Van-e szerzői joga egy majomnak?

Közöm nincs a jogtudományhoz, de a héten zajlott, zajlik egy olyan szerzői jogi vita, amit nagyon élvezek. A történet David Slaterrel keződdik, aki profi fotósként Indonézia egy nemzeti parkjában készült majmok fotografálására, amikor az egyik üstökös makákó a kezébe kaparintotta Slater fényképezőgépét. A kamerával játszó a makákónak megtetszett a zár hangja - nem csoda, ilyennek tervezik őket - és tovább nyomkodta a gombot, készített egy halom fényképet.

A sztori természetesen körbejárta a világsajtót, eljutva a TechDirt Mike Masnickjához is. A szerzői jogvédők rugdosásában némi élvezetet találó bloggernek rögtön feltűnt, hogy a közlők szerint a képek Slater képügynökségéhez tartoznak. A vélt hibát - hiszen a fotós az üstökös makákó volt, aki valószínűleg nem adta el a képet - javítandó Masnick megírta (folytatás), hogy miért számítanak szerinte közkincsnek a képek. Az íráshoz pedig természetesen mellékelte a makákó egy fotóját is, ha már szabad.

Az írást DMCA-felszólítás követte, amit Masnick megtagadott. Most épp ott járunk, hogy Slater már arról nyilatkozik, hogy jött az ötlete a majmokkal kapcsolatban. Itt az idő csinálni egy pattogatott kukoricát, ez csak viccesebb lesz.

(Fotó: Dave Pape, ez biztosan public domain)

#3061 (hatvanhatos út)

Ken Rockwellt - övé a fenti fotó - nagyon nehéz nem irigyelni. Most megint a 66-os utat járta végig, és bár az idei galériája sokkal rövidebb a tavalyinál, most is tizenpár olyan felvétel van benne, amitől durván sárga, időjárásmarta dolgokat szeretnék fényképezni. Lehetőleg régi lencsékkel, és régi gépekkel. Lassan utazva. Abbahagytam.

Az utca embere

Tamás hívta fel a figyelmemet, hogy az Intel készíttetett egy rövidfilmet Scott Schumannról, a The Sartorialist bloggeréről. Amellett, hogy a klipen meg remekül meg lehet mutogatni a DSLR-es videókra jellemző mélységélesség játékokat - tegnap erre használtam, működött - iszonyatosan inspiráló. Kedvem lenne fogni a fényképezőgépet, és kimenni sétálni.

Legózás fényképekkel

A keddet azzal kezdtem - megint munkáról lesz szó - hogy felsétáltam a Gellért-hegyre fotózni. Az ötletet a 70 gigapixeles körpanoráma adta, a megerősítést meg az, hogy reggel belefutottam Twitteren AZso 1,75 gigapixeles képébe. Az első igazán magasan levő teraszról lőttem körbe a képeket saccra, miután rájöttem, hogy a panoráma mód csak hátráltatna a gépemen.

A fotózás eredménye igazából nem a kép - mert középen például dőlnek egymásra a házak, dó ré mi fá szó lá ti dó - hanem egy cikk még aznap estéről, amiben arra biztatom a népeket, hogy ha kompaktjuk van, akkor azzal menjenek panorámát fotózni, mert poén.

#2811 (négykettő lett, maradhat?)

This was shot on frame 38 of a 36-exposure roll. This is nothing special on film, but when was the last time you got 4.2GB onto a 4GB card? (Ken Rockwell)

Legutoljára akkor gondolkodtam el ilyesmin, amikor álltam az állvány mellett, és vártam, hogy a gép megrágja a hosszú expozíciós idővel készült fotómat.