A híradónak Farkas Bertalan maga is küldött a világűrből tudósításokat. Megállapítottuk, hogy ő volt, már ami a távolságokat illeti, a “legkülsőbb” külsős.
A fenti mondat az MTV Archívum Dunavölgyi Péterrel készített jó hosszú, és iszonyatosan érdekes interjújából való. Nem a tény, a bonmot miatt emeltem ki, illetve azért, mert kellemesen le lehet gyilkolni.
Tudjuk ugyanis, hogy Farkas Bertalan 1980. május 26-án indult a világűrbe a Szojuz–36-al (adatlap és pályaadatok, majd pedig 1980. június 3-án tért vissza a földre a Szojuz-35 űrhajóval (adatlap és pályaadatok). A fellövés és a Földre való visszaérkezés közti időt a Szaljut-6 űrállomáson töltötték, amihez szintén vannak pályaadataink a Wolfram Alpha jóvoltából.
A fenti három űreszköz LEO, azaz alacsony Föld körüli pályán keringett. A Wolfram ad hozzájuk átlagos pályamagasságot is, ez az érték 282 és 350 kilométer közé esik. Szép nagy intervallum, kellően pontatlan, de nekünk most elég ennyi is.
A kérdés ugyanis az, hogy hol lehetett a Szaljut, amikor Farkas Bertalan bejelentkezett a híradóba. Csak mert az a körülbelül háromszáz kilométer annyira nem sok - körülbelül Miskolc-Bécs - ha küldünk egy tudósítót Taiohae-ba, a festői Marquesi-szigetekre, akkor az startból 15300 kilométer, és még a Föld légkörét sem hagytuk el.
A kérdést sajnos nem lehet annyival lerendezni, hogy az űrhajósoknak látni kellett az orosz földfelszíni űrkommunikációs állomásokat, mert 1980-ra már bőven voltak az űrkutatást segítő kommunikációs hajók. Szóval mindenképp tudni kéne, hogy mikor beszélt Farkas a híradóban, élő volt-e, és hol lehet olcsó asztromech droidot kapni. Meg fogjuk ezt fejteni, érzem.
Igen, ez poéngyilkosság, de játszhatnékom volt a Wolfram Alphával.