MTI: az előző század regénye

Fél éve még azt írtam, hogy

bemondásra kénytelenek lesztek elhinni, mert nem lehet szabadon böngészni, de a magyar internet egyik legjobb helye az MTI hírarchívuma. Nem irónia, nem vicce, nincs benne maró gúny, ez maga a tényvalóság.

Azóta a helyzet elképzelhetetlenül sokat javult. Az MTI pár napja megnyitotta oktatás, kutatási, nézelődési és olvasási célból az archívumának egy hatalmas szeletét. A szabadon kutatható anyagban akadnak hírügynökségi írások a századforduló előttről, 1887-ből. A kezdeti évek beszkenelt és szövegfelismerőn átküldött anyagai időnként a felismerés hibái miatt nehezen kereshetőek, böngészni viszont egyszerűen lehet közöttük.

Az első világháborút követő évek, a Horthy-rendszer, illetve a második világháború hírei már teljes egészében hozzáférhetőek, egészen 1949-ig. Nagy szünet után 1956 a következő állomás, majd pedig az 1988 és 2005 közé eső hírügynökségi anyagokkal zárul az archívum. Mondanom sem kell, hogy techológusi szempontból ez az utolsó intervallum a legizgalmasabb, bár még jobb lenne, ha a nyolcvanas évek elejére is rálátnánk.

mti_450

Az archívumban a lehet az adott korszak jellemző témái szerint leválogatott híreket nézni - például a frankhamisítási botrányról szóló hétszázegynehány írást -, vagy ami még jobb lehet témánként válogatni. Az utóbbiból az 1988 és 1992 közé eső időszak, bizalmas, csak az előfizetők szűk körének szóló anyagai tűnnek igazán érdekesnek.

Az adatbázishoz jár még rövid kortörténet, némi magyarázó anyag, de ezt majd magatoknak megnézitek. Sipirc olvasni.

Xsör könyvtár: Virtual Worlds

virtualworldsVan még ebből a jónak tűnő kötetből három példány a Bookstationben. Ajánlani nem tudom, mert még nem jutottam túl az első ötven oldalon, arról viszont meg vagyok győződve, hogy érdekes. 1993-mas, forrás. Még nem vagyunk túl a bekábelezett úszómedencéken, a Fűnyíróembert idéző VR cuccokon, a közösséget VJ-ként használó menő NeXT vashalmokat felhasználó cyberperformanszokon, valószínűleg még Jaron Lanier is lelkesen fekteti a kábelt és drótozza a kesztyűket meg a sisakokat, ahelyett, hogy a digitális maoizmusról rántaná le a leplet. Nem lehet rossz, a források mindig érdekesek, ez szabály.

#2366 (sz mint szaklap)

A Soutien Gorge (ez melltartót jelent franciául) című szaklap szerint “hasonló eljárások – mint a mostani razziák – után, cirka 4 éve, a MAHASZ ezen tevékenységének esetében a zsarolás bűncselekményének kimerítését állapította meg a rendőrség”.

A lap azt írja: soha nem látott méretű közfelháborodás tapasztalható a dj-k körében. “A nagy többségnek a napnál is világosabb, hogy a sarc beszedése a maffiakörökben ismert védelmi pénz szedésével egyenértékű”.

(forrás: 168óra)

Sosevolt jövő (New York Times)

Dicsőséges száz évét hagyta maga mögött az emberiség. 1909-ben még senki sem sejtette, hogy az elviselhetetlenség határát súrolóan teli utakat hamarosan visszakapják a gyalogosok. Pedig a Ramsey professzor által kikísérletezett csodás fém és az ezt felhasználó légijármű-ipar forradalmasította a közlekedést. A bátor férfiak vezette légjárgányok a Marsra és a Jupiterre is eljutottak, hogy átadják a világkormány üdvözletét. Ezek a békés találkozások tették lehetővé, hogy a 2009-es ünnnepségek egyik napján marsi versenyző is rajthoz állhasson a New York-Chickago repülőversenyen, valamint hogy az ünnepségek egyik napját a vörös bolygón tartsák. (A hajók a város egységesen 300 méter magasra nyújtózó épületeinek tetejéről indulnak, a retúrjegy 17 dollárba kerül, étkezést tartalmaz.)

A fenti szöveg nem idézet, csak egy nagyon-nagyon rövid öszefoglalója Stephen Chalmers 1909 december 26-án megjelent cikkének. A szöveg már csak azért is érdemes a figyelemre, mert ma nem tudok olyan bátor embert, aki hajlandó volna száz évre előre jóslatot írni. A cikkben olyan századfordulós slágerek tűnnek fel, mint Tesla álma, a drót nélküli áram vagy a tengeralattjárós tömegközlekedés. A cikket az írásnak eredetileg is otthont adó New York Times-ról tölthetitek le. Elképzelhető, hogy már regisztrációt kér az oldal, de ammeg ingyen van.

A cikkre a Paleofuture blog hívta fel a figyelmet. Ha még nem olvasnátok, akkor itt az idő felvenni a feedek közé.

