Kindle: szépen csomagolt jövő

amazon kindle

A Kindle olyan mint a crush, túl kell élni valahogy. Míg csak fotón látja az ember, lehet azzal védekezni, hogy csúnya. Vagy hogy retró. Esetleg lehet elvi alapon berzenkedni, hogy van benne DRM.

Kézbe fogva viszont egészen más a dolog. A navigáció kilencven százalékát elérhető a jobb kéz hüvelykujjáról, a lapozógombok szögezredmásodpercre épp annyit billennek, amennyit kell nekik, idegen világból jött csodaként, ésszel tervezett kütyüként letagadhatatlanul ott van a könyv 2.0 az ember kezében. Maga az őrület. Kéne. Nagyon.

Nincs itt semmi látnivaló

Visszaértem Erdélyből, próbálok visszarázódni, azon már túl vagyok, hogy olvasottnak jelöljem az összegyűlt feedek nagyrészét.

A nap érdekes hírét - a mindenki által méltán utált DRM-et megpróbálják a tankönyviparral házasítani - már Caracalla kommentálta. Iszonyú nagy egyetértésemben talán csak azt tudom hozzátenni, hogy voltak tanáraim, akik elláttak digitális jegyzetekkel. Ezek egy része CC alatt van, másik része ugyan kopirájtos, de megvehető példánya sose volt. Nagyon bízom benne, hogy ez az irány fog továbbélni.

(A szerző infóhippi. Meg fáradt is.)

IT az irodalom érettségin

Szeretem, amikor az oktatás modern vagy legalább modernnek próbál látszani. Leesett állal néztem, hogy a gyakorlótanításom alatt - nyilván később tudtam meg - egy Microsoftiába szakadt földim Web 2.0-ról tartott előadást a diákoknak délután. Nem tananyag, de legyenek csak képben.

Hasonlóan vagyok a tegnapi magyar érettségi érvelős feladatával.

Az Ön megítélése szerint véglegesen kiszoríthatják-e az elektronikus adathordozók a hagyományos >könyveket? Vagy a kétféle médium kölcsönösen fel is erősítheti az olvasói/felhasználói érdeklődést? Milyen >előnyei és hátrányai vannak a szövegek e kétféle megjelentetésének? Az alábbi gondolatokat is figyelembe >véve, érvekkel alátámasztva fejtse ki véleményét!

„A tapasztalatok szerint a médiaváltás nem azt jelenti, hogy az újabb médium automatikusan eltörli a régit. Igen gyakran fellépnek váratlan kölcsönhatások, s olyan szinergikus kapcsolatok jönnek létre, amelyek először világítanak rá a látszólag túlhaladott médiumban rejlő bizonyos lehetőségekre és értékekre. Például a posta nem kevesebb hasznát látta a telefonnak, mint a film a televíziónak vagy a könyv az újságnak (és megfordítva). […] Bármelyik CD-ROM – a maga imponáló tárolókapacitásával – nemcsak a könyvek teljesítőképességének határait demonstrálja, hanem egyúttal azt is, hogy a könyvet mint olyat miben nem tudja felülmúlni egyetlen más új médium sem.” (Mitől beteg a könyvforgalmazás?)

Vannak kételyeim, hogy a gimnáziumi informatika oktatás felkészíti-e ilyesmire a kölköket. De ha nem mindennapi megélt élmény a számítógép, akkor miért is beszélünk információs társadalomról vagy annak az építéséről. Összességében tehát tetszik a feladat. És - amolyan nagybetűs fajta - többnyire a megoldókulcs is jó érveket, jó szempontokat ad a tanárnak. Kimaradnak a pda-k és moblitelefonok - mert ez már nem fér bele a könyv emberének világába? -, nem kerül szóba az epapír - biztos túl új -, de a tudás megőrzésével, terjesztésével kapcsolatos fizikai korlátokról elég szó esik.

Kicsit persze benne van az is, hogy a tanítás utolsó pillanata nem a vizsga. Ami most a megoldókulcsban szerepel, azt a javító tanárok is tudni fogják. Milyen ügyes.

A könyvek jövőjéről

A 2.0-s lendület többnyire arra jó, hogy egy-egy lelkesebb rant elolvasása után kaporszakállú őskonzervatívnak érezhetem magam. Legutoljára ezt Jeff Jarvis “The book is dead. Long live the book.” postja után éreztem, ahová Nick Carr, a nagy lehúzóművész, kritikájától jutottam el.

