Ferstarker meg lautspreher

A felfedezés azzal kezdődött, hogy nem vettem meg egy bizonytalan állapotú, hifit szekrényestül, hangfalastul, ezerwatt péempéóstól. (Nem röhög, a PMPO tántorított el. Magára valamit adó ember ilyet nem ír. Különösen nem lóbaszó nagy betűkkel. Végfokra pedig aztán végképp nem.) Pedig drága sem volt, és még neki se kezdtem alkudni.

Arra viszont kíváncsi voltam, hogy mégis mit hagytam ott. Rémlett, hogy Schneider. Meg persze a péempéó. Azt meg tudtam, hogy régi katalógusokat borzasztóan vacak meló lesz keresni, rendes adatbázist meg méginkább. Szóval remek szombat esti programnak tűnt. A buborékot az vette ki a feladatból, hogy rábukkantam az abszolút nem szép, mégis lenyűgöző HiFi Archiv oldalra, ahol eszméletlen mennyiségű digitalizált német katalógus van fent. Meg lehet találni az ezerwatt péempéós Schenider Super Team 1000 tornyot is, de vannak sokkal izgalmasabb dolgok.

Rakjuk el projekt: Vivian Maier

Hernádi Levente lelete - ha nem jönne RSS-ben, akkor most egy remek alkalom feliratkozni rá - a fenti videó Vivian Maierről, akiről csak halála után derült ki, hogy remek utcai fotós volt. A kalapot, férfizakót, Rolleiflex kamerát és szomorú tekintetet viselő nő hét közben dadusként dolgozott, a szabadnapján viszont a chicagóiakat fotózta. Króm díszléces kocsik ablakán kilógó gyerkek, széken hintázó borbélyok, autóban alvó sofőr, szegény ember, gazdag ember, kisgyerek. Ha legközelebb jó ötletnek tűnik az utókoron ironizálni, ez a sztori eszembe fog jutni.

MTI: az előző század regénye

Fél éve még azt írtam, hogy

bemondásra kénytelenek lesztek elhinni, mert nem lehet szabadon böngészni, de a magyar internet egyik legjobb helye az MTI hírarchívuma. Nem irónia, nem vicce, nincs benne maró gúny, ez maga a tényvalóság.

Azóta a helyzet elképzelhetetlenül sokat javult. Az MTI pár napja megnyitotta oktatás, kutatási, nézelődési és olvasási célból az archívumának egy hatalmas szeletét. A szabadon kutatható anyagban akadnak hírügynökségi írások a századforduló előttről, 1887-ből. A kezdeti évek beszkenelt és szövegfelismerőn átküldött anyagai időnként a felismerés hibái miatt nehezen kereshetőek, böngészni viszont egyszerűen lehet közöttük.

Az első világháborút követő évek, a Horthy-rendszer, illetve a második világháború hírei már teljes egészében hozzáférhetőek, egészen 1949-ig. Nagy szünet után 1956 a következő állomás, majd pedig az 1988 és 2005 közé eső hírügynökségi anyagokkal zárul az archívum. Mondanom sem kell, hogy techológusi szempontból ez az utolsó intervallum a legizgalmasabb, bár még jobb lenne, ha a nyolcvanas évek elejére is rálátnánk.

mti_450

Az archívumban a lehet az adott korszak jellemző témái szerint leválogatott híreket nézni - például a frankhamisítási botrányról szóló hétszázegynehány írást -, vagy ami még jobb lehet témánként válogatni. Az utóbbiból az 1988 és 1992 közé eső időszak, bizalmas, csak az előfizetők szűk körének szóló anyagai tűnnek igazán érdekesnek.

Az adatbázishoz jár még rövid kortörténet, némi magyarázó anyag, de ezt majd magatoknak megnézitek. Sipirc olvasni.

GeoCities

Gentlemen, we are sorry to report that Geocities hung itself in its cell last night. Your services are no longer required. (TOD 12:30 PST)

írta ma este Jason Scott a Twitteren. Elhinni is nehéz, de a Yahoo! végül tényleg képes volt kihúzni a dugót, lekapcsolva körülbelül tizenöt évet az internet történetéből. A digitális adatokat egyébként is szereti megenni a bitrozsda, de magától ennyi adat egyszerre valószínűleg sosem veszett el.

A magam részéről megpróbáltam minden megtenni a méltó búcsúztatásért:

Az oldalt minden búcsúcikk - igen, az enyém is - a borzasztó dizájnokat emlegeti fel. Pedig ha fordítunk egyet a sztorin, akkor már arról van szó, hogy itt élhették ki magukat először igazán a felhasználók. És ahogy mi is csináltuk óvodában, marokra fogták a zsírkrétát és úgy rajzoltak. (Plusz persze a saját sznobizmusunkon látjuk a dolgot.) Aztán javult persze a kézügyesség, az újabb lapok közt találtam olvashatóakat. Olyanokat, amik nem szemfájdítóan csúnyák, olyanokat, amik jók.

