Az alapvetően jó emberek és a Terminátor

Újságot írni azért különösen érdekes dolog, mert olyan emberekkel lehet találkozni, akikkel amúgy nem beszélne az ember. Bijan Davari, IBM Fellow és a következő generációs fejlesztésekért felelős IBM főnök körülbelül két napot töltött Budapesten, és ebből negyven perce (mínusz az áfa) volt egy újságíróra. Azoknak a gyorsan elszálló fél óráknak az egyike volt, amiből aztán 10+ ezer karakternyi jegyzet és egy hosszú cikk lesz.

A kép saját. A találkozó egyik tanulsága - amellett, hogy kérjek korábban fotóst - hogy interjúkészítés közben fotózni bonyolult dolog.

Kéthavi fizetéses kütyü

A családi legenda szerint a nappaliban lakó rádióerősítőt - Videoton RA-6350 Aida, aki kíváncsi - apám akkor vette, amikor kéthavi fizetésébe került. A Videotonért valamivel hétezer forint felett kértek, apám mérnöki fizetése pedig háromezerötszáz körül mozgott.

A sztori azzal folytatódott, hogy az első dolga volt a gépház megbontása, hogy “megnézze mi van benne”. Ez az aspektus most mindegy, még akkor is, ha amúgy megtanított arra, hogyan kell a technológiához hozzáállni. Nagyon bátran rontok el bármit.

Ami a múltkor elgondolkodtatott, amikor eszembe jutott ez a sztori, hogy én mit vennék a kéthavi fizetésemből. Itt még tudnék dolgokat sorolni, meteoracélból kovácsolt csodaultrabook zettabájt memóriával satöbbi. Még egy feltételt kell hozzáadni, hogy megválaszolhatatlanná váljon: olyat kell választani, ami harminc évvel később is ellátja a feladatát. Ha a Videotonon megnyomom a bekapcsot, működik. A rá kötött lemezjátszóba új ékszíj kellene, a hangfalakat újraperemeztük pár éve, és működik.

Aztán lehet tovább sakkozni, nem fontos a kéthavi fizetés, a szórakoztatóelektronika ára óriásit zuhant. Egye fene, lehet olcsóbb is, de a harminc évből nem engedek.

Kis farok

A nagy u és mű betűk között egy fontos különbség van. Az u-nak maximum egy oldalán van kis farka, de ha nagybetű, akkor lehet, hogy ott se. A műnek viszont az a különlegessége, hogy minkét oldalt van. Sőt, balra még hosszabb is.

U-t egyébként könnyű írni, ott a z meg az i között (qwertyseknek az y és az i között), műt meg nehéz. Elvben az Alt+0181 hozza elő, gyakorlatban meg az se. Ha minden kötél szakad, a karaktertáblából elő lehet turkálni.

A mű a mikró SI-előtag jele is, ez a tíz a mínusz hatodikont jelenti. Emellett a súrlódási tényezőt is a mű betűvel szokás jelölni. Kivéve ha lusta dögök vagyunk, és lecsaljuk egy kis u-val, mint az uTorrentes srácok.

Ezt a sok, könnyen feleslegesnek ítélhető dolgot azelőtt érdemes tisztázni, mielőtt az ember beleejti a micro-SIM kártyáját egy szétszedhetetlen telefon USIM lyukába.

Kártyacsere 4500. A számom a régi.

Szólarádió

Úgy jött ki a lépés, hogy ma a Kossuth rádió Napközben című műsorának vendégeként húsz percben tűnt mesterünkről, Bradburyről, a sci-firől, a fantasyről és valamilyen rejtélyes ok miatt a szerepjátékról beszélgettem Banner Gézával és Kovács Gellérttel. Észveszejtően nagy dolgok nem hangzottak el - ezért leszek lusta és nem is linkelem be - de az igen, hogy a fantasy tud felnőtt lenni (Gellért a Trónok harcát említette, én Abercrombie-t), felnőttként bármit játszani teljesen rendben van, és hogy az igazi SF írók nem takarékoskodnak az ötletekkel.

Elkésett összegzés

Notórius kerekévforduló-lekéső vagyok, pedig szeptember elején még eszemben volt, hogy kellene írni valamit az egy év e-könyvezésről, múlt héten pedig emlékeztem arra, hogy pont negyedéve megy a Hármas Könyvelés.

