Vér

Vannak azok a történetek, amiket legalább ötféleképpen el lehet kezdeni. Vajon az a jobb, hogy “Sétáltam haza egy kis vödör vérrel a kezemben.” vagy az, hogy “Hajnali vágás, biztos finom lesz”. Vagy van persze a régimódi, kronologikus módszer, ami azzal kezdődik, hogy egy nő csalódott bennem.

A Németországban dolgozó Martinával beszéltük, mikor legutoljára itthon járt, hogy legközelebb meghívom sült vérre. Mi sem egyszerűbb - gondoltam - az ember bemegy a henteshez, vesz előfeldolgozott vért, ami olyan mint a parizer, felkockázza, bedobja a pirult hagymára, és öt percen belül megreggelizik. A székesfővárosban egy kicsit máshogy megy: az ember bemegy a henteshez, kiröhögik, kijön. Kivéve, ha ismerős henteshez megy be, ahol egy kacsintással közlik, hogy megoldható keddre kéne vagy csütörtökre? A vasárnapi reggelit persze abban a pillanatban buktam el, amikor kimondtam a cs-betűs szót.

Félve sétáltam be öt nappal később a henteshez. Lövésem se volt, milyen formában fogok mennyi vért kapni mennyiért. “A vérért? Sikerült!” - közölte köszönés helyett a henteslegény. Rögtön éreztem, hogy minimum egy ÁNTSZ-ellenes összeesküvésbe kerültem be. Az emberem bement hátra a raktárba, majd öt-hat perc múlva egy kis - eredetileg torma tárolására szolgáló - vödörrel jelent meg, amit gondosan körbetörölgetett vagy háromszor. A mivel tartozom kérdésre a semmivel volt a válasz, majd elhangzott a nap mondata: “Hajnali vágás, biztos finom lesz.”

Így értünk el a következő lehetséges kezdőponthoz, egy kis vödör vért lóbáltam a kezemben, sétáltam haza, és közben csendesen kétségbeestem. Előfeldolgozott vérrel volt már dolgom, de disznót csak játszásiból vágtam még, úgyhogy felhívtam apámat. Az első tipp a lé leöntése, darabolás, sütés volt, majd kicsit később rámcsörgött, hogy mások szerint először abálni kell. Az egyetlen logikus dolgot tettem: ráírtam alkoholos filccel a vödörre, hogy VÉR, és elmentem dolgozni.

A nap végén sikerült elkészíteni - abálatlanul - a vért. Pont olyan, aminek lennie kell. Gőzölgő, fűszeres. Megéri beszállni az összeesküvésbe.

Malacmese

Talán napimtit sem ért volna, ha leírva látom, hogy böllérversenyt rendeztek Napkoron, ahol kisebbségi képviselői helyről sokadszor lecsúszó Balogh Lajos és az Ormánsági Fürge Banda második helyen végzett. Pedig a történet remek, el lehetne vele kapcsolatban lőni az cigányságtól a kistérségig az összes hívószót. Szerencsére a Malaccal teljes című dokumentumfilm rendezője ellen tudott állni a nagy szavaknak. Vannak helyette anekdoták 18 deci pálinkáról, kalapozás a faluban, hogy legyen kötény, dalárda, faluzászló, és a végén Nótár Mary koncerttel. Nézzétek meg, remek.

Figyelem: a filmben meghal egy disznó.