Az internet történetét mindenki el tudja mondani, aki öt percnél és egy freemail címnél több időt töltött a neten. ARPANET, sok gép, nehogy a szovjetek leatombombázzák, Tim Berners-Lee, worldwideweb. A profibbak esetleg még felemlegetik a BBS-t, a gophert, az NCSA Mosaicot esetleg a Google-t és a webkettőt. Az internetnek azt a történetét viszont, amit Naughton könyve mesél el, a többség szerintem nem ismeri. Nem a technológiák, az RFC-k vagy az újabb hálózatok kronológiája a könyv, hanem az embereké.
A könyv egyszer elindul a távírótól mint üzenetkapcsolt rendszertől. Aztán elindul Paul Barantól, aki előbb feltalálta a csomagkapcsolt hálózatot, majd az írása elkallódott valahol a világban. Aztán harmadszor elindul a DARPA-tól, mert ott került pénz. Naughton olvasatában az internet úgy született meg, hogy rendkívüli mennyiségű igazán remek ember hobbiból, katonáktól-cégektől elcsaklizott támogatásból, szigorúan a telkók ellenében, újra és újra feltalálta a kereket. Az a csoda, hogy a végén körülbelül egységes valamivé összeállt.
A történet fókuszában az emberek vannak, úgy szól a netről, ahogy Levy Hackers-e a szoftvereket megíró, drótokat átforrasztó hackerkultúráról. Naughton elég sok forrással dolgozik, nagyrészük idézett szövegként jelen is van a könyvben. Néha az író hagyja, hogy a megnyilatkozók és a forrásszövegek elmondják a saját történetüket, ezek talán a legjobb részek.
A könyv feléig kell eljutni ahhoz, hogy az öltönyös aktatáskás hősök - mert ahhoz kétség nem fér, hogy Vannevar Bush hős volt - helyét átvegyék a borotválatlan, pólós farmeros alakok. Web csak egészen a végén lesz, a Netscape pedig az utolsó oldalakon válik nyílt forráskódúvá.
John Naughton: A Brief History of the Future - The Origins of the Internet, Phoenix, 2001