A halozat csapdájában

A Microsoft Halo játéka óta kifejezetten sokat használák a halo fogalmat - talán az össszecsengés miatt - és szokták üzletileg is megalapozott viselkedésnek tekinteni. A Halo-t elképesztő keretből és gigászi marketing erőforrásokkal dobták piacra, a fejlesztését nem a megtérülés irányította, hanem az a cél, hogy létrehozzanak egy játékot, amely csak a Microsoft konzolon hozzáférhető és ami megváltoztatja a 360-al kapcsolatos gondolkodást. (doransky)

Az interneten töltött évek során megszerzett rutinomat használva el fogok menni a lényeg mellett, de ezt a Halós részt ki kell egyenesíteni. Már azért is, mert a “Microsoft Halo játéka” link a sorozat harmadik részének weboldalára visz, ami valóban az Xbox 360 egyik nyitó játéka volt hatalmas csinnadrattával. A mese viszont egy messzi messzi galaxisban kezdődik jó tizenhárom évvel ezelőtt.

A Halo-t fejlesztő Bungie stúdiónak ugyanis nem a Halo volt az első nagy dobása, hanem a Marathon nevet viselő és elsősorban Mac platformra készülő sorozat. A műfaj is hasonló volt, erős történeti szállal, rejtéllyel, szóval mindennel, ami fanatikus rajongókat tud teremteni. A Marathon három részt élt meg, ma is játszható, mert lelkes fanatikusok és a cég ráérő alkalmazottjai írtak hozzá motort minden rendszerre. A Halo megalkotásához szükséges tudás tehát ott volt a cégben.

Volt úgy is, hogy a játék multiplatform lesz, Steve Jobs a ‘99-es Macwordön még azt jelentette be, hogy a PC-s és Maces megjelenés egy időben lesz. Aztán a MS felvásárolta a Bungie-t, közben változott a játék profilja RTS helyett ebből is FPS lett történettel és erős háttérvilággal. A játékosok kaptak személyre szabott, könnyen belakható arctalan főhőst, védelemre szoruló szexi női szereplőt (Cortana), és rejtélyeket meg mitológiát csőstül. Csupa olyasmit, amit már láthattak ugyan máshol, de nem volt általános: történet FPS-ben, ugyan! És ezt tolta meg a MS biztosította reklám.

A Halo tipikusan annak az esete szerintem, amikor nem a marketing volt iszonyatosan erős, hanem a termék. Meg az azt létrehozó tudás. A hármas rész kapcsán már lehet hájpról beszélni, no de annak meg a halo (magyarul: holdudvar) fogalomhoz nincs már sok köze, mert azt az iPod kapcsán bőven a hármas előtt elkezdték használni.

Mellékszál: a Boing Boing linkelte ma a Play This Thingen megjelent írást arról, hogy az egyéb művészeti formák kritikai mozgalmához hasonlóan játékkritikára van szükség. Milyen jó lenne ilyet olvasni.

DRM kérdések

Értetlenül állok az előtt, hogy egyes felhasználók, úgy tűnik, szeretik a DRM-et. Az már csak hab a süti tetejére, hogy ugyanők többnyire személyes támadásnak érzik, ha valaki beleakad az iPod-iTS-FairPlay-iTunes csomagba.

Fogyasztóként nem egyértelmű, hogy nem jó, ha korlátoznak?

Linkek az utóbbi időből: