Lesznek-e könyvek a jövőben?

“Játsszuk, ami nincs, de szeretne lenni”, feldobom a labdát jó magasra Paszternák Ádámnak, aki most valószínűleg a Ksz!-t olvassa kikapcsolt gép mellett. Van neki épp most induló blogja A jövő könyvtára néven, nem csak a munkája miatt vesz SF-et a kezébe, és fel is kértem arra, hogy valamikor beszéljen az SF Portal Meetupon a témáról.

Tatjána Tolsztaja rendkívül hülye című - legalább fél évig tartott távol a könyvtől, ti ne kövessetek el ilyen botorságot - regényében nem sok könyv van. Volt némi atomháború, az emberek többnyire elfelejtettek mindent, furcsa Következményeik vannak, azaz farkuk nő meg három szemük van, cserébe például tudnak a szemükkel tüzet gyújtani. Ami a fenti elváltozásoknál fontosabb, hogy eltűnt a kultúra is. Ha van mit olvasni, azt sem értik, de többnyire nincs is. A régi nyomtatványokat a betegség hordozóinak tekintik, az újakat írja Fjodor Kuzmics sokféle stílusban, de lassan.

A Kssz!-t befejezve végigfutottam gondolatban azoknak a műveknek a listáját, amikben a könyv vagy az információ jövőjéről van szó. Az 1984-ben teljes az információs kontroll, a 451 Fahrenheit-ben a könyvek be vannak tiltva, ahogy az Equillibrium-ban is tilos mindenféle művészeti tárgyat birtokolni. A Hozsánna néked, Leibowitz-ban a múlt tudását hordozó - viszont a Kssz!-vel szemben feldolgozható, megérthető - anyagok vannak, amik hosszútávon nem sokat használnak az emberiségnek. Disztópia az is, na.

Ha klasszikusokat nézzük, akkor sem jobb a helyzet. Vannak kultikus, idézett nem létező könyvek - mondjuk Irulan tollából - de az írott kultúráról amúgy nincs sok szó. Mintha nem is létezne ilyesmi az SF világokban. A legviccesebb talán az Alapítvány, ahol a kultúra írott formába való rögzítése Seldon vezércsele.

Sok helye a cyberpunk jövőben - ami amúgy a múltunk, ahogy az a mai cikkem ITT-s részének írása közben kiderült - sincs a klasszikus értelemben vett könyvtárnak. A szórakoztató irodalmat helyettesítjük valami szimstimmel, magasirodalmat ugye nincs aki olvasson, minden másra pedig ott vannak az adatbázisok. Utóbbit se a hős bogarássza, összeüt egy szkriptet, ami összefoglalja a lényeget.

Ezzel csak az a gond, hogy igen kevés mű jutott eszembe. Még akkor is vékony, ha plusz egynek bedobom a direkt DRM-ellenes tanmesének íródott Right to read-et vagy a könyvtáros-titkosügynökök kalandjairól szóló Read or Die-t. (Utóbbi ráadásul csalás is volna.) Több cím viszont nem jut az eszembe. Itt élünk a mindenütt jelenlévő multik között, este hazamenetel előtt eszünk sarkikínait vagy sarkiarabot, van otthon pofátlanulszélessáv, menet közben elégszélessáv, és valahogy ez a könyv dolog kimaradt az egyenletből. Vagy csak én nem olvastam, amit illett volna róla?

A Kssz! a Könyvudvarban a legolcsóbb, kerek 690 forint. Ennyiért a hülyének is, ráadásul a beszerzése jó ürügy a Múzeum körút körbejárására. A többi könyv körülbelül egy sör áráért gyűjthető be az antikváriumokból. Minden elmondatott.

