Tag: fandorin

Posted on

Forradalmárok papírból

Egy Derekasan lemararadtam a hírekkel, az M2-es leadja az Akunyin krimijeiből készülő remek orosz filmeket, minisorozatokat. Az első kaland, az Azazel már le is ment valamikor december elején, a Török cselből pedig az első epizódról csúsztunk le. (Illeve én csak az elejéről.) A port.hu ígéri Az államtanácsosból készült filmet is, amihez volt már szerencsém, és remek darab. Török csel második része január 9-én este kilenckor, a záró epizód pedig egy héttel később szintén kilenckor kerül a képernyőre. Arról nem találtam hírt, hogy lesz-e ismétlés.

Kettő Szintén későn jutott a kezembe az óév végén magyarul is kiadott legújabb Fandorin kaland, a fent már emlegetett Az államtanácsos. A regény hozza a szokott Akunyinos, mintha régi orosz klasszikus lenne, csak jóval többet ölnek benne vonalat. A századforduló világa amúgy is érdekes az író festésében: még tekintetesek és méltóságosak az urak, már akadnak felvilágosult kisasszonyok és már lőnek és robbantgatnak az eddigi rendszerrel mélyen elégedetlen forradalmárok. Ehhez jön még, hogy a zseniális orosz nyomozó a tekintetesekbe és a méltóságosokba is bele tud akadni, ha úgy hozza a sors.

Az én lelkendezésem helyett érdemesebb Wirth Zsuzsi ajánlóját elolvasni az origón.

Három Ha már elvtársak és rendőrök, szerintem sose volt szó a blogon a Tigris brigád címet viselő francia moziról. A hősei Franciaország első motorizált rendőri alakzatának tagjai, akiket olyan kocsikkal szereltek fel, amit egy ambíciózusabb biciklista azért meg tud viccelni. Ellenfeleik az orosz anarchisták, a velük szimpatizáló franciák, a háttérben mocskos üzleteken agyaló orosz arisztokraták, van minden.

Posted on

A Hasfelmetsző Moszkvában (Fandoriniáda)

Borisz Akunyin Fandorin sorozatának ötödik köteteNem írtam bele a címbe, hogy ládasör könyvtár, de lelombozóan drága a minőségi krimi. Az Európa által felkarolt Fandorin sorozat most megjelent Különleges megbízatások például 2600 forintokba kerül. Cserébe a kedves olvasó kap egy példány Eraszt Fandorin mesterdetektívet, az ő saját nevelésű Watsonját vagy Hastingsét, Anyiszij Tulipanovot, egy fondorlatos csalót és egy tömeggyilkost. Tulajdonképpen megéri.

A Különleges megbízások két kisregényt tartalmaz. A Pikk Bubi címet viselő első történet egy nagyban dolgozó szélhámos és Fandorin párharcáról szól, a nyomozó frissen felkarolt kísérője által elbeszélve. Könnyű, alig-krimi sztori, a Bubi sem tud sokkal ellenszenvesebbé válni, mint a szokásos szélhámos karakterek. (Iskolapélda a brit Hustle sorozat, két rész után svindler akar lenni az ember.) Többnyire félrevezethető gazdag hülyéktől vesz el, és magának adja, szóval amolyan fél Robin Hood, az eleje már megy neki. A Bubi bűnét Fandorin, akit pedig egy ügyes húzással sikerül iszonyatosan feldühítenie, is hasonlóan ítéli meg, így a sztori vége szinte happy end.

A dekorátor nevet viselő második történetben a fenti derűnek nyoma sincsen, helyette van egy tömeggyilkos, akiről a sokat látott Fandorin azt feltételezi, maga a Moszkvába átruccant Hasfelmetsző Jack. Hullanak az utcalányok, koldusok, nyomozók, minden adott ahhoz, hogy kedvenc oroszunk iszonyatosan nagyot égjen. Persze a módszer, ha kicsit későn is, de végül sikerre vezet, így a remegő kezű olvasók abban biztosak lehetnek, hogy lesz következő Fandorin sztori. (Na meg azért is, mert az élelmesebbek már több mint egy éve lekalózkodhatták a sorozat következő kötetéből, *Az államtanácsosból készült filmet.)*

A Különleges megbízatások erősen ajánlott olvasmány minden erasztománnak, annál is inkább mert a Wikipédia szerint (a forrásként hivatkozott cikk nem utolérhető, majdnem odaírtam, hogy citation needed) ez volt az első igazán sikeres Fandorin regény. A nyomozóval még csak ismerkedőknek viszont inkább az első kötet beszerzését - Azazel - javaslom.

