GiTS egyszeregy

Kezdetben volt Siró Maszamune mangája, ez egészen biztosan a sztori eleje. Olyan mint a kezdőrúgás, előtte nem volt Ghost In The Shell, utána már igen. 1989-től 1991-ig jelent meg az első tizenegy történet, amit a Human-Error Processor négy története követet. Ezek azok a sztorik, amik amanga utolsó adagját jelentő 1997-es Man/Machine Interface kötetből kimaradtak. Maga az MMI is több verzióban létezik, de elvben nincsenek nagy törések az eredeti történetszálhoz képest.

Az első tizenegy fejezetes képregényből Osii Mamoru készített filmet 1995-ben. A rendező sokkal sötétebbre vette Siró világát, szinte teljesen eltűnt az önirónia, komorabbá vált a csapat. A mű egy, csak a Szárnyas fejvadásszal összemérhető cyberpunk alapfilm. Ennek folytatása a 2003-mas filozofikusabb, az egymásba forduló virtuális világaival művibb Innocence. Nekem a gyakori irodalmi utalások, folyamatosan repkedő idézetek miatt inkább az intertextus játék rémlik a filmből, nem az alig létező történet.

Az Innocence-nek van egy előzmény regénye az After a Long Goodbye, amiben Bató a főszereplő. Erről én is ma hallottam először, nem tudom milyen viszonyban áll a kánonnal.

Eddig egy konzisztens univerzumról beszélhettünk, itt jön a csavar. A 2002-ben Kamijama Kendzsi rendezésében készült Ghost in the Shell alapú sorozat, a Stand Alone Complex ugyanis egy elegáns retconnal nem vesz tudomást a mangák és filmek világáról. A világ hasonló - csak átpolitizáltabb -, a szereplők ugyanazok, csupán a manga és a film történetét adó konfliktusra nem került sor. A sorozatnak folytatása is készült Stand Alone Complex: 2nd GiG címmel, még több világpolitikával és háttérrel. Ezt a szálat egyelőre a Stand Alone Complex: Solid State Society című film zárja le.

Most jön az a rész, hogy kijavítjátok kommentben, amit rosszul írtam.

A témáról van egy remek szócikk-kezdemény a magyar wikipédián, ahol még a nevek is át vannak írva szépen. Utóbbival a józan eszem mentették meg.

Mások írták

Annyi jó ajánló és ismertető esett be mostanában. Itt egy maréknyi belőlük, ezek különösen tetszettek. Némelyik témát - Little Brother, óra - nekem is elő kéne venni. Addig…

System Shock 2-t ajánl a Cyberpunkreview

When the original System Shock was released 1994, most probably didn’t realize what new grounds would be broken in terms of first-person shooters. Five years later, history would repeat as a second Shock would not only improve upon the original, but totally raise the bar for games to come. Shock 2 raised the stakes with improved 3D graphics, new weapons and abilities, a cooperative multiplayer option, and a new story with enough twists to keep you playing until the end.

Rorimack Doctorow Little Brother-jét mutatja be az rpg.hu-n.

Cory Doctorow megírta az új évezred első évtizedének legfontosabb könyvét. A Little Brother nem a legújabb ifjúsági bestseller (habár hónapokon belül azzá válik), nem merészkedik az irodalom eddig feltáratlan területeire. A története is egyszerű: van egy fiatal srác, aki háborút hirdet a gonosz hatalom ellen, és persze, mint minden forradalmárnak, van szerelme, barátai, ellensége.

Őfelsége léghajójának admirálisa igazi steampunk ajánlót rittyentett az egyébként remek Last Exile animéhez.

First, my initial reaction: fans of some of the more well-known aspects of Steampunk will be disappointed to know that there are no lighter-than-air craft in Last Exile. No balloons, no dirigibles, no zeppelins to be found.

Végül a Brass Goggles a zsebórák titkaiba vezet be. (És ez még csak a kezdet!)

When you first look at a pocket watch, the most obvious component is the case. Generally speaking, the American pocket watch was sold in one of two types of cases: the open face case and the hunting case. The term open face is rather self explanatory in that it simply means that the face of the watch is open to viewing without opening a cover.

Repülő hajókrul

Nem igazán tudom hová tenni a lebegő szigetek felett repkedő hajókat felvonultató történeteket. A hozzáértők a steampunkhoz sorolják őket - persze az igazi hozzáértők Aeronefet is játszanak - úgyhogy felesleges kategorizálósdi helyett én is oda fogom. A kategorizálást ennyivel letudva van három címem nektek.

