Science fiction 2.0

Na rögtön bocsánatot is kérek a címért. Ha volt is valaha 2.0 SF-ből, akkor az vagy az aranykorban következett be (amikor egy szupernóvarobbanás során a mennyiség minőséggé vált) vagy a nyolcvanasok elején Gibsonnal. Esetleg amikor a természettudományos tematika - és a wasp hősök? - mellett megjelentek a társadalomtudományos témák. Vagy amikor az ember és lelke, az ember és az elidegenítő környezet (Átjáró, cyberpunk) került fókuszba. Hagyjuk, másodlagos kérdés.

Találtam viszont 2.0-s science fiction webtartalmat: webrádióként hallgatható Mikrobi adásokat. Van még Zsoldos Péter, Orson Welles, Tilos tematikus nap felvétele. Jó szórakozást.

A Mikrobi adások mp3 streamben vannak, valószínűleg a többi is, viszi még az iTunes is.

Egynek jó - Abszurditás a Transmetróban

Kezdjük azzal, hogy tévedtem. Az első részben megjelenő epizódok sokkal rövidebb időn belül köszönnek vissza, mint emlékeztem rá. A foreshadowing persze továbbra is megvan, csak a szerkesztettség nem olyan fokú, mint elsőre feltételeztem. Vagyis a szerkezet lazább az elején.

A másik, ami végiggondolandó, hogy a Transmetró első évfolyamában (a többi újraolvasása még hátra van) megfigyelhető olyan építkezés, hogy az részek felvetnek/megvizsgálnak egy-egy klasszikus science fiction témát, majd arra adnak egyfajta abszurd, poszt-kiberpunk választ. Ráadásul olyan választ, ami az adott univerzumban (az sf univerzumok élhetőségébe, hitelességébe most nem belemenve) teljesen releváns. A bullshitet félretéve ilyen például a hatodik számban a vallások és szekták körbejárása, amit egy erős Jézus utalás (kiűzi a templomból a kufárokat jelenetre hasonlít) zár le. De ilyen a hetes rész által feszegetett ‘mennyi mesterséges alkatrésztől veszti el az ember az ember létét’ kérdése is. Nehéz nem észrevenni, hogy ez utóbbi kérdés megvan a GITS-ben is.

Szájenzfiksön

Mivel a science fiction - továbbiakban SF és semmi esetre sem sci-fi - sűrű mint a szilvalekvár, megszoktam már, hogy érdekes dolgokkal találkozom. (Például a maga módján érdekes a starwars is, bármennyire határeset az űroperett mint műfaj.) Ettől függetlenül ma sikerült meglepnie egy SF képregénynek. A c4a-n találtam, Techno Papok a címe - nem is SF talán hanem cyber fiction - és az első rész tartalmazza a következő remek mondatot:

“Ismered az antianyag lemezeket? Tudsz hyper windowst telepíteni?”

Trust is a weakness

Az egész mese úgy kezdődött, hogy az unokatestvérem belépett a 14 éves vén farkak világába -családi parti, összezördülés, menetrend szerinti eső - és illett vinni neki valami ajándék félét. Lévén lusta disznó, aki ráadásul egy estével hamarabb tudta meg a parti létét, elkezdtem leszedni neki valami játékot

Fentebb egy költői túlzás látható. A Darwiniát hónapok óta nézem, csak eddig lusta voltam letölteni. Pedig…

És leszedtem a Darwiniát neki. De az istennek nem akart jönni, ezért a partira elmentem üres kézzel, ittam a srácokkal, főztem(tünk) egy remek gulyást és szerveztem egy partit itthonra. Így most a két nagyobb unokatestvérem a szobámban horkol, messze az óvó és védő anyai kéztől. A játékra persze én kattantam rá, nekik nagyon pixeles, nagyon nyolcvanasévek volt. Nekem viszont hihetetlenül tetszett, ahogy kis pixelhuszárokkal kell büntetni a gonosz vírusokat a fekete ég alatt, poligonföldön járva.

Az igazi rákattanás - Teve kedvéért: squee ;) - viszont nem a Darwinia volt, hanem a kistestvére, az eléggé nem dicsérhető Ambrosia Software előző dobása, az Uplink lett. A játék lényege nagyon egyszerű: van egy tré géped, tré netkapcsolatod, tré programjaid és hackerként működsz a rejtélyes Uplink társaságnál. Hekkelgetsz, kapsz pénzt, hogy jobb felszerelést, több memóriát, stb vegyél. Aztán fél nap játék után - ennyit öltem eddig bele - amikor már kezded jónak érezni magad, megjelenik az első mellékszál, eltűnnek a cég hekkerei, olyan adatok vándorolnak, amiknek nem kéne megmozdulnia, szövődik az összeesküvés. Ezt az összeesküvést egyelőre a tárcám ellen érzem, motoszkál bennem, hogy illene megvenni a játékot, ha egyszer tényleg instant klasszikus, és ráadásul nem kerül többe két könyv áránál (5,1K). Érlelem még az elhatározást, de “rossz” vége lesz, úgy érzem.