Valami nagyon hideg, nagyon nyugodt dolog elveszíteni egy merevlemezt. Néhány vizsgálat, boot paraméterek, majd fogja az ember a kakasvértől ragadós laptopot, kipattintja az aljából - ez egy Thinkpad vakon és részegen is szét tudom szedni - a két csavart, ami a lemezt tartja és winchestert cserél.
Az első izgalom akkor következik, amikor neki lehet látni a rovancsolásnak. Települ a Dropbox, és megjelennek a munkafájlok. Kivétel azok, amik az asztalra voltak automatikusan mentve, “hátha összeomlik a rendszer”. Települ a JungleDisk, kér egy újraindítást, és - majom a vízbe - visszajön a dokumentumok álnevű mappa, ahol a cégem adataitól az öt évvel ezelőtti felesleges cikklistákig ott az életem. Jól vizsgázott a biztonsági mentés, másnap reggelre otthon vagyok a gépen.
Ekkor lehet értékelni, hogy jó volt-e a backup? És messze nem tökéletes. Hiányzik három-négy interjú mp3 felvétele. Szövegként kint vannak az interneten, de csak nem az igazi. Lehet kéne keresni helyet valahol öt-tíz giga mp3-nak.
És végül ott a zene. A többségért nem kár. Azoknak az albumoknak a helye sajog, amik legálisak voltak, de nem lehet őket újra letölteni. Szóval bármi a Dalok.hu-ról. Teljesen etikusnak érezném letölteni mindahányat, de mégis hol lesz veszteségmentes Zuboly, Sena vagy Tettamanti Téma? Nincs mese, legközelebb cédéket kell venni.