A fiú, aki kikölcsönzött 4,8 millió szakcikket

Ad notam: bepereltek egy legényt négymillió szakcikkéért

“Harmincöt éves börtönbüntetésre számíthat az MIT rendszerét feltörő cambridge-i” - valami ilyesmi hírrel jelent meg a Cambridge Chronicle híre Aaron Swartzról, aki az MIT rendszerébe behatolva nekilátott a JSTOR szakcikk adatbázis módszeres letöltéséhez. Az aktivista a rendszerbe jutásnak a fizikai módját választotta, besétált az MIT egyik épületének lezárt részébe, kinyitotta a hálózati kábeleket tároló szekrényt, és ráakasztotta a gépét a hálózatra. A rendszerbe való bejutással kikerülte a folyóirattár védelmét, ugyanolyan jogokkal nézelődött a cikkek között, mint egy MIT-s diák vagy professzor.

A nagy letöltési akciót állítólag a JSTOR szerverei és az MIT gépei is megérezték. Az előbbiek közül néhányat sikerült túlterhelni, az utóbbiaknál pedig elérhetetlenné vált a szakcikk adatbázis. Swartz gépét egyszer sikerült kizárnia a JSTOR-nak, ám az aktivista talált egy kerülőutat és folytatta a letöltést. A letöltögetésből a végére egészen hosszú, több laptopos macska-egér játék lett, amit a lentebb linkelt vádirat részletesen ismertet. A New York Times BITS blogja szerint több millió cikket, a JSTOR közleménye szerint szerint pedig több mint négymillió cikket sikerült végül letöltenie Swartznak. (A vádiratban meg 4,8 millió szerepet, párszázezer ide-oda nem számít.) A Demand Progress szerint a sértett rendezte ügyeit a hackerrel, és kérte a kormánytól a vád elejtését.

Az ügy idáig egészen tiszta is lenne. Sejtjük, hogy mit tett Swartz, látjuk, hogy ki akarja megbüntetni szerencsétlent. Tökéletes alkalom ez arra, hogy az aktivisták elkezdjenek csúsztatni. A következőt írja blogján a Demand Progress lobbiszervezet, amelynek Schwartz az alapítója és igazgatója, hogy:

As best as we can tell, he is being charged with allegedly downloading too many journal articles from the Web. The government contends that downloading so many journal articles constitutes felony computer hacking and should be punished with time in prison. We disagree.

Nem tudom lehet-e annyira szeretni az amúgy rendkívül szeretetreméltó open accesst, hogy egy ilyen pofátlan csúsztatást meg lehessen bocsátani. Érdekes lesz olvasni a híreket, hogy ki honnan közelíti meg az ügyet, mert az biztos, hogy nem arról szól, hogy valaki túl sok könyvtári könyvet vett volna ki. Még ha figyelembe vesszük is, hogy Swartz korábban is foglalkozott óriási cikkadatbázisok (441 ezer, meg az apró) feldolgozásával, akkor is marad elég vád az ügyész kezében.

Linkek:

Ellenségkeresés helyett

Jó látni azt, hogy vannak, akik szerint létezik középutas gondolkodás, nem csak a buta szélsőségeket lehet képviselni. Most éppen Kerekes Pál posztja jött szembe, amiben azt írja, hogy

A nyomtatott és az elektronikus könyv szembeállítása zsákutca. A p-könyv (p, mint papír, mint print) rokona, s mint családban is megesik, versenytársa az e-könyvnek. Nem egymást megsemmisítő kultúr-technikai eszközök a könyv-verziók, hanem egymást kiegészítő műveltségi fundamentumok. Ezt ki kell mondani, bármilyen egyszerűnek tűnő igazságnak is látszik. A digitális platformon létrejött kultúra csak a hagyományos kultúra összefüggésrendszerében értelmezhető.

Túl sok aktivista csúsztatás jött szembe az elmúlt pár hétben. Kezdve a melyik techológia a zöldebb kérdéssel, aminél lényegtelenebb, félrevivőbb vitát elképzelni is nehéz. Kellett ez.

Harmadik jövőkutatás meetup (videó)

Jobb híján én voltam a harmadik Jövőkutatás Meetup kameramanja. A felvétel jól illusztrálja, hová nem kellett volna lerakni a kamerát.

Fekete Zsombor videojátékokról, gamifikált feladatokról és Jane McGonigalról beszélt; Bodó Balázs a Wikileaksről adott elő, és arról, hogy ki ellenőrzi őket; Dombi Ákos egy pillanatig sem álltatott minket azzal, hogy egyszerű jövő elé néz a magyar gazdaság; Mink András a Nyugat jövőjéről filozofált; Kánai András pedig úgy beszélt a SF jövőjéről, hogy talán egy célzást se eresztett el a magyar scifi felé. Nézzétek meg, mert nagyon jó volt.

Aki kocsiban, villamoson, futás közben hallgatná az előadásokat, annak Elek László hangfelvételének letöltését javaslom. (Közben vannak saját felvételek is erre.)

A Jövőkutatás Meetup nagyjából havonta van, a pontos időpontról a Jövőobszervatórium blogon és a Facebook jövőkutatás csoportjában lehet értesülni.