Álljunk vissza backupból

Valami nagyon hideg, nagyon nyugodt dolog elveszíteni egy merevlemezt. Néhány vizsgálat, boot paraméterek, majd fogja az ember a kakasvértől ragadós laptopot, kipattintja az aljából - ez egy Thinkpad vakon és részegen is szét tudom szedni - a két csavart, ami a lemezt tartja és winchestert cserél.

Az első izgalom akkor következik, amikor neki lehet látni a rovancsolásnak. Települ a Dropbox, és megjelennek a munkafájlok. Kivétel azok, amik az asztalra voltak automatikusan mentve, “hátha összeomlik a rendszer”. Települ a JungleDisk, kér egy újraindítást, és - majom a vízbe - visszajön a dokumentumok álnevű mappa, ahol a cégem adataitól az öt évvel ezelőtti felesleges cikklistákig ott az életem. Jól vizsgázott a biztonsági mentés, másnap reggelre otthon vagyok a gépen.

Ekkor lehet értékelni, hogy jó volt-e a backup? És messze nem tökéletes. Hiányzik három-négy interjú mp3 felvétele. Szövegként kint vannak az interneten, de csak nem az igazi. Lehet kéne keresni helyet valahol öt-tíz giga mp3-nak.

És végül ott a zene. A többségért nem kár. Azoknak az albumoknak a helye sajog, amik legálisak voltak, de nem lehet őket újra letölteni. Szóval bármi a Dalok.hu-ról. Teljesen etikusnak érezném letölteni mindahányat, de mégis hol lesz veszteségmentes Zuboly, Sena vagy Tettamanti Téma? Nincs mese, legközelebb cédéket kell venni.

Hogyan dobjunk ki egy könyvespolcot

Legyen nyoma, ha már egyszer hülye voltam. Az a tételmondat, hogy:

Az a neten tárolt mappa, amihez mások is hozzáférnek, nem számítandó backupnak. Az csak egy megosztás.

Történt ugyanis, hogy megosztottam pár emberrel az e-könyvtáramat Dropboxon. Jellemzően azokkal, akik amúgy is besétálnak néha hozzám, és rájuk tukmálok könyveket. Ma arról értesített a Dropbox kliens, hogy épp törölnek pár ezer fájlt a tárhelyemről. Valakinek valószínűleg helyre volt szüksége az online tárhelyén, és így csinált helyet. A probléma csak az volt, hogy mindenkinél törölt, nem csak magánál.

A törölt fájlokat természetesen vissza lehetett vonni. Illetve megvolt a könyvespolc egy rendes, nem megosztott S3-as mentésben. Felkelni viszont felkeltett, hogy öt percen keresztül néztem, ahogy eltűnnek a fájljaim.

Az ekönyvek biztonsági mentésénél egyébként arra jutottam, hogy a legegyszerűbb nem bízni senkiben. Egyes szolgáltatások (Amazon, Kobo, SFPortal Ebook, B&N, Baenék) hagyják letölteni többször a megvásárolt tartalmakat, mások (Agave, ilyen-olyan kisboltok) nem feltétlenül. A megoldás saját kézbe venni az archiválást, DRM mentesíteni és elrakni a könyveket.

Adatrohadás, bitrozsda (előadás)

Bár a naptárban máshogy van, november valójában tegnap ért véget, azzal, hogy megtartottam a Jövőkutatás Meetupom az előadásomat az adatok hosszútávú archiválásának kérdéseiről, és ezzel lekardoztam a hónap utolsó határidejét.

Röviden arról beszéltem, hogy az adathordozó választás rizikós, történelmileg elég rosszak vagyunk annak elbírálásában, hogy mi lesz hasznos a jövő számára, és hogy míg dollármilliókból meg lehet oldani a nagy archívumok védelmét, az otthoni felhasználónak nehéz most okosat mondani. Hosszan majd egyszer megírom, úgyis csak a diám, jegyzetem felére jutott idő.

[audio:http://www.archive.org/download/MasodikJovokutatasMeetup/jovokutatas2_3_szedlakadam.mp3]

A meetup előadásai letölthetőek az Archive.org-ról, és a link természetesen bekerült a hangfelvételes oldalamra is.