Posted on

Lelkendezés: Statski sovetnik

Ha az ember nem rendszeres tévénéző, vagy unja már Megrét, Kolombót, a kis belgát a hegyes bajszával és a többi tévédetektívet, akkor nem igazán jut jó krimihez. Olyanhoz, aminek a végén nem csak legyint ‘igen, gyanús, volt, hogy Miss Scarlett volt a tettes a konyhában a gyertyatartóval’. PMég az a legjobb, ha nézzük a Dunán a film noir klasszikusait, ott legalább többnyire okkal gyilkolnak.

Zárójel: Chandler mondta Hammettről, hogy kivitte a sikátorokba és visszaadta azoknak az embereknek, akik okkal ölnek. Milyen igaz.

A Statski Sovetnik valahol a krimi két fent vázolt - és védhetetlenül felületes - kategóriája között van. Gyilkolnak benne elvekért, manipulációból, előmenetelért, új világrendért, bosszúból, szóval nem aprózzák el. Kedvenc Eraszt Fandorinunk pedig a néhol véres hóban lépdelve próbálja kinyomozni, ki van az elvek, ki van a manipuláció és ki van a bosszú mögött. Amit Akunyin első regényéről írtam annó

olyanok, mintha egy Agatha Christie regényt ráztunk volna össze két kávéskanálnyi Háború és békével és némi vodkával

még mindig áll. Ebben a történetben most kicsit több a Háború és béke, a vodka mellett megjelent a pezsgő is, de ettől még kőkemény krimi maradt. Szép nők, összeesküvők, köcsögkalapos titkosrendőrök, orosz birodalom. Nem is tudok róla normális ajánlót írni, aki teheti, nézze meg.

Posted on

Folytatása következik

Annó, amikor először szembesültem azzal, hogy az ulpius és az agave egymással versenyezve adja ki az új sf és cp könyveket, lelkendeztem nagyokat a blogban (talán még a fblogon volt), hogy most jön csak a jó világ. Vizionáltam igényes regényeket, recepciót, kritikát, satöbbi. A láng azóta már csak pislákol bennem - a SF új vonulata helyett kaptunk Átjáró sorozatot, Gibsont csak a könyvklub adott ki… - de volt még lelkierőm megvenni Marianne de Pierres kisasszony Nejlonangyal című cp regényét. Aztán csalódtam egy orbitálisat, mert a regény, még a vártnál is rosszabb volt. CP helyett SF kalandregény cyberpunk háttérrel, de úgy, hogy teljesen hiányzik belőle a Banks féle invenció, vavyanfable színesben. Pedig a sajtó által irányított - figyelem: nem cégek, nem Arasaka, nem megaplexek, nem mátrix, hanem sajtó - világ hihetetlenül érdekes lehetett volna. Nem sikerült neki, függöny, felejtsük el.

Pláne, hogy vannak érdekesebb regények is a könyvesboltok polcain. Az optimista végkicsengés miatt meg is említem Borisz Akunyint - az első kötete még pár napja akciós volt az alexandrában - aki a múlt hét meglepetése volt. Igazi jó orosz krimi, olyanok, mintha egy Agatha Christie regényt ráztunk volna össze két kávéskanálnyi Háború és békével és némi vodkával. Az első kötet - Azazel - üt, mint a légkalapács; folyamatos az izgalom, hogy a szerencsétlen Eraszt Fandorin megtalálja-e a titokzatos összeesküvőket, összejön-e a házassága és persze, hogy mit csinálok, ha az utolsó húsz oldal is elfogy (utóbbira a Török csel című kötet a válasz). Legutoljára így a Donald James regények után éreztem magam - T. Agave Kiadó, mikor jön ki a Vadim? - akkor is lelkendeztem, mint egy beszívott óvodás. Most is ez történik, tolle, lege.