Lesz is abban transzformátor, generátor

Budapest legnagyobb titka az, hogy a város egy része el van rejtve szemmagasság felé. Csak az él igazán ott, aki felemeli a fejét és nem átall bámészkodni. Ebben persze benne van az is, hogy a járt utak - megszokott oroszlánok - után turistává kell vedleni. Vagy flaneurré, ha felvágósabb szót keresünk.

elektro_b-3

Múltkor például egy kapcsolási rajzot, de legalábbis egy berendezés vázát találtam meg az Eötvös utca egyik házán, a frízek között. A házat Marton Ákos építész tervezte, 1905-ben húzták fel. Az érdekességet a fríz motívumai jelentik: voltmérő, generátor, transzformátor, telefonközpont, csengő. Kapcsolási rajznak talán vad nevezni, de az egészen biztos, hogy egy területről származó tárgyak.

elektro_b-2

Az építész nevére és az építés időpontjára keresve nem nagyon találtam forrást. A házszám - Eötvös utca 38 - sem segít. A szecesszio.com egyszerű lakóháznak nevezi az épületet. Az egyetlen érdekes nyom az Ipernity képmegosztón található, ahol egy fotó alatt az szerepel képaláírásként, hogy az épület Magyar Elektrotechnikai Egyesület egykori épülete.

elektro_b-1

Így már helyükre kerülnek a kirakós darabkái. A részletek persze hiányoznak, valószínűleg az 1908 óta kiadott Elektrotechnika pár cikke foglalkozik vele, hiszen egy ideig itt volt a kiadóhivatal is. Van is tippem, kihez kell fordulni.

Ice Cube az építészetről

Furcsa párosítás, Ice Cube, a valaha építészetet is hallgató rapper beszél Los Angeles egyik leghíresebb épületéről az Eames-házról. A ház és az azt létrehozó tervező házaspár önmagában is érdekes. A további formaterveik között van az 1956-ban megalkotott és tökéletesen időtlen Eames Lounge nevű fotel. Illetve hozzájuk fűződik a Powers of Ten videó, ami fog még itt a Playen szerepelni.

Napszítta jövő

Van az a fakóság, ami akkor is árulkodik az eredeti színéről, amikor annak már nyoma sincsen. Eltűnt a szín, kiszívta a nap, az égővöröset határozatlan rózsaszínné változtatta. Mégis ahogy ránézel az épületre - lehet a dizájn súg? - tudod, hogy ez valamikor hivalkodott, csinnadrattával jött, hogy én vagyok a jelen, és kicsit a jövő is.

Azt hogy szép, nem tudnám nyugodt szívvel rámondani az épületre. De mégis azon kaptam magam vasárnap, hogy járkálok körülötte, és próbálom megfogni, miért nem mentem még tovább.