Tag: e-könyv

Posted on

Az okos lány és az ingyenkönyv

Egyeztessük óráinkat, mindenki ismeri az okos lány meséjét, ugye? Akinek esetleg nem lenne meg, mert nincs gyereke vagy nem volt gyerek, az itt olvashat el egy zanzát belőle.

Azért alapszöveg az okos lány, mert ahogy az emberben kifejlődik az egészséges cinizmus, úgy veszi észre, hogy az egész világról szól. Ott vannak például a Creative Commons-os, Open Access ingyenkönyvek. Kezdetben ugye egyrészt fiatal voltam, naivabb és a fejem búbjáig hálás Tekatanának, hogy kiadták Larry Lessig Szabad kultúráját úgy ingyen, mint fizetősen. Ekkoriban volt az is, hogy kinyomtattam egy-két ingyen elérhető Cory Doctorow novelláskötetet - nem röhög, olcsóbb volt, mint a posta - a regényeket, meg PDA-n olvastam.

Az internet azóta csendesen fejlődött, egyre jobb eszközöket találtak ki a szövegek megjelenítésére. Így eshetett, hogy Lev Manovich új, Software Takes Command lapozgatós PDF-olvasóban nézhetem meg openaccessül, ha nem akarok fizetni az igazi e-könyvért. Ingyen Doctorowot azóta nem próbálok olvasni, amióta az egyik kötetben fejezetenként volt vásárlásra rábeszélős reklámblokk.

Példáukat lehet még keresni, ahol nem Issuu lesz, ott lehet Scribd vagy valami más, a tartalmat bezáró formátum. A lényeg, hogy az ingyenes egyben legyen értékcsökkent is. Lett lusta útja a kísérletezésnek.

A Digitális Irodalmi Akadémia úgynevezet digitális kritikai kiadásaiba bele se menjünk. Annál is inkább, mert ellenpélda is van, Mur Lafferty Shambling Guide To New York City könyvét tényleg tök ingyen lehet podcastként hallgatni.

Posted on

A jogtól a könyvig

Időnként felmerül a kérdés, hogy az ember egészen pontosan mit is vásárol az e-könyvvel, még akkor is, ha az ember nem Bruce Willis. Onnan jutott eszembe, hogy épp a Kobo e-könyves céggel - akik általában remek árakat kínálnak - vitatkozom egy hete, hogy ugyan javítsk már Richard Kadrey legújabb, Devil Said Bang című könyvét, amit a kiadó hibásan tett fel a boltba. Lassan annyi idő ment el ezzel, ami alatt egy hibás papírkönyvet is ki lehetett volna cseréltetni.

A könyvet természetesen már olvastam a kalózoknak köszönhetően. A fene se türelmes annyira, hogy egy körülbelül fél éve várt könyv esetében megvárja az ügyélszolgálat válaszát. A cég mai válasza ráadásul igazolta is a türelmetlenségemet, mismásoltak még egy kört a hibás könyvön. Törlünk, újraszinkronizálunk, újraletöltünk és megint hiányzik ötven oldal.

Közban a szerző Twitteren értetlenkedik, hogy egy hete megkapta a Kobo a javított fájlt. Ez körülbelül az egyetlen érv amellett, hogy a pénzem visszautalását kérjem a szerencsétlenkedő könyvesbolttól.

Úgy néz ki, hogy az e-könyvtár építése azzal kezdődik, hogy az ember letör mindenféle DRM-et. Ahol ez nem lehetséges, ott kalóz forrásból beszerzi a könyvet. Esténként pedig elmormol egy imát, hogy felnőjjön a piac.

Ja, és hogy mit veszel az e-könyvvel? Szívbéli jóérzést. Kérdés volt valaha?

Posted on

E-könyvespolc

Az e-könyves viták egyik legszórakoztatóbb gondolatkísérleteket indító, ám magát a vitát borzasztóan félrevivő érve a következő: de az e-könyveket nem lehet megnézni a polcon. Bővebben, nem árulkodik rólad a könyvespolcod, se a kétméter húsz Jókai, se az ugyanennyi, viszont gondosan a virágok által kitakart sarokba száműzött Vavyan Fable.

Azért jó ez a felvetés, mert ebben a játékban mindenki részt vesz. És nem csak akkor, ha beengedtem a lakásba, láthat fotót is. Egy ezer évvel ezelőtti Lakáskultúra óta tudom, hogy ugyanaz a kiadásom van Ulyssesből, mint Vágó Istvánnak. (Meg amúgy az egész országnak, de ettől még magamhoz közelebb állónak éreztem akkor a kérlelhetetlenül szkeptikus demokratát, jóvan?)

