Autós burleszk - The Great Race

Cory Gross gigantikus steampunktörténeti tanulmánya - aminek az összefoglalójával a mai napig lógok - mentén indultam el felfedezni a celluloidszalagon élő steampunkot. Úgy próbáltam elindulni, hogy elkerüljem a műfaj “első és legnagyobb” munkáit, nevezetesen Verne életműve illetve a Húszezer mérföld a tenger alatt Disney-féle filmváltozatát. Azért nem akartam belekeveredni, mert egyrészt a Némó történetet mindenki ismeri, másrészt pedig a főszereplőn keresztül ki van jelölve az út Alan Moore steampunk képregényén, a The League of Extraordinary Gentlemanen keresztül egészen a képregény pár évvel ezelőtti borzalmas megfilmesítéséig, A szövetségig. De akkor hol marad a kaland?

Kiindulópontul ezért tíz évvel későbbre tettem - a Húszezer mérföld 1954-ben jelent meg - és a csak nyomokban steampunk The Great Race-t töltöttem le szereztem meg.

Juteszembe letöltöttem: Drescher Via adta a kezembe Bodó Balázs 50br1 Jo’5k4 |)!9!741 (Sobri Jóska Digital - innen letölthető) tanulmányát, aminek kapcsán jól el gondolkodni azon, hogy a kalózkodás mennyiben a kultúra fenntartója és értékek megőzője, és mennyiben “minden rossz forrása”. Jó szöveg.

Hannibal Twin 8 from The Great Race

A film központi témája a többször feldolgozott 1908-as világkörüli autóverseny, illetve két szabadulóművész, a Tony Curtis által alakított Leslie (the Great) és a Jack Lemon által megformált Professor Fate közti párharc. A két figura ellentéte adja a komédia alapját. Leslie a fehér lovag, fehér autóval, fehér nadrágban, fehér kötött pulóverben az erényekben dús de lényegében semmittevő gentleman archetípusa. Ha van lovag, akkor kell lennie varázslónak is, ez Fate. Fekete cilinderhez fekete köpenyt hordó bajszos, ideges úr. Ahol Leslie a sorsra bízza magát, ott ő ügyeskedni próbál, ahol a gentleman nyugodtan vállal kockázatot, kiszámolva az esélyeit, ott ő kétségbe esik. (Zárójelben tenném hozzá: a film komédia volta és a félresikerült ügyeskedések miatt lesz szerethető Fate karaktere.)

A “lovagokhoz” lovak és apródok is járnak. Kezdjük az utóbbival. Lesliet autószerelője, inasa, mindenese, a kopasz de rendkívül bajszos mosolygós Hezekiah kíséri. A karakter sokat örökölt Philly Fogg Passepartout-jától, vagy bármely világkerülő angol gentleman inasától. (Még akkor is, ha Leslie amerikai.) Dr. Fake-nek sokkal jellegtelenebb kísérő jut: Max, a sötét erők famulusainak összes balfaszságát öröklő szolga. A karrierje elején álló Peter Falk formálja meg, nem túl emlékezetesen.

Az autók is idomulnak gazdáikhoz. Professo Fake Frankenstein szörnyének autóbeli megfelelőjét vezeti. Minden idők legjobb autóinak alkatrészeiből rakták össze, a prof fals logikáját követve ez lenne tehát minden idők legjobb autója. A szörnyszülött szürreális, olyan mintha egy rakétába oltott Ford T modell frigyre lépett volna egy félhernyóval (halftrack, fene tudja mi a rendes magyar neve). Leslie ezzel szemben az amerikai autógyárak összefogásának eredményeként megszületett Leslie Specialt vezeti. Az előbbi kocsi tele van plusz funkciókkal: gombnyomásra füstöt generál, az utasfülke teleszkóposan felemelkedik, a “motorházból” ágyú bukkan elő; az utóbbiból egyszer kifogy a benzin, de amúgy csillogó fehéren gurul át a legrázósabb terepen is.

Az utazást színesíti még a The Sentinel riporternője, aki időnként feminista monológokban tör ki, illetve akinek hatására a lap szerkesztőségét ostrom alatt tartják a szüfrazsettek, de nem sok indíttatásom van gender szempontú elemzést írni a karakterekről. Annál is inkább nincs, hogy Maggie DuBois figurája semmit sem ad hozzá a film steampunk vonulatához, csak a burleszket és a gendert erősíti.

Összességében a két és fél órás film teljesen szórakoztató még mai szemmel nézve is, van benne suttyó európai királyság (Postdorf), obligát kardozás és örök férfias értékek. Steampunk alapfilmnek kicsit kevés.

(A folytatás akkor sem Verne lesz, következik a Rocketeer univerzum és a Those Magnificent Men and Their Flying Machines.)