Gülüszemű szörnyek, borostyán terminálok
A Kiadók felé elküldött levél tartalmazza a sci-fi meghatározását, valamint a novella, kisregény, regény határait, amely meghatározásokat, az elbíráló bizottság fogalmazza meg.
(Az Avana nov 17-i közgyűlésének határozatai - sfportal.hu)
Van erről a klasszikus Pohl idézet, hogy “[a] science fiction-összejövetelek egyik legnépszerűbb teremsportja a science fiction definiálása”. Érdeklődve várom.
Nem igazán értem, miért akarják mindenképpen a mágikus realizmussal rokonítani az elméletírók a science fictiont. Futom körülötte a köröket - most is - de még mindig nem tiszta.
Nem az új irodalmi világrend kihirdetése következik, nem is a világ megváltása, van viszont egy kérdésem. Szóval meg kéne egyszer rendkívül alaposan vizsgálni, hogy miért próbálja mindenki
Todorov és Maár mindenképpen, de legjobb emlékezetem szerint mindketten Northrop Frye-ra utalnak vissza, és egy kész elméletben próbálják elhelyezni a SF-t, merthogy nem foglalkozni vele nem lehet
a mágikus realizmussal rokonítani a science fiction-t. A két területből csak az egyikben vagyok otthon, így a fantasztikus irodalom egyesített elméletét nem fogom kifejteni, de nagyon úgy tűnik, hogy attitűdbeli különbség van a kettő közt.
Vegyük csak Alejandro Carpentier gondolatát
vizsgára olvasok, ilyenkor kerül mindenféle a kezembe, amit most a kedvesolvasó szenved el
amely szerint a mágikus realizmus “a valóságban létező csodás” ábrázolása. Innen lehet talán közelíteni. Mondani olyasmiket, hogy a SF a mágikus realizmus felől írók szemében pusztán csodás, a SF olvasók számára viszont a ‘nem a mi korunk’ igazsága, valamiféle darabja a jövőnek.
ezzel kapcsolatban elég sok ellenérzésem van, nem lévén meggyőződve arról, hogy hardcore science fictiont csak szigorú természettudományos alapon lehet művelni
Tehát a SF nem akar csodásról szólni, hanem - ha magyar scifi fant kérdezünk - a jövőről és a tudományról esetleg - szerintem - az általános értelemben vett modern emberről. És talán itt az ütközőpont a fantasztikus irodalom elméletírói és a science fiction olvasói közt. A két fogalomrendszer ugyanis nem tűnik kompatibilisnek, bármennyire ugyanazt jelenti a művészi igazságnak és a humanika törvényeinek a fogalma.
Jófajta harckocsiaknára szalad rá az, aki megpróbálkozik a SF definíciójával. Van már vagy ötven olyan meghatározásunk, amelyek valamilyen irányból támadhatóak, épp ezért használhatóságuk legalábbis kéter, illetve van egy-két használható rövidségű és szerény megoldás, amik leginkább arra jók, hogy az esszénk első oldalára dőlt betűvel beszúrjuk, látszódjék a szakmaiság.
A post címe természetesen kínos hazugság, úgyis ki fogom használni, ha sf-ről írhatok valami kapcsán, még ha az a definíció mély és állott pocsolyája is.
A bevezetőben emlegetett két használható definíció elgánsabbika Damon Knight szülötte. Így hangzik: “…[Science Fiction] means what we point to when we say it.” Rövid is, elegáns is és be is ismeri, hogy mihelyt elkezdjük szűkíteni a definíciót olyan irányba, hogy csak a tudományos igényességű művek, csak a megjósolható (na ha valami, akkor ez nem feladata) fejlődésről szóló művek, akkor pont a legértékesebb szeletet vesztjük el.
A másik használható definíció Kuczka Péteré: “A legegyszerűbb azt mondanunk, hogy a sci-fi olyan mű, amelyben űrhajók, robotok, marslakók, gülüszemű szörnyek és távoli bolygók szerepelnek. Ez a körülírás kielégítheti azokat, akik nem olvasnak sci-fit. Azoknak viszont, akik ismerik és olvassák[,] nem kell sokat magyaráznunk, ők úgy is tudják, miről van szó. Ezzel a definiálás lidércnyomásától sikeresen megszabadultunk.”
Kevéssé elegáns - mert nem sikerült egy mondatban megoldania - de ugyaarról a definíciós kudarcról szól. (Ráadásul kicsi, sárga és a mienk.)
Bő lére eresztve már elmondtam, miért tűnik kudarcnak a SF “tudományos igényű” definíciója. Meggyőződésem, hogy a science fiction alapvetően irodalom. Tehát nem az irodalom és a természettudomány, az irodalom és a csillagászat, neadj’ isten az irodalom és a jövőkutatás határterülete. Nem programműfaj abban az értelemben, hogy nem kell népszerűsítse a jövőt, erősítse a tecnikába vetett hitet, sugározza a szép új világ ígéretét. Egy lépéssel tovább menve, a science fiction - mint az irodalom általában - alapvetően az emberről szól. Nem kell tehát megjósolnia a jövőt, nem kell megváltania a tudományt, elég ha “jó” irodalom, annak minden ismérvével.