Tovább is van, mondjam még?

Hirtelen felindulásból megnéztem pár hete a Douglas Coupland JPod című regényéből készült JPod sorozat első évadát. Kellemes limonádé programozókkal, borzasztóan rossz számítógépes grafikával, néhol túltengő magánéleti szálakkal és egy zseniális kínai keresztapa figurával, Kem Fonggal. Csak ezért a karakterért is megéri belenézni pár részbe. Függőségtől nem kell tartani, második évad nincsen, egy iszonyatos cliffhangerrel megszűnik csendesen a JPod. Aki nem éri be ennyivel, az megveheti a könyvet.

Nyár végén - tiszta cyberpunkos felindulásból - újranéztem a Ghost in the Shell Stand Alone Complexet. Akkor nem is tűnt fel, utólag belegondolva viszont nagyon furcsa, hogy nem cliffhangerrel végződik. Az utolsó három-négy epizód folyamatosan emeli a néző vérnyomását, de a végére rendeződik a komfliktus, Aramaki felfedi az eddig watsoni szerepben leledző nézők (és Togusa) számára az rejtély utolsó szálait. Mosoly, felmenő betűk.

TODO: utánanézni ki foglalkozott a ‘nézzél tovább’-ot sikoltozó és a zártabb kompozícióval rendelkező sorozatok egyéb különbségeivel.