Kétsör könyvtár: Rákóczi titkosírása

revay_200Lehúztam két könyvet a listámról, a könyvudvar.net olcsókönyvesboltba került néhány példány Révay Zoltán titkosírásos könyvének 2001-es kiadásából. A szövegen időnként érződik, hogy 1978-ban írták, a modern kriptográfia nagy része kimarad, nagyon röviden foglakozik az Enigma - azóta ezerszer elmondott - történetével. A világháború utáni ügyek tárgyalásakor érződik, hogy kevés, rossz minőségű információból dolgozhatott csak a szerző, ez van ha az ember a titkokról ír.

De nem is a hidegháború feldolgozásáért érdemes megvenni a könyvet - erre vannak újabb, értékesebb elemzések - hanem a korábbi magyar kriptó emlékek felsorolásáért. A kötet első kétharmada Rákóczi, Balassi, Zrínyi ma már csak keresztrejtvénynek, vagy tantermi feladványnak jó rejtjeleiről szól. Mesél arról, milyen rejtjeleket használtak Martinovicsék a lebukás előtt, hogyan titkosította leveleit az emigrációban tengődő Kossuth. Még az is, mi volt az álneve Rákóczinak.

Most épp 690 forintba kerül, ha a Kódkönyvet már fent van a polcon, akkor ez a következő ajánlott olvasmány.

Félsör könyvtár: Izzó króm

Régebben, még Debrecenben tanultam, volt néha egysör meg kétsör könyvtár a blogon rablásnak hatóan olcsó könyvekkel. Ma betévedtem a Könyvudvarba, úgyhogy feltámad a rovat.

Izzó króm borító Az Izzó krómot talán ajánlani sem kell. Nem annyira nagy antológiája a cyberpunk irodalomnak, mint a Mirrorshades, viszont legalább kiadták magyarul.

A kötet főleg Gibson novelláit tartalmazza, de közreműködőként feltűnik a Movement többi alakja is. A legjobb írás például Sterlinghez és Shinerhez kötődik, ez a Keringés kapcsán már felemlegetett Mozart napszemüvegben. (A República Popular da Cultura blogon van egy angol verzió pdf-ben.) De szerepel a kötetben a közepesen sikerült film miatt valószínűleg mindenkinek ismerős Johnny, a kacattár vagy Gibson időutazós, régi jövős A Gernsback-kontinuumja is.

A kötet a kilencvenes évek igénytelen magyar SF kiadásának terméke - Valhalla, 1997, nem is mondok többet - de mivel nincs más kiadása, ezt kell szeretni. A Könyvudvar 190 forintos ára meg amúgy is az egekbe lövi az érték/ár arányát.

Nullsör könyvtár: Szleng és karnevál

A Kis Tamás által szerkesztett Szlengkutatás című folyóiratot már linkeltem, a napokban viszont megtudtam, hogy Tamás egyéb szlenges anyagai is elérhetőek a neten. A Szleng és karnevál előadássorozat anyagába néztem bele, és bár a “böszmeség” még nem szerepel a nyelvi adatok közt, a szöveg rendkívül aktuális.

Válaszlehetőségeket kínál a félteni kell-e a fiatalokat a szlengbeszédtől vagy a romlik-e a csetnyelv hatására nyelvünk típusú kérdésekre, és emellett még szórakoztató is. Ha érdekel, mire mondja az orosz, hogy cserépszilánk vagy mit takar a kristály” hadművelet kifejezés, menjen tovább bátorsággal a linken.

Egysör könyvtár: Fogyasztani, fogyasztani

Hagyományosan nem szeretek állást foglalni olyan végtelen vitákban, mint a science fiction (1) mint olyan (2) mint irodalom meghatározása, vagy hogy ment-é előbb a tudomány a SF irodalom által. Beleszaladtam viszont a könnyed olvasnivalóul beszerzett Gyilkos idő antológiában pár mondatba, ami meg kell osszak veletek.

A Gyilkos időt egyébiránt kiskorában eredetileg úgy hívták Isaac Asimov Presents the Great SF Stories, 15: 1953 és így egyike annak a 117 SF antológiának, amit Asimov különböző társakkal szerkesztett. Azt a két-háromszáz forintot, amiért adni szokták, mindenképpen megéri.

