Hajnalban ment el, elaludt és nem ébredt fel, fájdalommentesen történt - mert nem bírtam kihagyni a morbid utalást. Valamikor január elején vettem észre, hogy tegnap még volt számítógépem, ma meg nincs. Persze csak az akku volt döglött, de egy laptopnál az a lényeg. Aki mást mond, hazudik. Vagy összehajtogatható desktopnak használja a gépét.
Mivel mégegyszer hirtelenhalált nem akartam látni, valamivel a San Francisco-i kiküldetés előtt ráeresztettem egy akkukarbantartást a gépre. Stabil két és fél órákat bírt, gondoltam itt az ideje megtudni valójában mennyi dzsúz van még benne. Kellett rá egy fél óra: nulla terhelés mellett lemerítette kikapcsolásig a gépet, majd visszatöltötte száz százalékra a program. Kellemes meglepetés várt: a szoftver megtalált egy-másfél elhagyott órát a telepből. Kímélő módban még többet. Most 69 százalékon állok - kezdődik mindjárt az IE9 reviewers workshop - és 3 óra 44 percet ír.
Az egész karbantartás dologhoz egy üres nap kell - mindjárt vasárnap, az tök jó erre - meg a gyári szoftver, ami megcsinálja.