Most egy perc néma csend, aztán neki lehet látni az archívumok átböngészésének. Érdekelne egy teljes kép arról, milyen magyar tartalmak voltak a tárhelyen.

Modern történelemkönyv beépített keresővel

MTI híradatbankBemondásra kénytelenek lesztek elhinni, mert nem lehet szabadon böngészni, de a magyar internet egyik legjobb helye az MTI hírarchívuma. Nem irónia, nem vicce, nincs benne maró gúny, ez maga a tényvalóság. A lista Gorbacsov újévi beszédével kezdődik, és aztán ott van minden MTI hír tegnap és 1988. január elseje között. Akinek van hozzáférése, mindenképp nézzen szét, akinek nincs az pedig az 1989-es eseményeket tárgyaló MTI oldalon olvashat bele legalább egy év történéseibe.

Archívumok

Egy. Egyszer térdenállva fogok szerelmet vallani a Wayback Masinának meg úgy általában a teljes Internet Archive-nak. Tökéletes utolsó előtti megálló, ha a web átfésülése nem hozott eredményt. Ha ott sincs az adat, akkor már csak a könyvtáros alvilág zaklatása van hátra úgyis.

A mai leletek között a Mondo 2000 magazin régi honlapja és egy 1986-os cyberpunk kritika található. A címével ellentétben Swanvick írása a posztmodernről nem mond sokat, az ‘a cyberpunkok inkább technikai témákkal foglalkoznak’ szintjén mozog, viszont a “szembenálló felek” ismertetése miatt érdemes elolvasni. Aztán utána a vonatkozó Cheap Truth számokat.

Kettő. Gazs vágta hozzám a Magyar (zenei) fanzin(e)gyűjtemény és adattár linkjét. Azóta Genyó szivó disztrolyt olvasok. Más emberek megszállottsága legalább annyira jó mint a saját. És kevesebb vele a munka.

Archiválni, de hogyan?

Kétheti archiválásra van beállítva az rss olvasóm. Emlékezetből, ‘mi is volt az a cikk a Tekráncson’-ból hozzá lehet csapni még két hetet. Ha ennyi idő alatt lecseng egy sztori, akkor a rendszer működik. Van tíz-tizenöt olyan trend, amit érdemesnek tűnik követni az egy hónapos kikopási időn túl is. Hírt keresni pedig horror, hiába van news.google, boole-i kifejezések, meg inurl/intitle jellegű trükkök. Túl sok ember ír túl sok internetet, így két botránnyi mélységnél messzebb leásni már kényelmetlen.

Először akkor ébredtem erre rá, amikor a két ünnep között összefoglaló cikket írtam a 2007-es év adatvesztési botrányairól. Akkorra még nem csengett le a brit királyi adó- és vámhivatal botránya, így a TJX-es hitelkártyalopásról se igazán voltak források a keresők első találati oldalán. Vagy legalábbis irreálisan hosszú keresőkifejezéseket kellett szülni hozzájuk. Akkor egy adatvesztésekre specializálódott hírfigyelő oldal húzott ki a csávából, a linkgyűjtemény birtokában már sikerült összeszedni az elmúlt év nagyobb botrányait.

És akkor itt van az, hogy körbeértünk. Ha én nem archiválok, akkor nem biztos, hogy ésszerű időn belül megtalálhatóak maradnak az engem érdeklő cikkek, se a technika, se az emlékezet nem így működik. Kérdésnek marad a hogyan. Mondom a felmerült tippeket, közös ismertetőjelük, hogy egyik se tökéletes:

Nagy lokális OPML/txt/stb fájl. Az OmniOutliner/Szubéta/stb adott, automatikusan lehet szöveget adni a fájlhoz (van service), elvben médiafájlokat is bele lehet dobálni. Hátránya, hogy a gépen van, backupolandó, és a tapasztalatok szerint hajlamos gyorsan áttekinthetetlenné válni.

Valami wiki szoftver a WS tárhelyén. Némiképp macerás, ráadásul ami wikit belülről láttam, az iszonyatosan csúnya. Ugyanakkor amit Jároli Józsi wiki alapon épített az iszonyatosan meggyőző (tudom, az Zope alapú).

Valami blog jellegű CMS okosan kitalálta taxonómiával és tageléssel. Megintcsak a nem az igazi érzés.

Valahol itt tartok. Mit hagytam ki szerintetek? Melyik a legélhetőbb?