Őrült MI-k között: System Shock 2

A kapcsolatom SHODAN-nal igazi szerelem volt. Kicsit meglepődtem, amikor először találkoztunk, hiszen korábbi beszélgetéseink alapján igencsak másnak képzeltem. A meglepetés azonban nem tartott sokáig, a szava igazság volt, a dicsérete a legfinomabb becézés. Mellettem volt a bajban, segített, talán irányított is, de épp csak annyira, hogy ne vegyem észre. Ha egy-két hisztijétől eltekintünk, azt is mondhatjuk, vigyázott a büszkeségemre. Más ember lettem mellette. Sajnálom, hogy így ért véget.

(A Hacker emlékiratai)

Karikírozott persze, de a fenti szösszenetet valószínűleg minden elszánt System Shock 2 játékos leírta már egyszer életében. A játékos fő ellensége, időnkénti segítője, vezetője és félrevezetője, SHODAN a legkomplexebb játékbeli ellenség, akivel eddig találkoztam. Ha kell hízeleg, ha az célszerűbb fenyeget vagy megszégyenít, de mindig felülről kommunikál a játékossal. Néha kénytelen másokat megszemélyesíteni, de ott is el-elszólja magát. Nem adja igazán jól az embert, valószínűleg ez a legriasztóbb benne. Az a játékszereplő, akire az ember hosszasan emlékezik, szerelem na.

(Néhány poén lelövetik a tovább gomb után, de a játék garantáltan játszható marad. Sőt!)

Continue reading “Őrült MI-k között: System Shock 2”

Taktikai lövöldözős

Azt hiszem utoljára az Ufo 2-ben aggódtam katonákért. Állt a szerencsétlen Jamie Nemtudomki, akinek olyan statjai voltak, hogy lelógott a képernyőről, az ajtóban, mozgáspont nulla, és bent tudtam, hogy egy rákember várja szónikus ágyúval. Sok volt a nyomás, itt jön tíz év szünet a katonai karrieremben.

Tegnap délután óta visszavertem egy orosz offenzívát, és meghátrálásra késztettem az Eritreába bevonuló etióp csapatokat. Hidak robbantak, légvédelmi ágyúkat semmisítettek meg a kommandósok, mesterlövészek tartották tűz alatt az agresszor etiópok által használt utakat. Szóval végig Ghost Reconoztam két napot, és rájöttem, hogy a taktikai shooter az igazi.

Egy szakasszal - hat ember, három csoportra osztható maximum - kell harci szituációkat megoldani. A hadjárat lépései nem rám tartoznak, stratégiával nem kell foglalkozni. Nem kell labirintusokban bolyongani, nem kell kulcskártyák összegyűjtésével játszani, ahová egy katona el tud menni, oda elmennek az embereink. Figyelni kell viszont a taktikára. Bármennyire jól lőnek az embereink, egy rosszul megválasztott helyen szétzúzzák őket. Értelme lesz a fedezéknek, örömmé és dicsőséggé válik a mesterlövész használata. Ilyet, még.

A megtérés nem teljes, vár a történetvezérelt FPS és a System Shock 2, de megadta magát a hűtés a játszóspécé videókártyáján.