Jarvis temeti a könyvet fizikai objektumként. Hiányolja a szerző-olvasó kétirányú kapcsolatát, az update és a javítás lehetőségét és persze a linkelhetőséget, megoszthatóságot, a közvetlen elérhető vitákat. Csupa olyasmit, amiről a Lelkesedés 2.0 előtt senki sem álmodott, most viszont jó ötletnek tűnik panaszkodni miatta. Amit nem vesz figyelembe, hogy a szerzőtől teljesen függetlenül a szövegek kapcsolatba kerülnek egymással. Arról sincs szó, hogy updatelés helyett új értelmezések keletkeznek, keletkezhetnek. (Kedvenc példa a Játékmester értelmezési lehetőségeinek kibővülte 9/11 után.) És persze az is kimarad, hogy a linkelés zavarja a befogadást, mert pont olyan figyelemelvonást teremt, ami elől munka közben menekülünk.

A posthoz érkezett kommentek miatt mindenképpen érdemes továbbkattintani. A kedvesolvasó egyrészt elkezdi szétszedni Jarvis érvelését, többnyire a szokott ellenérvekkel (sérüléstűrő ebookreader hiánya, kényelmes képernyő igénye, könyvhöz nem kell spéci reader, stb), másrészt pontosítja is a leírtakat azzal, hogy külön beszélnek a fiction és a non-fiction könyvekről. Nagyon jó vitává válik, érdemes belenézni.

(A szerző még mindig hajlandó lenne ölni egy pdf formátumú helyesírási szótárért, és már nem fér a könyvespolcoktól.)

NewtBook

Gyűjtöm az e-bookokat, mert csak jó lesz egyszer valamire a remek digitális szöveg, de mivel olvasásra nem használom őket - nagyrészt mert ott a papír a polcon - csak most szembesültem egy velük kapcsolatos remek problémával. Nevezetesen, hogy piszok nehéz olvasható módon felpakolni macről a rendelkezésemre álló bármelyik handheldre a txtket. Van a jornada, amit igyekszem nem használni, amióta egyszer már tönkrement a kezemben, és amihez egészen egyszerűen nincs ingyenes sync program. Az activesync-et nem írták meg macre, a következő szoft meg valami hatvan dollár. Ez az ötlet tehát kifújt. És van a Newton. A jornada leírása után - cirka öt perc - megpróbáltam konvertálni a txt-t Newton könyvvé. Magától értetődő volt, hogy a NewtonPress lesz a barátom, végülis ezt az Apple direkt ilyen célra adta ki, rossz nem lehet. Ugyanennyire magától értetődő az is, hogy a Classicra megírt NP legalábbis problematikusan fut OsX alatt. Használhatatlan. Ráadásképp a pécémet is ledermesztette a wintel gépekre írt verzió - igaz ott végül kidobott egy 2,2 megás potter.pkg-t.

Mert természetesen mi mást akarnék olvasni. Ahányszor ránézek a crt-n vicsorgó szövegre - 85 herz ide vagy oda - az élettől is elmegy a kedvem. Pedig ugye illene, meg érdekel a sztori is.

A méret mindaddig nem volt rémisztő, amíg utána nem néztem, mennyi a memória a Newt-ban, de összevetve a 2,5 mega teljes rendszermemóriával máris megváltozik az ember véleménye. A könyvet harmadolva viszont már kezelhető méretű fájlokat kapunk. A probléma félig megoldva.

Felraktam a bookot, elhencegtem vele Neuromancernek, elverettem magam monopolyban, mindezek után pedig ráébredtem, hogy addig nincs megoldva a newtonbook kérdése - ergo post sincs belőle - amíg nem vagyok képes pc nélkül végigcsinálni a műveletet. Címszavakban és linkekben így nézett ki a második forduló:

Ez utóbbi tulajdonképpen nem newton könyvet csinál, hanem egy szöveget saját olvasószoftverrel, ami ráadásul okosabb mint a newton book és kényelmesebb benne a lapozás. Ja és fut osX alatt classicban rendületlenül. Ezzel vége a mesének, megyek olvasni.