Négysör könyvtár: Szerelmeslevél az internethez

Brief history of the future Az internet történetét mindenki el tudja mondani, aki öt percnél és egy freemail címnél több időt töltött a neten. ARPANET, sok gép, nehogy a szovjetek leatombombázzák, Tim Berners-Lee, worldwideweb. A profibbak esetleg még felemlegetik a BBS-t, a gophert, az NCSA Mosaicot esetleg a Google-t és a webkettőt. Az internetnek azt a történetét viszont, amit Naughton könyve mesél el, a többség szerintem nem ismeri. Nem a technológiák, az RFC-k vagy az újabb hálózatok kronológiája a könyv, hanem az embereké.

A könyv egyszer elindul a távírótól mint üzenetkapcsolt rendszertől. Aztán elindul Paul Barantól, aki előbb feltalálta a csomagkapcsolt hálózatot, majd az írása elkallódott valahol a világban. Aztán harmadszor elindul a DARPA-tól, mert ott került pénz. Naughton olvasatában az internet úgy született meg, hogy rendkívüli mennyiségű igazán remek ember hobbiból, katonáktól-cégektől elcsaklizott támogatásból, szigorúan a telkók ellenében, újra és újra feltalálta a kereket. Az a csoda, hogy a végén körülbelül egységes valamivé összeállt.

A történet fókuszában az emberek vannak, úgy szól a netről, ahogy Levy Hackers-e a szoftvereket megíró, drótokat átforrasztó hackerkultúráról. Naughton elég sok forrással dolgozik, nagyrészük idézett szövegként jelen is van a könyvben. Néha az író hagyja, hogy a megnyilatkozók és a forrásszövegek elmondják a saját történetüket, ezek talán a legjobb részek.

A könyv feléig kell eljutni ahhoz, hogy az öltönyös aktatáskás hősök - mert ahhoz kétség nem fér, hogy Vannevar Bush hős volt - helyét átvegyék a borotválatlan, pólós farmeros alakok. Web csak egészen a végén lesz, a Netscape pedig az utolsó oldalakon válik nyílt forráskódúvá.

John Naughton: A Brief History of the Future - The Origins of the Internet, Phoenix, 2001

Varázsszemüveg helyett

The essential lesson that we have abstracted from our experiences with Habitat is that a cyberspace is defined more by the interactions among the actors within it than by the technology with which it is implemented. While we find much of the work presently being done on elaborate interface technologies — DataGloves, head-mounted displays, special-purpose rendering engines, and so on — both exciting and promising, the almost mystical euphoria that currently seems to surround all this hardware is, in our opinion, both excessive and somewhat misplaced. We can’t help having a nagging sense that it’s all a bit of a distraction from the really pressing issues. At the core of our vision is the idea that cyberspace is necessarily a multiple-participant environment. It seems to us that the things that are important to the inhabitants of such an environment are the capabilities available to them, the characteristics of the other people they encounter there, and the ways these various participants can affect one another. Beyond a foundation set of communications capabilities, the details of the technology used to present this environment to its participants, while sexy and interesting, are of relatively peripheral concern.

A szöveg Chip Morningstar és F. Randall Farmer The Lessons of Lucasfilm’s Habitat című írásából való, kiemelés tőlem.

A félkövér mondat pedig a terület egyik legfontosabb megállapítása lehetett (volna) akkoriban. Persze ehelyett jött az adatkesztyűs, varázssisakos hevület, ami félre is vitte az egész virtuális világosdit vagy öt évre. A mostani észhez téréssel megint ott járunk, hogy a legnépszerűbb MMO egy újabb pirítóssütőn is hajlandó elindulni, a játékosok pedig megbocsátják neki a némiképp elnagyolt grafikát.

Tim Bray a fenti tanulságot egy kicsit kevéssé barokkosan fogalmazta meg:

Here’s the thing: the Net’s killer app has always been other people.

Mindig rá szoktam csodálkozni, pedig annyira magától értetődő.

Gazs azt mondta, hogy lesz Habitatos írás ma a Cyberculture.hu-n. Addig is érdemes elolvasni a teljes Habitat dokumentumot, érdekes megfigyelések és remek sztorik lelőhelye.

“Itt a nyilam! Mibe lőjjem?”

Felirat: Four teenage hackers at Woodbridge High School in Irvine, California, had their computers seized by the FBI after they traced to unauthorized break-ins on a computer information network.

Valójában azt akartam írni, hogy megírtam a hackerkép változásaiból a szakdogámat, holnap adom le egy utolsópillanatos akció keretében. Ha megint rá bírok nézni a szövegre, akkor majd ide is felkerül egyszer.

Amin a filózás megy, hogy az összelapátolt és nem használt, rendezetlen forrásanyagokkal mit kezdjek. Teljesen kalóz Knightmare könyvtől - Secrets of a Super Hacker - háromszáz megányi Usenet FAQ-ig minden van. Gazs javasolta a kiberkultúra.hu elfoglalását és kalóz szabadállam alapítását. Egynek végül is jó.

(kép via Digital Deli)