Asmimov írja Walter M. Miller Jr novellája elé valamikor 1986-ban:

Van a novellában egy rész, amely Horace Goldot juttatja eszembe. Ő volt 1953-ban a Galaxy szerkesztõje. Mint tudjuk, minden szerkesztőnek vannak rögeszméi. (Mondhatnám “fixa ideái”, ha valaki mégis az idegen szavakat kedvelné.) Namármost. Horace egyik valóban különös rögeszméje folyton felzaklatott. Meg volt arról győződve, hogy a világ túltermelési válság felé rohan, s az embereket majd őrült fogyasztásra sarkallják. Fogyasztani, fogyasztani, fogyasztani. Fred Pohl, talán mert ő is osztotta ezt a nézetet, azt gondolta, hogy remek kis szatírákat lehet gyúrni a dologból, vagy csupán jó akart lenni Horace-nál, egy szó mint száz, jó csomó kitűnő novellában feldolgozta a témát. És mintha innen fújna a szél a Crucifixus etiam esetében is.

Valamiért úgy érzem, a fenti pár mondat mellé a másik nagy klasszikus SF szerző tizenöt évvel későbbi, mélyen pesszimista mondatait kéne odaolvasni, és nagy dolgokra lehetne rájönni. De az is lehet, hogy tévedek.

Nullsör könyvtár: Szlengkutatás

Szlengkutatásról egyrészt azért jó olvasgatni, mert az szótár részek szórakoztatóak, legalább ugyanannyira, mint a hétköznapi etimologizálás.

Legjobb példa a huncut szó, ami gyerekkorában ‘cafka, kurva’ jelentésben szerepelt például Csokonainál, és ami német hundsfott (‘kutyapicsa’) szóból került át hozzánk.

Másrészt mert ezek a szövegek tipikusan olyanok, amik hatására az ember elkezdi ünnepelni azt, hogy ő nyelvhasználó. “Hátradől” egy kicsit beszéd közben, talán a lábát is felteszi az asztalra, mert végülis otthon van, mondjanak bármit is a nyelvészek. Harmadrészt pedig azért, mert jó nézni, hogy nem csak a webkettő küzd definíciós problémákkal, hanem a szlengkutatás is olyanokkal éri be, hogy a szlenget “mindenki felismeri, de senki sem tudja meghatározni”. Continue reading “Nullsör könyvtár: Szlengkutatás”

Háromsör könyvtár: Népek meséi

1956-ra azért szoktunk emlékezni, mert a nép ez év októberében tartotta jó ötletnek, hogy tüzet nyisson az államra és viszont. Ehelyett most nézzünk egy tisztán könyvészeti évfordulót: ötvenhatban indult el az Európa gondozásában a Népek Meséi sorozat. A kötetek teljesen egzotikus népek - és néhány “kézenfekvő” baráti szoc ország - meséiből adnak rövid, 200-250 oldalas, ízelítőt. Pár cím, tényleg csak példaként:

  • Rafara, a víz lánya - Madagaszkári népmesék
  • A hulladémon huszonöt meséje - Szanszkrit tündérmesék
  • Apagyilkos sámánfiak - Burját mesék és mondák

Majd tovább: nganaszán, csuvas, joruba, tadzsik, zürjén és a még sose hallott giljak, akikről még a wikipédia sem tud.

Giljakék az orosz-kínai határ mentén laknak valahol, aki többet tud, kommenteljen. A birtokomban lévő legfiatalabb kötetet 74-ben adták ki, ekkor jártak az ötvenhatodik könyvnél. Az antikva tud 87-es kötetről is, a jóisten se tudja, mikor fejezték be.

És akkor jöjjön az aktualitás: a miskolci központi antikváriumba most került be a teljes sorozat, 6-800 forintos áron lehet hozzájutni a könyvekhez. A kubai, breton, török népmeséket, valamint a néger legendákat már ne keressétek.