2539 (t mint többsör könyvtár)

Azt írja az internet, hogy egyrész újabb Akunyin krimi jelent meg magyarul az Európa kiadásában, most A koronázás című, másrészt szerdán nagyon akciósak lesz (35-50%) mondott kiadó könyvei a Bookline-on.

Ha a századfordulós gyilkolászás - amikor a férfiak még férfiak és urak voltak - nem jön be, akkor össze lehet szedni igényes Borges novellásköteteket, Le Carrét, egy Robert van Gulik távol-keleti krimit, Amin Maaloufot, akitől egyszer rég olvastam a Baldassare utazását és nagyon tetszett, és körülbelül itt kezdek belealudni az 577 címet tartalmazó listába. Ha találtok valami jót, vár a kommentdoboz.

A Hasfelmetsző Moszkvában (Fandoriniáda)

Borisz Akunyin Fandorin sorozatának ötödik köteteNem írtam bele a címbe, hogy ládasör könyvtár, de lelombozóan drága a minőségi krimi. Az Európa által felkarolt Fandorin sorozat most megjelent Különleges megbízatások például 2600 forintokba kerül. Cserébe a kedves olvasó kap egy példány Eraszt Fandorin mesterdetektívet, az ő saját nevelésű Watsonját vagy Hastingsét, Anyiszij Tulipanovot, egy fondorlatos csalót és egy tömeggyilkost. Tulajdonképpen megéri.

A Különleges megbízások két kisregényt tartalmaz. A Pikk Bubi címet viselő első történet egy nagyban dolgozó szélhámos és Fandorin párharcáról szól, a nyomozó frissen felkarolt kísérője által elbeszélve. Könnyű, alig-krimi sztori, a Bubi sem tud sokkal ellenszenvesebbé válni, mint a szokásos szélhámos karakterek. (Iskolapélda a brit Hustle sorozat, két rész után svindler akar lenni az ember.) Többnyire félrevezethető gazdag hülyéktől vesz el, és magának adja, szóval amolyan fél Robin Hood, az eleje már megy neki. A Bubi bűnét Fandorin, akit pedig egy ügyes húzással sikerül iszonyatosan feldühítenie, is hasonlóan ítéli meg, így a sztori vége szinte happy end.

A dekorátor nevet viselő második történetben a fenti derűnek nyoma sincsen, helyette van egy tömeggyilkos, akiről a sokat látott Fandorin azt feltételezi, maga a Moszkvába átruccant Hasfelmetsző Jack. Hullanak az utcalányok, koldusok, nyomozók, minden adott ahhoz, hogy kedvenc oroszunk iszonyatosan nagyot égjen. Persze a módszer, ha kicsit későn is, de végül sikerre vezet, így a remegő kezű olvasók abban biztosak lehetnek, hogy lesz következő Fandorin sztori. (Na meg azért is, mert az élelmesebbek már több mint egy éve lekalózkodhatták a sorozat következő kötetéből, *Az államtanácsosból készült filmet.)*

A Különleges megbízatások erősen ajánlott olvasmány minden erasztománnak, annál is inkább mert a Wikipédia szerint (a forrásként hivatkozott cikk nem utolérhető, majdnem odaírtam, hogy citation needed) ez volt az első igazán sikeres Fandorin regény. A nyomozóval még csak ismerkedőknek viszont inkább az első kötet beszerzését - Azazel - javaslom.

Lelkendezés: Statski sovetnik

Ha az ember nem rendszeres tévénéző, vagy unja már Megrét, Kolombót, a kis belgát a hegyes bajszával és a többi tévédetektívet, akkor nem igazán jut jó krimihez. Olyanhoz, aminek a végén nem csak legyint ‘igen, gyanús, volt, hogy Miss Scarlett volt a tettes a konyhában a gyertyatartóval’. PMég az a legjobb, ha nézzük a Dunán a film noir klasszikusait, ott legalább többnyire okkal gyilkolnak.

Zárójel: Chandler mondta Hammettről, hogy kivitte a sikátorokba és visszaadta azoknak az embereknek, akik okkal ölnek. Milyen igaz.

