William Gibson Johnny Mnemonicjával szokták kezdeni - in Burning Chrome / Izzó króm könnyen beszerezhető kötelező olvasmány - mert ebben szerepel először a Mátrixnak nevezett kibertér. A cyberpunk név nem, azt Bethke egy korábbi írásában ellőtte, az is fent van amúgy a teljesen kalóz jelleggel működő project.cyberpunk.ru könyvtárában.

A cyberpunknak nevezett, még ennél is szebb a The Movement név, íróknak volt remek kiberfalragasz újságuk is Cheap Truth néven. A fentebb linkelt Textfiles archívumban megtalálhatóak összes számai. A mozgalom egyébként mesebelien gyorsan kanonizálódott, Gibson első CP novellája 1982-ben jelent meg, 86-ban kijött a meghatározó Mirrorshades antológia, 87/88 körül pedig már lapszám jelent meg a róluk szóló/velük megrendezett esemény anyagaival. Ebből készült később a CP alap szakirodalma a Storming The Reality Studio.

Az eredeti alkotók egy része ‘92 környékére el is fáradt, úgy érezte, hogy közhellyé vált a CP, továbbá a mainstream ellepte a szcénát, az undergroundság elmúlt, ésatöbbi. Stephenson Snow Crash-e amúgy ugyanebben az évben jelent meg, nem fáradt, remek képregényes alapon szétesett világot és szuperkúl szereplőket mutat be. (ismertető)

Még ennél is egy fokkal jobb Mark Fabi warezolhatatlan Wyrmje. Nem kapott nagy figyelmet, pedig minden gamer és geek közös nedves álmát írta meg Fabi: világszintű, a valóságostól szinte megkülönböztethetetlen szerepjátékot futtató óriásvírust, amely MUD és MMORPG jelleggel játéklehetőséget kínál a titokra rájövőknek. Meg van persze csel meg csalárdság, de nem spoilerezek. A sztori egy részében kockásinges rendszergazdák, a másikban hegyesfülű tolvajok és pallosos lovagok küzdenek egyazon vírussal. Ha valami szeretnival, akkor ez a könyv az.

Média-hackerek

Jobb híján kötőjellel írva, mint a játék-elméletben. Azokat a techben egyáltalán nem járatlan szerzőket címkéztem így, akik a kilencvenes évek végén rájöttek, hogy a valós technológia plusz irodalom kombináció működőképes. Stephenson Cryptonomiconja érdekesebb és fordulatosabb a legtöbb kémregénynél, mégis tele van átcímkézett PGP-vel, cypherpunk elvekkel, és olyan szereplőkkel, akiknek a fiatal felnőttkorát meghatározta a D&D. Ugyancsak Stephensontól A nagy Simoleon-buli eladható cypherpunk propaganda novellának is. (Eredetiben The Great Simoleon Caper, úgy is fent van a neten.)

És akkor még az ex-EFF tag Cory Doctorowról, akivel nagyon szívesen leülnék meginni egy sört, vagy a Stealing The Network sorozat valódi hacker irodalmárjairól nem is beszéltünk. A sztori nyitva van, korunk hőse a hacker. (Annyira, hogy Téreynek is a hőse. Erről még írnom kell egyszer.)