Túlélés XP-n: szoftverek

OS X-es reflexekkel bármely rendszerre furcsa átállni. Rinya helyett pár életmentő szoftver mindennapi munkához.

  • Notepad++ - egyszerű, kényelmes stabil, texteditor, ami még tabokat is tud, ahogy illik.
  • FeedDemon - leszedi a felhőből (esetünkben FeedGator) a feliratkozott feedjeim listáját, frissít, kávét főz.
  • Pidgin/Digsby - kommunikésön. Mindkettőnek vannak hülyeségei - valaki vegyen egy UX embert a Gnome-osoknak - de ettől eltekintve használhatóak.

És persze van a plusz egy, ez pedig a RubNub kiegészítés Firefoxhoz, aminek a telepítése után az összes kézreeső keresőparancsom működni kezd.

Már csak egy kérdés maradt. Létezik rendes outliner Windowsra? Nem személyi adattároló vacakra van szükségem, nem GTD-s noteszre, nem mindmapre, hierarchikus jegyzetelő kéne normális UI-val. Mint az OmniOutliner.

És ami kimaradt: Foobar2000 zenelejátszó, kicsi, okos, csúnya. Ez az szoftver konkrétan jobb mint bármelyik Maces iTunes alternatíva. iTunes-ról meg ugye nem beszélünk, elvégre úriemberek vagyunk.

Bean: TextEdit kicsit igényesebbeknek

Teljesen elégedett vagyok a mostani szövegszerkesztő gyűjteményemmel - Mellel, ha nyomtatni kell, Szubéta minden másra - de nem tudtam megállni, hogy ne próbáljam ki a Beant. A program pont passzol abba a résbe, ami a Windows remek beépített WordPadje és az OS X TextEditje között húzódik. Támogat rtf-et, rtfd-t (+ .bean-t, ami totál ugyanaz, mint az rtfd, ugyanazok a gondok vele multiplatform környezetben), txt-t, word 2003 xml-t és egy régebbi word doc formátumot. Az UI tulajdonképpen szép, bár a méret csúszka és az inspector láttán beugrik, hogy minden felesleges, de egyszerűen implementálható Cocoa vackot belepakolt a fejlesztő.

Persze feketelveves van. A Bean vagy az OS X alap rtf megjelenítőjét használja, vagy egy ahhoz hasonlóan butát írtak hozzá, mindenesetre a TextEdithez hasonlóan nem tud mit kezdeni a lábjegyzetelt dokumentumokkal. Az inspectorban lehet változtatnia font stílusok között - igaz erre van billentyű kombináció is - viszont nem lehet betűtípust váltani. Listát csak menüből hozhatunk létre, se billentyűkombináció, se ikon, se semmi. Az egész UI-ra ráfér még némi csiszolás. Mire eléri az 1.0-t talán tényleg jópofa szövegszerkesztő lesz. A TextEditnél meg már így is okosabb.

Jegyzetelés PDF-re

Egy éve álmodtam magamnak egy olyan szoftvert, amivel kijelölést, bekarikázást, széljegyzeteket lehet pdf fájlokra gyalázni, majd ezekkel együtt el is lehet menteni. Akkor csak olyan fizetős alternatívákat találtunk, mint az iszonyat drága Adobe Acrobat, vagy a nem annyira drága, de a lélektani határon azért túl levő PDFPen.

Tegnap óta viszont tele az internet a Skim nevű ingyenes, nyíltforrású pdf olvasóval, ami az összes problémámra megoldás. Majdnem. A Skimmel lehet annotálni, alá- és áthúzgálni, több színnel karikázni, a több színnel mindent kiemelős bölcsészlányok álma. Már csak az általunk felvitt kijelölések és maszatolások elmentése nehézkes. Az Export menüpont alatt PDF with embedded notes formátumba lementve kapunk olyan összefirkált dokumentumot, amit másokkal is megoszthatunk, a Save környékén ilyet fel se kínál. Na de ezért 0.2.

(via iusethis feed, hogy ez milyen hasznos)

Emberke harcba megy

Már nem aggódom amiatt, hogy nem lesz, aki az eljövendő kor gyermekeit lövöldözni tanítja. Elképzelhetetlen volt, hogy lesznek (vannak) emberek, akik a Wolf3D pixelnácijait vagy Blood inkább csúnya mint ijesztő zombijait kihagyva rögtön hiperrealisztikus agyonlövős játékokkal szembesülnek. Beteg dolog na.

A tegnap éjjel talált, ma kipróbált World of Padman viszont visszahozza a komolytalanságot - komolykodjunk? a bahtyini értelemben vett karnevált - a játékba. Kezdjük azzal, hogy normál, mindennapi szobákban gyilkolászhatjuk egymást: konyhában, galériás könyvtárszobában, kalózhajón. Ilyen helyekre viszont nem illenek a megszokott fegyverek, van helyettük harapós kacsa, vízbombavető, paintball gépágyú, célkövető gumikacsa. És az egészre felteszi a koronát, hogy nagy orrú, kék avatárokat irányítunk, amik nem nagyobbak mint Erich Kästner Emberkéje.

Összefoglalva: gyufásskatulyányi emberek lövik egymást paintballal a könyvtárban/konyhaasztalon ugrálva. A hatás frenetikus.

(Van belőle windowsos, linuxos, maces.)

GCALDaemon: minden a helyén

A naptárak szinkronizálása témát lezárva büszkén jelentem, minden működik.

  1. A daemon nem fut folyamatosan a háttérben, helyette a szkript menüben ül egy applescript, amivel el lehet indítani.
  2. Nem kötöttem időhöz az offline bejegyzésekre fenntartott naptár átmozgatását sem. Mivel Automatorban raktam össze, hagyta, hogy rögtön a szkript menübe mentsem el. Futáskor az Offline naptárból átmozgatja a daemon által figyelt fő naptárba.
  3. Ha már a két naptár szinkronban van, egy szkripttel fel lehet küldeni ugyanezt a telefonra is. (Már ha támogatja az iSync a telefont, láttunk már karón varjút, ugye.)

Úgy, hogy a darabok megvoltak korábbról, laza egy-másfél óra alatt össze lehetett legózni az egészet. A következőt, aki kijelenti, hogy a Spanning Sync nem éri meg a pénzét, kegyetlenül körbe fogom röhögni.

(Amúgy jól szórakoztam. Az ugye ér?)