E-könyv vagy kütyü?

Úgy érzem most jön az, hogy köröket futunk a ‘beleszereltünk minden szart, cserébe annyiba kerül mint egy laptop’ és a ‘valójában ez egy könyv’ iskolák körül. Mivel azt szeretném, hogy ez a technológia elterjedjen és ne csináljanak belőle PDA 2.0-t vagy tablet 2.0-t, igazán drukkolok az ez csak egy könyvnek.

A képen az új iRex Digital Reader látható egyébként, a fapados 649 dollárba fáj, a wifis-3G-s csúcsverzió inkább 900-ba. Ja és van még érintőképernyő is, nehogymár az ne legyen. Aljas önmagam idézése, de a Kindle legnagyobb előnye az volt, hogy nem érződik kütyünek.

(via robi megosztott linkjei via engadget)

Engem is meglepett

Ha nem is CC alatt, de digitalizálva. Magyar irodalomtörténet. A rettenetes szkennelt külső ne riasszon senkit, ott van alatta másolhatóan a beolvasott szöveg. Hát itt történik valami.

Kedves istenke, irántam való nagy jóságodban, nem folytatnád az amúgy rég frissített könyvlistámon is fent levő két Bényei esszékötettel a feltöltést? Igazán értékelném. Ádám.

Re: 2015 - City of Art

Németh Ádám felhívására reagálva Konrád és Dévai Zoltán már megpróbálták megrajzolni 2015 poszt-kopirájt világát. Ők megpróbálták kitalálni, hogyan lehet fenntartható a kultúra, én megpróbálom bátortalanul leírni, hogyan néz ki működés közben.

“Ha a lovat elveszem alóla, attól még Kossuth elvtárs marad.” - mondta egyik kabaréjában Nádas György, valahogy így leszünk a szövegekkel is. Attól, hogy nincs csinos gerince, nem ül a könyvespolcon, jépeg a borítója és nehezebb úgy hivatkozni rá, hogy “XY: Z, Gondolat, Budapest, 2010, p. 106.” még szöveg marad. Először felismertetik az igény a digitális kiadásokra, majd az addig létrejött digitalizált szövegek megszűnnek különféle Rodostókban lakni, hazatérnek Zágonba, mert megtehetik. A folyamat végére elterjed a digitális köteles példány küldésének gyakorlata.

A könyvekkel párhuzamosan a különböző periodikák archívumai is kikerekednek, megszűnnek a foghíjak, lehetővé válik ténylegesen a netről való munka. A parkban, padon ülve vagy kapucsínó mellett egy kávézóban, a közösségi mesh hálózatok újra az embereknek adták a városokat. (A falakon persze streetart, senki sem bántja a teheneket, az utópia folytatható…)