1 Castle in the Sky (japán címe is van: Tenkû no shiro Rapyuta) - Miyazaki Hayao, akit a Chihiro Szellemországban miatt talán akkor is illik ismerni, ha az ember nem anime otaku, 1986-os steampunk jellegű animéje. Bár az évszámot kiemeltem - pár évvel a Gibson-Sterling páros legelső SP műve előtt vagyunk - valójában lényegtelen, a steampunk közönsége az időben visszafelé keresve is megtalálja a kánonba beilleszthető műveket. Nem érzem, hogy jelen lenne az “alapító atyák” olyasfajta tisztelete, ami a cyberpunknál - kezdetben vala a Neurománc - megvan.

Elkalandoztam. A történet egy alternatív Földön játszódik, egy Sheeta nevű lány és Pazu nevű barátja keresik az elveszett lebegő szigetet Laputát. A keresésben a klánvezér nagymama (?) által vezetett kalózok segítik őket az első világháborús német uniformist viselő - és a wikipédia szerint korabeli brit fegyverekkel felszerelt - állami támogatású csapattal szemben. Van benne sok menekülés, jópofa repülő hajók, robogók és az a régi animés melankólia, hogy a régi és az új világ nem maradhat meg egymás mellett. De alapvetően mégis mese, csak felnőtteknek is szól.

Vanship

2 Last Exile - Újabb darab - ha úgy tetszik, saját jogán steampunk - anime sorozat 2003-ból. Komoly közhellyel indul: Claus Valca és Lavie Head korán elárvult gyerekek, apáik haverjainak a segítségével folytatják a “családi bizniszt” és futárpilóták lesznek. Örökölt vanship - szárny nélküli futárrepülő, ezer meg egy van belőle a sorozatban - van, alacsony szintű megbízásokat kapnak, el tengnek lengnek. Egy nap viszont beesik egy magas prioritású küldemény: egy levél és egy kislány. Innentől van üldözés, vadregény, életveszélyes trükkök, kickass kalózhajó kötelezően rejtélyes múltú kapitánnyal. A küldemény kézbesítésével ráadásul hőseink belecseppennek az Anatoray és Disith közötti háborúba.

A sorozat élvezhetőségéből sokat elvesz, hogy a részek elején és végén felcsendülő dallamok szinte teljesen de mégsem teljes egészében elütnek a sorozat hangulatától. Ha a danolást sikerül túlélni, akkor a csillogós CGI (kombinált 2D és 3D), a nagyszabásúl légiháborúk (pl. két lövészszázad áll egymással szemben színes egyenruhában két repülő csatahajó fedélzetén és össztűz) és a kellemes történet garantálja a szórakozást.

Hyperion from Skyland

3 Skyland - Az eddigiektől két jellemzőben is eltér ez a sorozat. Egyrészt nem láttam végig, csak az első 12 részről tudok véleményt mondani, másrész - ez fontosabb - nem japánok gyártották, hanem francia, luxemburgi, kanadai koprodukcióban készült. Nem tudom, válasz akart-e lenni annak idején a Skyland az animekultúrára, mindenesetre bevetettek minden csillogást, ami kézre esett. CGI hátterek, motion capture-rel készült életszerű mozgású hősök, élményszerű, karakteres hangotk jellemzik a mesét.

Éppen csak a nyaka véres. A történet első tizenkét része olyan, mintha a Laputát feldolgoztatták volna a Star Wars forgatókönyvíróival. Félárvák, természetfeletti erő, legnagyobb kalóz apu, repülő szigetek, ostoba robothadsereg, mindig hoppon maradó gonoszok. Komolyan, a Prérifarkas nem volt ennyire balfasz, mint itt a világ urai.

El lehetne képzelni bármelyik tévé hétvégi matinéjában, még jobban is örülnék neki mint a Kémcsajoknak - ez a címe - de a mese felnőtteknek kategóriába nem igazán illik. Gyerekeknek viszont egészen jó online dolgokat is kínál: háttérkép, audio, poszter, graphic novel, közösség, plusz infó.

A legsteampunkabb és talán a legpörgősebb is a Last Exile a három közül. Igaz az sem teljesen egy technológia ha átkapcsolására épül a történet, de csaták, az intrika jól meghív egy régebbi időszakot. Ha ránéztek, azzal kezdjétek.

(A képek a filmek hivatalos oldalairól származnak, valószínűleg sértik a copyrightot, satöbbi.)