Dokumentumfilm rapírásról, sörről és csa..sakkról

Úgy jött ki a lépés, hogy az elmúlt két hétben több izgalmas témában készült dokumentumfilmet is láttam. Ráadásul úgy érzem, ezeknek a száma növekedni fog. Ha van műfaj, amit digitális terjesztésre találtak ki, akkor az a dokumentumfilm.

Something From Nothing: The Art of Rap - Ha az Odüsszeia arról szól, hogy Odüsszeusz hazamegy, akkor a Something For Nothing sztorija annyi, hogy Ice-T végiglátogatja a haverokat. Ez viszont bőven elég, mert a haverok között ott vannak az elmúlt évtizedek legfontosabb arcai. Sok freestyle, beszélgetés írási módszerekről, arról, hogy ki hogyan került bele a hip-hopba, ki kit tart sokra. Nagyon kellemes film ez.

Just For Kicks - A sneakerkultúra szót még leírni is marhára nehéz nevetés nélkül, nem hogy kimondani, de ez a film erről szól. Brutálisan nagy siker nem lehetett, a honlapja eltűnt az internetről a készítése óta eltelt hat év alatt, a link egy torrentre mutat. A különböző tornacipődivatok, a hip-hop sztárok bevonódása, a saját márkák és limitált kiadások érdekesek, de rávilágítanak arra is, hogy a divat mennyire üres tud lenni.

Beer Wars - Az emberi sorsok bemutatása - ami az Indie Game: The movie-nál tökéletesen működött - a söripari dokumentumfilmben nem igazán jó. A növekvő kis főzde sztorija érdekes, a furcsa termékkel - koffeines sör, miért inná ezt meg bárki? - elbukó vállalkozóé kevéssé, a film maradék részét kitevő amerikai szabályozást ismertető részek pedig, nos, nagyon amerikaiak. Pedig az AB InBev, a söripari frankenstein itthon is jelen van.

Game Over: Kasparov and the Machine - Egy komoly baj van ezzel a darabbal: még annyira sem próbál meg pártatlan lenni, mint egy Michael Moore film. A narrátor egy antikvitásboltban bolyongva mondja el a felkonfot suttogva és a végén belebotlik a Kempelen-féle Törökbe. Akinek van szeme hozzá, itt már tudja mit kell gondolni. A filmet az menti, hogy Kaszparov szimpatikusan, emberien vezeti végig a nézőt a Deep Blue meccsen, a kamera pedig megy utána. A túllihegett ‘így csalt az IBM’ szál ellenére is - ami kisebb mennyiségben sokkal meggyőzőbb lenne - érdemes megnézni.

Kaszparov és a számítógépek

In 1985, in Hamburg, I played against thirty-two different chess computers at the same time in what is known as a simultaneous exhibition. I walked from one machine to the next, making my moves over a period of more than five hours. The four leading chess computer manufacturers had sent their top models, including eight named after me from the electronics firm Saitek.

Fogalmam sincs, hogy ki linkelte Kaszparovnak a The New York Review of Booksban megjelent cikkét, de nagyon jót tett. A nagymester nem csak arról mesél, hogy az ember-számítógép sakkversenyek legérdekesebb tíz évét hogy élte meg, beszámol arról is, hogy mi lehet a folytatás. A Deep Blue-t szétszedték a gép 1997-es győzelme után, mára, viszont - írja a cikk - egy átlagos PC-n is futtatható egy nagymesteri szintet megütő sakkprogram. Ha pedig bárkinek lehet számítógépként, erőből játszó sakkmestere, akkor ötvözni is lehet a többezer előre kiszámítható lépést az emberi kreativitással, ez az advanced chess.

Az írás érinti a játék jövőjét - például, hogy egyre fiatalabbak a mesterek -, a dámajáték halálát, és azt, hogy a tökéletes dámát játszó szoftvert megíró programozó most épp a pókerrel foglalkozik.