Nem, nem arról fog szólni, hogy addig ütöttem a számítógépet, amíg. Hanem arról, hogy a Max Payne játék tizenévvel a megjelenése után is tökéletesen játszható maradt, sőt nehéz. Mai szemmel sokkal jobban látszik, hol csaltak a fejlesztők, hogyan vannak lezárva az utak a játékos elől, mennyire a forgatókönyv szerint jönnek a rosszfiúk. De még ezt a kilátszó díszletet is meg lehet bocsátani a játéknak az igazi noiros narráció és a fel-feltűnő bravúros megoldásoknak köszönhetően. Aki egyszer járt bedrogozva Payne lakásában, az sose felejti, ugye?
A játék már van annyira régi, hogy romantikus hibák jöjjenek elő a motorból. Feltelepülni feltelepül körülbelül bármire - 64 bites Win7 van a gépemen - de hangot például nem ad ki rendesen. Ha pedig nem hallani, ahogy Max igazán magánnyomozósan narrálja a kalandjait, akkor nincs is értelme a játéknak.
Itt jönnek a képbe a fanok. Volt egy jótét lélek, aki a Vista megjelenésekor megírta a hangokat átvuduzó patchet, amitől hirtelen újra játszhatóvá vált a játék. Majd amikot kijött a Windows 7, akkor ismét feltűnt, ezúttal a Steam fórumain, és közreadta a frissített patchet. Példaszerű sztori arról, hogy mire nem képes az odaadó rajongótábor.
És magyarázat arra, hová tűnt 24 óra az életemből. (Ebből nyolc a közepes melodrámává silányított második rész.)