Olvasnivaló: InPhoto

Történt veletek olyan mostanában, hogy rábukkantatok egy blogra, és addig olvastátok, amíg tartott az archívum? Na így jártam én hétvégén az InPhotóval, amikor nem aludtam (és amikor nem akartam megfulladni - jó kis téli torokgyulladás, bele se menjünk), akkor lapozgattam vissza lelkiismeretesen. Hatvanakárhány oldal az archívum, néhány írás többször is előkerül, találkozunk legalább két blogbezárási kísérlettel, és közben kiépül a törzsközönség, ismeretségek köttetnek, az író pedig megtalálja a hangját, rájön mit akar a bloggal.

Elsősorban viszont nem a fentiek miatt érdekes az InPhoto, hanem azért, mert már akkor is nagyon jó, amikor még rá se jött Romanee Conti, a szerző arra, hogy miről szól a blog. Vannak klasszikus fotók, amiket ismernem kellett volna, előkerülnek kevéssé ismert, de rendkívül mókás - gróf Kinsky Nusi magasugrása - fotók, és ami a legjobb, több olyan sztorit ír meg a blogger és a közössége, amikből egy is elég lenne, hogy az ember beleszeressen a blogba. Ilyen például Tibolddaróc krónikásának, idősb Soltész Istvánnak a története, aki 272 tekercs diát hagyott hátra a faluról. És persze van geekülés: Compur zárak, középformátumú gépek, vágyott vasak, Tessarok, mázsányi üveg és fém.

Vaterablog wanted

“Hordláda, eredeti állvány, színszűrők, gumi fejtámasz, kereső távcső, esti megvilágitás (akku nincs).” - írja az eladó a 100 ezer forintért beszerezhető légtérfigyelő távcső fotói alatt a Vaterán. Nem sok szöveg, de arra elég, hogy az ember fantáziája beinduljon. Ha lenne felesleges százezer forintom rá, kirakhatnám a tetőre és - persze az akku levadászása után - nézhetném a Ferihegy irányába elszálló gépeket. Játszhanám azt, hogy 1940-ben vagyunk, és figyelem a partvonal felé közeledő Messereket, remélve, hogy Watson-Watt radarjai már észrevették őket. Jó lenne, menőbb, mint az indiánosdi.

A másik gondolat másfelé visz. A magyar internet egyik legmenőbb blogja lehetne az, ami napi egy-egy hihetetlen terméket bemutatna a vateráról. Olyat, mint ez a távcső, mint remek távmérős Leica gépeket tükörreflexessé alakító Visoflex adapter, mint a felújított Pannóniák. Miért nincs ilyen?

#2630 (á mint álom)

Van egy álmom arról, hogy az emberek belátják, hogy fekete háttéren világosszürke szöveget nem jó olvasni. Amíg az álom teljesül, addig persze ott a Twitteren ajánlott - ki volt az? köszönöm! - Readable, de az csak félmegoldás. Nehogy már az olvasónak kelljen gépészkedni, mert az írónak nincs szeme.

“…a magyar digitális kultúráért!”

Követem már egy ideje Pintér Robesz blogon szerveződő kurzusát, diákok írtak kezdő bloggeres - bizonytalan tagolás, kevés link, a lehetőségekkel való ismerkedés - bejegyzéseket az információs társadalom kérdéseiről. Utolsó héten az internetadónak/kulturális járuléknak és kultúra digitalizálási lehetőségeinek futottak neki a hallgatók két-három postban. Más dolgába való beledumálás következik, lehetőleg anélkül, hogy a járulék indokoltságáról-indokolatlanságáról bármit írnék.

Egy. Vannak akik megpróbálják kideríteni, mégis mi számítana kultúrának, de nem jutnak a NAVA, MEK, Digitális Irodalmi Akadémia vonulaton túlra. Legalább két olyan irány van, amit követve érdekes következtetésekre lehet jutni: a digitális kultúra archiválhatósága, multimédiás szövegek későbbi befogadhatósága (parasztosan: lehet-e Half Life-ot játszani 2008-ban) és a nem állami támogatású archiváló törekvések szövegválasztási elvei. (parasztosan: hogy lehet Baudrillard és Asimov szövegekkel találkozni a legnagyobb földalatti ebook könyvtár toplistáján)

Kettő. A finanszírozás kapcsán sem szakadnak el az állami/EU-s támogatás gondolatától. Pedig a fenti Asimovos vonalon elindulva rögtön ott a remek kérdés, nem lehetne ezt az egészet piaci alapon csinálni? Ja hogy nincs olvasó, ami van azt nem hozzák be, meg amúgy is el kell adni a fél vesédet, hogy vegyél egyet. De legalább valami mozgolódás mintha lenne, amihez persze az kell, hogy ne a Váradi Regestrumot szkeneljék be egyre nagyobb felbontásban, hanem minden mást, ami olyan embereket is érdekel, akik még nem halottak nyolcszáz éve.

Mellékszál: volt gyerekszobám, tudom, hogy nincs rendes háztartás Horvát Ilonka szakácskönyv meg Obádovics matematika nélkül. Esetleg még Szalai vagy Holics fizika, de anélkül már lehet teljes életet élni. Képzelhetitek mekkorát csillant a szemem, amikor torrenten szembe jött a Matematika.

És végül, nagyon nem része a kérdésnek, hogy eltűnik-e a közeljövőben a papír könyv. Hangulatkeltés, futurista asztalcsapkodás. Annyi jó gondolat volt ezekben a bejegyzésekben, sajnáltam, hogy ez a marhaság is előkerült.

Menjetek olvasni: egy, két, há!

Filmfika - avman blogol

Nekem egy akciófilm erkölcsi tanítása legyen az, hogy ne köss belém és hagyd békén a családom, mert miután lerúgtam a vesédet, kinyírtam az összes embered, felnégyellek, elégetlek majd a hamvaidat leszórom egy toronyház tetejéről, és még csak a cigi sem esik ki a pofámból bazmeg, maximum, ha utánadköpöm.

Főflémer avman barátom blogot indított - számomra rejtélyes okokból - a buzz.hu-n. Tisztán emlékszem, tőle hallottam először a szar dvd minőség kifejezést, illetve ő volt képes előadást tartani a filmtömörítési eljárások gyengeségeiről úgy, hogy nem blokkoltam a halálba az azonosítóját. A fenti idézet amúgy a Shoot’em upról szól.

Továbbá, herceg, hát hol vannak a pörgős, jó akciófilmek, amikben a kormány még lehet gonosz a terrorista meg fehér ember.