Az a szép, hogy létező technológiákból össze lehetne legózni egy olyan megoldást, ami vizuális e-könyvespolcként működne úgy, hogy értelme is legyen. Lehetne jól használható és jogszerű verzió is. Úgy képzelem, hogy egy tablet jellegű, érintőkijelzős eszköz ül digitális képkeretként a polcon, amin lehet lapozgatni a könyvtárat, illetve ami enged szöveges keresést is. Keresés nélkül pár száz cím után értelmetlen a dolog. Az adatbázist húzhatja a háziszerverről, a gépen futó Calibréről, attól függően, hogy ki melyik jövőre iratkozott fel. Ha pedig olyan könyvet talál a felhasználó, amit elolvasna, akkor egy tappintással - vagy akár NFC-s érintős megoldással - elküldi az olvasójára. (Most is reális forgatókönyv: Kindle e-mail címre lövi el a rendszer, amit a házi wifin le is tölt a készülék, cserébe az Amazon tud mindent.)

A rendszer igény szerint túlbonyolítható, bár erre rendszerint csak a geekek vágynak, meg én, mert frissen olvastam a Kvantumtolvajt De ha tudjuk azonosítani az eszközt és általa a felhasználót, akkor adhatunk egyedi engedélyeket is. Kik azok a barátok, akik csak a Jókait vihetik a polcról, és kik látják a Fable köteteket is.

Posted on

Hogyan dobjunk ki egy könyvespolcot

Legyen nyoma, ha már egyszer hülye voltam. Az a tételmondat, hogy:

Az a neten tárolt mappa, amihez mások is hozzáférnek, nem számítandó backupnak. Az csak egy megosztás.

Történt ugyanis, hogy megosztottam pár emberrel az e-könyvtáramat Dropboxon. Jellemzően azokkal, akik amúgy is besétálnak néha hozzám, és rájuk tukmálok könyveket. Ma arról értesített a Dropbox kliens, hogy épp törölnek pár ezer fájlt a tárhelyemről. Valakinek valószínűleg helyre volt szüksége az online tárhelyén, és így csinált helyet. A probléma csak az volt, hogy mindenkinél törölt, nem csak magánál.

A törölt fájlokat természetesen vissza lehetett vonni. Illetve megvolt a könyvespolc egy rendes, nem megosztott S3-as mentésben. Felkelni viszont felkeltett, hogy öt percen keresztül néztem, ahogy eltűnnek a fájljaim.

Az ekönyvek biztonsági mentésénél egyébként arra jutottam, hogy a legegyszerűbb nem bízni senkiben. Egyes szolgáltatások (Amazon, Kobo, SFPortal Ebook, B&N, Baenék) hagyják letölteni többször a megvásárolt tartalmakat, mások (Agave, ilyen-olyan kisboltok) nem feltétlenül. A megoldás saját kézbe venni az archiválást, DRM mentesíteni és elrakni a könyveket.

Posted on

Zongorázható különbség

Szöveg a könyv első lapjáról:

“Viszont arra kérlek, hogy ne töltsd fel. Azaz csak a hírét terjeszd, ne magát a könyvet. Tudod, én abból élek, hogy regényeket írok. És ha nem kapom meg a honort, akkor kénytelen leszek falevelet kapirgálni az árokszélen, regényírás helyett.”

Szöveg az utolsó fejezet és a lábjegyzetek közti levélből:

“Ha tetszett a könyv, viszont nem fizettél érte és nem is ajándékba kaptad tőlem, hanem a web kifürkészhetetlen, ingyenes útjain keresztül jutott el hozzád, akkor kérlek, fontold meg, hogy megvásárolod.”

Ugye milyen furcsa, hogy az egyik szerző a vásárlójához beszél, a másik viszont az olvasójához? Meg hogy az első arra kér, amire sose volt példa, még a papírkönyvek korában sem.

Posted on

Az a baj, hogy 2 meg az, hogy 6

Van az a klasszikus rendőrvicc, hogy egy összeszokott örs rendőrei nem mondják már végig a vicceket, csak a sorszámát, és nevet mindenki. Onnan ugrott be, hogy pont ilyen érzés e-könyves vitákat olvasni.

Mindegyik hajlamos az árazás kérdései felé csúszni, ahol elhangzik, hogy (1) de hát olcsóbbnak kell lennie, mert nem kell hozzá papír (2) nincs terjesztés, tehát olcsóbb kell legyen a könyv (3) a szerzők adjanak ki magánkiadást, és akkor övék a teljes pénz (4) és amúgyis valaki mecénás támogassa meg a kultúrát. Ha nem ez történik, akkor bele lehet csúszni még a (5) a kiadók félnek a kalózoktól ezért (6) a vásárlók nem találnak legális ekönyvet és emiatt (7) valóban kalózkodnak, mert csak a feketepiac szolgálja ki őket körökbe. Esetleg van még az örökérvényű (8) a jogtulajdonos DRM-et szeretne, (9) a vásárló tulajdonolni szeretné a könyvet, és (10) amúgyis, az e-könyvnek nincs illata gondolatkör.

A fenti pontok nem mindegyike nettó marhaság persze. Az e-könyv például lehetne olcsóbb is, csak ki kellene hozzá dolgozni azt a modellt, amivel emellett kifizeti a szöveggondozást, szerkesztést, formázást és így tovább. Iszonyatosan erodálóak ezek az ismert pályák. Nektek nincs néha elegetek?