Első gyertya Amúgy pontos nap sincs ám, csak az biztos, hogy valamikor tavaly szeptermberben vettem meg a Kindle-ömet, a hónap vége felé. Csináltam csinos listát, hogy mit kellene elolvasni, és aztán persze minden mást olvastam helyettük. Egy darabig vezettem egy dokumentumot, mert kíváncsi voltam arra, valóban visszahozza-e az árát az eszköz. Körülbelül negyed év kellett a nullszaldóhoz, azóta viszont fogalmam sincs hogy állok. Egészen biztos, hogy többet költök könyvre, mint korábban. És hát na, többet olvasok, mint könyvre költök.

Az e-olvasásból aztán lett szeminárium előadás az ELTE-n - köszi Gábor! -, kerekasztal a web szimpóziumon, cikkek, sörözések, beszélgetések, és egy megjelenés előtt megkapott utazós könyv. Igyekeztem nem téríteni, de egy-két Kindle megvásárlásában azért benne van a kezem. Például abban, hogy az elérhető dolgokat anyám is e-olvassa.

Második gyertya Az e-könyvből jött a legújabb hobbiprojektem, a Hármas könyvelés is. Elég jó a fizikai könyvtáram, de a legújabb megjelenéseket, az éppen akciós hülyeségeket (vámpíros-karácsonyos-romantikus könyv!) nem lehetne hétről-hétre beszerezni. Tudjátok, hogy milyen kivárni egy tengeren túlról rendelt könyvnél a postát, ugye? Na ezt vette ki az egyenletből az e-könyv.

Amióta elindítottuk, Balázs javaslatára, a műsort, azóta pedig van heti egy-másfél órám, amikor ezekről a szerzeményekről beszélhetek. Hallgatni nem tudom milyen, de csinálni remek. Kellenek asztaltársaságok, ahol nem az a téma, hogy a következő kört ki rendeli.

Az első..

Megpróbálok ellenállni az olyan szóképeknek, hogy felpróbáltam a nagynak gondolt cipőt, jó?

Minden lépéssel lábujjhegyre emelkedve, vigyorogva jöttem haza tegnap NewTech Meetupról, és a mosoly kitartott egész délelőtt. Aztán felfedeztem, hogy felkerültek a videók a tegnapi alkalomról, estére pedig lettek fotók is. Remek előadók voltak, halálpontos előadásokkal, király témákkal. Aki nem jött el - az egyrészt fogja az esőre - másrészt nézze meg a felvételeket.

Az este közhelyes tanulsága pedig a következő: dolgokat csinálni fasza. (Ez majdnem cult of done.)

Még nagyobb cipő

A lényeg viszont az, hogy a Budapest NewTech Meetup pont olyan, amilyennek a hazai ismeretterjesztő jellegű konferenciáknak lennie kell. Az öt perc előadás, öt perc kérdések, aztán az egész után sör szerkezet olyan dinamikát ad a rendezvénynek, amit máshol még nem tapasztaltam. Egyrészt tíz percig a legéletidegenebb témára is lehet figyelni, ennyi alatt tényleg a lényeget, az újdonságot lehet kifejteni. Másrészt, mert nem voltak ‘X felmegy a színpadra és tizenöt percig reklámozza a cégét’ jellegű előadások. Az idő nem engedi, de a légkörbe se fér bele.

2007 áprilisában, miután az elolvastam a Kispad ajánlóját elmentem a Budapest Newtech Meetup nevű rendezvényre, amit akkor tartottak meg körülbelül negyedszer. Hangszintetizálásról, nagysebességű nyomtatásról, Erlangban írt telefonrendszerről, 3D kijelzőről és többszálú processzorokról volt szó öt-öt percig. És látám hogy ez jó, járni kezdtem Pestre, aludtam egy-egy éjszakákat Nyúl szőnyegén, Benedek kanapéján. (Köszi!)

Körülbelül két évre rá mondta Jun valami konferencia végjátékán, hogy sci-fiből is lehetne meetupot csinálni. Nagynak éreztem a cipőt, de kísérleti jelleggel beleegyeztem, hogy elkezdjük csinálni. Maximum kiderül pár hónap alatt, hogy nincs mit mondani, nem érdekel senkit, satöbbi. A pesszimizmus megalapozatlannak bizonyult, remek embereket ismertem meg az elmúlt huszonkét alkalom során.

Amikor decemberben megkeresett Kisgé - és aztán Terray Tamás is nagyon kapacitálni kezdett - hogy nem akarok-e beszállni a New Tech szervezésébe, akkor megint elővett a túl nagy cipő érzés. Ez jelent meg az első konferenciablogos munkám előtt, az Origóhoz kerüléskor, a saját meetup elindításakor, és abból mind jól jöttem ki. Remélhetőleg nem most jön a pofáraesés, mert négy hónap - és egy közös születésnap - után igent mondtam. Májusban Szalóki Robi szervez, a következő hónap valószínűleg én leszek. Körbeértünk.