A Statski Sovetnik valahol a krimi két fent vázolt - és védhetetlenül felületes - kategóriája között van. Gyilkolnak benne elvekért, manipulációból, előmenetelért, új világrendért, bosszúból, szóval nem aprózzák el. Kedvenc Eraszt Fandorinunk pedig a néhol véres hóban lépdelve próbálja kinyomozni, ki van az elvek, ki van a manipuláció és ki van a bosszú mögött. Amit Akunyin első regényéről írtam annó

olyanok, mintha egy Agatha Christie regényt ráztunk volna össze két kávéskanálnyi Háború és békével és némi vodkával

még mindig áll. Ebben a történetben most kicsit több a Háború és béke, a vodka mellett megjelent a pezsgő is, de ettől még kőkemény krimi maradt. Szép nők, összeesküvők, köcsögkalapos titkosrendőrök, orosz birodalom. Nem is tudok róla normális ajánlót írni, aki teheti, nézze meg.

Erasztománia!

Szerelmes brátim, foglaljuk össze, mi tudható a Borisz Akunyin regényeiből készült filmekről. Hárman vannak. Az első, a második és a hetedik történetet filmesítették meg eddig.

Az Azazelnek csak tévéváltozata van. 204 perc hosszú - ami jó, mert krimit fél órában nem lehet rendeset csinálni - és az Amazon szerint ötös régiókóddal meg is jelent DVD-n. Felirat nincs, luxus volna.

A török csel mozifilmként létezik, 130 percig tart. Az AllDVD.ca guglikessből kibányászott oldala tudni véli, hogy ötös régiókóddal jelent meg. Az Amazonon senki nem árulja, Ebayen egy kevéssé meggyőző, Russian Wholesaler nevű árustól megkapható régiókód nélkül. Ez gyanúsan kalóz, ráadásul másik három lemezt is kell rendelni, hogy egyáltalán szállítson. Különben le is warezolható - been there, done that - de felirat nincs hozzá. Félreértés ne essék, nem csak a warez kiadáshoz, úgy általában a DVD-ről is hiányzik. (A bolgár, portugál és török nyelv birtokában lévő olvasók mázlisták, ilyen fansubok léteznek.)

És végül Az államtanácsos, amit az Örökmozgó Filmmúzeum vetített október nyolcadikán, és ami valódi mozifilm valódi oldallal, trailerrel és angol felirattal rendelkező DVD kiadással. Amely DVD kiadásról ugyan az Amazon megintcsak nem tud, de Russian Wholesaler kisboltjában van belőle végtelen példány. Ráadásul az IMDB szerint van tévéfilm verziója is, úgy 208 perc, ami nyilván remek, mert többet lehet benne gyilkolni és nyomozni.

Ennyit tudtunk Trevizével összeszedni ma este. Illetve vannak naiv kérdéseim. Ugye elképzelhetetlen egy oroszról magyarra fordító fansub csapat megléte? Ugye az ember nem vesz gyanús orosz webboltokból DVD-t? És ugye, hogy a trailer sír érte, hogy megmutogassuk mindenkinek?

És a onemorething, amire Trevize hívta fel a figyelmemet. Az Európa Kiadó fóruma szerint januárjában jelenik meg a Fandorin-saga következő része az Akhilleusz halála.

Ó azok az oroszok

Nemcsak a spájzban vannak jelen a derék oroszok, de a könyvespolcon, újságban, mozivásznon monitoron is. Mostanra megérdemeltek legalább egy-egy mondatot.

