- Kurvaélet. - amikor rámborult az angolos babgulyás.
- Hé ez nem hazafelé van. - Főnök a Fácán felé tartva.
- Sziasztok fiúk, köszönjük a zsírszalonnát. - a kajánkat elcápázó társaság hölgytagjai búcsúzáskor.
- Démon az a lány, de nem a mi démonunk. - Bala Zsuról.
- Úbazmeg úgy nézek ki, mint egy vámpírherceg. - Főnök reggel.
Szórakozzunk
Még nem esett szó arról - teljesen méltánytalanul persze - hogy kolihét van. Ez abból áll, hogy az újkoli és a tótfa közt felállítanak egy színpadot és egy sörsátrat (az újkoli felé néző oldalon nyugi over) és a hök meghívja azokat az együtteseket, akik a legócsóbb szórakozást biztosítják az egyetemi fiatalságnak. Hogy példával is megtámogassuk a fent leírtakat, az ideji vendégek: Csepregi Éva, Zoltán Erika, Groovehouse, Bikin. És persze az elmaradhatatlan karaoke (a változatosságot kedvelőknek: karaoke, kerioki, karaoké). A tegnapi buli kimaradt, a bánat kíváncsi Csepregi Évára. A mai buli elmarad, lent a jövő takonyrészeg és ázott értelmisége a porsche szerelem száguldást énekli uszkve negyvenedszer. Van ami sose megy ki a divatból. Sajnos. Valahol persze elgondolkodó ez a porsche szerelem. Tényleg nincsenek énekelhető mai dalok? Vagy csak ennyire a retró - leírni se szeretem - a divat, hogy még a bulizenét is a nyolcvanasokból veszi a nép?
Kedves Hallgató!
Benyújtott felülbírálati kérelmét a Tanulmányi Bizottság ismételten megtárgyalta, és a szaktanszékek véleménye alapján nem engedélyez felmentést - Szófajtan és alaktan valamint Szófajtani elemzések tantárgyakból
Ma kiderült feleim, hogy egy főiskolai kollokvium és egy gyakjegy többet ér, mint egy egyetemi szigorlat, hogy a felsőoktatás átjárhatósága akkora hazugság, mint egy ház, és hogy megint a fallosz rossz oldalára kerültem. Nem boldog.
Családban marad
Aurélről már meséltem, volt szobatárs - egy hónapig, istenkém de hosszú hónap volt - mellesleg alattomos kis patkány. Azt hittük, ha végre egyszer kiköltözik, akkor majd jön a tejjel-mézzel folyó Kánaán, de sajnos jóban lett a szembeszobánkkal, így azóta is keseríti életünket. Akkor is itt volt, amikor Bala citromjai - szinte családtagnak számítottak - rejtélyes módon leestek a párkányról. És persze nem szólt, miért is tette volna. Azóta ülte a lelkeket a setét gyanú, hogy netalán ő volt a merénylő. (A citrom állapota válságos, de él.) De tegnap óta tisztán látunk újra. Bala saját hatáskörében berúgott és hajnali hatkor egy kanál konzum sertészsírt helyzett el az alvó Aurél takarója alá. “Mert jobb az őszinte háború, mint az álszent béke.” A következő lépés állítólag sült hús lesz krumplival.
Füstölgés
Vannak mondatok, amik olvastán felkapja a fejét még a posztmodern bölcsész is, nemhogy a magamfajta kucsmátlan-ám-szandálos mittelbölcsész. Most is találtam egy ilyen mondatokkal teli írást az általam egyébként is hőn szeretett Egyetemi Életben - fél újságnyi az egyetemi bürokrácia legérdekesebb híreiből és másik fél újság változó színvonalú publicisztika - ami Chine Miéville Perdido street station-jét próbálja meg az SF rajongó hallgatónak. Sajnos közben kijelenti, hogy az ulpius nagyrész klasszikus SF-t ad ki. A klasszikus science fiction teljesen igaz a Randevú a rámával-ra, de a többi ulpius sci-fi kiadványra nehéz volna ráhúzni ez a jelzőt. Egyéni definíciós probléma, tudom. Viszont ami miatt írni kezdtem, a mondat. Oppardon: A Mondatok.
Nagyon spéci regény ez. Nagyon spéci.
Kész szerencse, hogy nem csak a -szeg- írói álnév mögött megbúvó zugújságírónak jutott eszébe írni a Perdidó pályaudvarról, hanem az endlessen is született egy ajánló.