Digitális magánügyeink

Benedek szerint a kilencvenes éveknek a privacyről kellett volna szólnia, de ez valahogy elmaradt. A Debreceni Disputa februári számába - letölthető is lesz, majd szólok - írt cikkemben azt jártam körbe, miért és hogyan szólt mégis a magánügyekről az évtized egy része. Az írás a szokásos OlvasdEl-SzedjélSzét licenc alatt hozzáférhető.

Digitális magánügyeink

„A magánélet (privacy) megléte alapkövetelménye egy, az elektronikus korban létező nyílt társadalomban. A magánélet nem titok. Magánügy az, amiről nem szeretnénk, hogy az egész világ tudja, ezzel szemben az a titok, amit mindenki elől el akarnak titkolni. A magánélet annak a lehetősége, hogy az egyén döntse el mennyit mutat meg magából a világnak.”

Ezekkel a mondatokkal kezdődik a Cypherpunk Manifesztum, a kilencvenes évek libertariánus kriptográfusait, számítástechnikusait, programozóit tömörítő Cypherpunks levelezőlista kiáltványa. Az írásban Erich Hughes az analóg és a digitális világ különbségeibe vezeti be az olvasót a cypherpunkoknak annyira fontos anonimitás szemszögéből. A mindennapi analóg világban magától értetődő a fenti elv – az egyéneknek rendelkezésére áll az egyszerű, anonim fizetési eszköz, a készpénz. Egy magazin megvásárlásához – írja Hughes – az eladónak nem kell tudnia semmit a vásárlóról. Ehhez képest a digitális szférába átlépve folyamatos azonosításokra van szükség, akár már egy bankkártyás vásárlás is a privacy feladásához vezet, olyan felek is információhoz jutnak, akinek erre semmi szükségük nincsen. Az ilyen akciók ráadásul rögzíthetőek is, a rögzített információból profil építhető, és a sor így folytatható tovább. Több mint tíz év távlatából látható, hogy a kilencvenes évek elején még talán fantasztikusnak tűnő félelmek reálissá váltak. A problémák felvetése már magában is nagy fegyvertény volna, ám a kiáltványt megszövegező Eric Hughes és a lista tagjai megpróbáltak megoldást is nyújtani a problémára. Azonban mielőtt ezekre rátérnénk, vegyük szemügyre egy pillanatra a kriptográfusok és netpolgárok csoportját, akik a listát alkották.

Continue reading “Digitális magánügyeink”

Motoko Spears

Azt se hittem, hogy valaha Britney videót rakok ki nagy örömmel, de a Break The Ice klipje olyan szépen dolgoz fel klasszikus CP filmes témákat, hogy a könnyem is elcseppen. Itt le is adnám a szavazatomat gyorsan a nem koppintásra, átértelmezések, feldolgozások, intertextus, erről szól a kultúra, nem?

(via Neuromancer, via Velvet)

#1752

Cyberpunks - the kind who live in science fiction novels, rather than the kind who write them - are a mythic hybrid of hacker and rocker whose Macs are their “axes”.

Mark Dery: Escape Velocity - Cyberculture At The End Of The Century (amazon)

Linkek (01.22.)

  • Sok transzhumanizmus kis helyen elfér, erre a tanulságra világít rá a Journal of Evolution and Technology ingyenesen elérhető archívuma. Az azt kedvelőknek ráadásul van szingularitás is bőven. Ha valami szépet találtok, számoljatok be róla.

  • A gőzhengerként nyomuló IO9 a múlt hetet a cybernek szentelte, amit most linkelek az csak az összefoglaló írás a hét cikkeiről. Napi kétmillió post, teljesen biztos, hogy robotok írják.

  • A The Escapist - a legjobb cím egy játékkal, játékkultúrával foglalkozó lapnak - eheti száma a gadgetekkel foglalkozik. Meg egyébként is, fel kell rá iratkozni tiszta geekprideból.

Technopogányok és a vallás

A napi lelet Douglas Groothuis, a Denveri Egyetem adjunktusának esszéje a korai kiberkultúra new ages hülyeségeiről. Attól a szakasztól eltekintve, amikor megmagyarázza, miért istentelenség a Leary-Rushkoff-féle hókuszpókusz, remek rövid összefoglalása a témának. További plusz pont az érdekes címek a felhasznált irodalom között.

Tolle lege, Technoshamanism - Digital Deities in Cyberspace. A félősebbek berakhatnak egy Hálóvédő Szent Izidoros háttérképet is.

Rushkoff és a kaptár elme

[bliptv]580332[/bliptv]

Se a videót, se utalást rá a weben nem találtam, így nem tudom mikor. Mindenesetre a Mosaic volt az utolsó nagy dolog. Remek New Age ihletettségű kiberkultúrás forrásanyag.