  • Határozottan úgy rémlett, hogy lelkendeztem már a Nochnoy Dozor-ról (Éjjjeli őrjárat), az orosz Timur Bekambetov remek dark urban fantasy filmjéről, de kiderült, hogy csak akartam írni. Pedig már elérhető (értsd: letölthető, nem találtam információt a magyar bemutatóról) a film Dnevnoy dozor (Nappali őrség) című folytatása is. Van benne minden, ami egy igazán jó, szórakoztatni vágyó filmhez kell: napjaink Moszkvája, a Fény és Sötétség örök harca, mágia, zúzós soundtrack, száguldás sárga Zillel és persze remek karakterek. Külön kiemelendő Zavulon, a Sötét oldal káeurópai maffiózó küllemű vezére, aki az általam látott legemberibb filmes gonosz. (Persze nem elhanyagolandóak a többször megénekelt gyönyörű orosz nők sem.) Meggyőződésem, hogy orosz nyelven az igazi, kellenek az oroszos recsegés a szövegbe a teljes hatás eléréséhez.
  • Borisz Akunyin krimisorozatának harmadik kötetéről - Leviatán - már nem tudok ennyi jót mondani. Tisztes iparosmunka, az író jól kezeli a krimi hagyományait, látványosan tartja be vagy éppen szegi meg őket, játszik a műfajjal. De ezzel a végére is értünk, maga a történet nem nagy szám - pláne az Azazelhez vagy A török cselhez mérve - és a karakterek is hajlamosak sablonosak lenni. Pedig ez a két jellemző menthetne meg egy olyan krimit, ahol esélyünk sincs kinyomozni, ki a tettes. Leárazáson, könyvvásáron érdemes rá beruházni, ha másért nem, hogy teljes legyen a sorozat, de felesleges érte törni magát az embernek. (Egy egészen más vélemény a könyvről Manonegra tollából, aki ráadásul naprakészebb is nálam.)
  • Végül pedig cikk Pelevin - aki tudja, kit kell megölnöm a Generation P egy példányáért, az írjon a könyvért_ölök@worldshots.hu-ra, hiánycikk az összes antikváriumban - kapcsán az orosz prózáról a Nol.hu-n: Ki az orosz próza ezredese?
  • +1 - Szerencsétlen Akunyin megérdemelt volna egy külön postot lassan, de: a Nappali őrjáratról kerestem infót, így botlottam bele a magyar.film.hu orosz filmgyártással foglalkozó cikkébe. A cikk kitér az Éjjeli őrjárat sikerére, de ami lényegesebb emleget egy készülő Turetski Gambit című filmet is, ami Fandorin sorozat második kötetéből készült. Legalábbis ellentmondásos véleményeket lehet olvasni róla az imdb fórumain, nincs mese, le kell tölteni.

Folytatása következik

Annó, amikor először szembesültem azzal, hogy az ulpius és az agave egymással versenyezve adja ki az új sf és cp könyveket, lelkendeztem nagyokat a blogban (talán még a fblogon volt), hogy most jön csak a jó világ. Vizionáltam igényes regényeket, recepciót, kritikát, satöbbi. A láng azóta már csak pislákol bennem - a SF új vonulata helyett kaptunk Átjáró sorozatot, Gibsont csak a könyvklub adott ki… - de volt még lelkierőm megvenni Marianne de Pierres kisasszony Nejlonangyal című cp regényét. Aztán csalódtam egy orbitálisat, mert a regény, még a vártnál is rosszabb volt. CP helyett SF kalandregény cyberpunk háttérrel, de úgy, hogy teljesen hiányzik belőle a Banks féle invenció, vavyanfable színesben. Pedig a sajtó által irányított - figyelem: nem cégek, nem Arasaka, nem megaplexek, nem mátrix, hanem sajtó - világ hihetetlenül érdekes lehetett volna. Nem sikerült neki, függöny, felejtsük el.

Pláne, hogy vannak érdekesebb regények is a könyvesboltok polcain. Az optimista végkicsengés miatt meg is említem Borisz Akunyint - az első kötete még pár napja akciós volt az alexandrában - aki a múlt hét meglepetése volt. Igazi jó orosz krimi, olyanok, mintha egy Agatha Christie regényt ráztunk volna össze két kávéskanálnyi Háború és békével és némi vodkával. Az első kötet - Azazel - üt, mint a légkalapács; folyamatos az izgalom, hogy a szerencsétlen Eraszt Fandorin megtalálja-e a titokzatos összeesküvőket, összejön-e a házassága és persze, hogy mit csinálok, ha az utolsó húsz oldal is elfogy (utóbbira a Török csel című kötet a válasz). Legutoljára így a Donald James regények után éreztem magam - T. Agave Kiadó, mikor jön ki a Vadim? - akkor is lelkendeztem, mint egy beszívott óvodás. Most is ez történik, tolle, lege.