Tag: fotó

Posted on

Nulla

Még mindig rá tudok csodálkozni, hogy mi mindenről van Wikipédia szócikk. Ma például a nulla kilométerkövekről szóló lepett meg. Nyilván jelölni kell a dolgok kezdetét. Nyilván úgy, hogy lehessen vele fényképezkedni, megkoszorúzni, helyi aprópénzeket dobálni szét a környékén, hogy visszatérjünk oda. Erre mondjuk a budapesti nullás kilométerkő nagyjából alkalmatlan, de vannak azért, akik jobban oldották meg a feladatot.

A fenti kép például a párizsi kezdőpont. Kellemesen kitaposott réz a pozsonyi is.

És ami igazán jó, hogy a fotók alapján Spanyolország közepe valami járda szélén van. Időnként le is kopik - keressetek 2008-as fotót! Semmi cécó, csak épp itt kezdődik az ország.

Posted on

Palackozta Szedlák Miklós

Palackozta..

Az első olyan Instagramos képem, amit úgy igazán el akartam rakni, mert egyrészt bizonyítja a kicsit túl jól hangzó ‘az a jó kamera, ami kéznél van’ szabályt. Másrészt pedig benne van az apámra annyira jellemző problémamegoldási mód. Igen, az egy forrasztópáka. Igen, egy perc rajta hegyet cserélni, amely hegy egy vastag rézdrót. Ugyehogy.

Posted on

Az én CC-s sztorim

Lett ma egy CC-s sztorim. Arról írtam, hogy Sri Lanka és barátai, a világ teatermelésének több mint feléért felelős államok megalapították a teakartellt. Olyan lesz ez, mint az OPEC az olajnak. A cikk elég hosszú lett ahhoz, hogy valami kelljen bele, a közcím meg nem túl szexi. Nekiláttam képet keresni, mert kishírrel a képszerkesztőket csak nem terheljük. Flickr, CC, kereskedelmi felhasználás engedélyezett, és már meg is volt a fotóm, amihez csak forrásmegjelölést kell írni, és vihetem is.

A profiloldalon egy kicsit árnyalta a licencet a fotós, Marco Lazzaroni: írjuk ki a nevét, linkeljük a Flickr képoldalt, és ugyan küldjünk már egy e-mailt. Mindegyiket megtettem, és ráírtam a fickóra, hogy köszönjuk, ott a cikk, és tényleg hatalmas jófejség volt ez tőle. Öt percen belül kaptam választ. Szmájlival.

Posted on

Régi vasak, régi üvegek

Időszámításunk előtt, amikor még hír volt az, hogy valaki nem csak olvassa az internetet, de írja is, az egyik kedvenc blogom kipróbálta, hogy az analóg vagy a digitális technológia nyeri-e a zoomolási/nagyítási versenyt. Egy telekonverterrel felszerelt Canon Powershot G5-öt és egy Mamiya Press riporterkamerát állítottak le a Petőfi hídra, célba vették a Gellért szállót, és zoomolni kezdtek. Az eredmény csak az Archive.orgon van már meg, Pagrus blogjának 2005 márciusi archívum oldalát kell keresni.

Az a projekt pont annyira volt zseniális, mint amikor a lenti videóban - amin amúgy David Burnett fotográfus legenda beszél a felszereléséről és a fotózásról - előkerül egy régi középformátumú gép, és megkezdődik a sztorizgatás, hogy honnan is lehet ezekre jó objektívet találni. Van még szó aztán 5D-kről, Holgáról és kreativitásról. Poénokat nem lövök le, nézzétek meg, tanulságos.

(Videó via Photoshelter, fotó Pagrus.)

Posted on

Táskanagyító

Zenit UPA 5

Ez egy UPA 5-ös táskanagyító, amit a vaterán lőttem vasárnap este. Került négy romkocsmás sör árába, végtelen szórakozást ígér. Kibontva valószínűleg még sosem volt a nagyító, a takarítása ennek ellenére egy óra volt, mert a táska bélelésére használt szivacs megadta magát és szétmállott. A táska amúgy iszonyat dizájnos, az égszínkéknek az az árnyalata, amire csak eldobható pelenkák csomagolását szokták festeni.

A neten megtalált angol használati útmutató emleget valami autofókuszt, de az enyémen mintha manuális tárcsa lenne. Az irodalom szerint a szerkezet remekül működik 75 wattos izzóval, aki még nagyítóba való használathoz nem sikált le gyártói infókat izzóról az úgyse lehet sikeres ember. Ha beruházok egy földelt dugóra, be is üzemelem.