Kicsit butának lenni

Hétvége=G4 Puzzle. Ennek szellemében tegnap beruháztam a Tiger telepítéshez szükséges minimálkofig hiányzó alkatrészeit.

  • Memória: 128 MB, ezzel már 256 mega dühöng a házban, érzed.
  • Vinyó: 160GB Samsung, főleg mert 120 körüli nem volt.

Ez persze egyrészt nagyon kevés, öröm nézni, hogy lassul/fagy a rendszer ennyi memóriával, másrészt túl sok: telepítés közben tűnt fel, hogy a G4 nem kezel, csak 127 GB merevlemezt. Így jár, aki vásárlás előtt nem guglizik egy jóízűt. Meg lehetett volna nézni, hogy ugyan, mekkora vinyát is rakhatok bele?

Most már tudom, hogy az alaplapi ATA66 vezérlő ennyit tud. Lehet magamra haragudni. Vagy a következő öt megoldás valamelyikét választani:

  • Firewire ház: egy újabb FW ház már nem fog megsértődni, ha belerakok egy nagy vinyót.
  • InTech driver az OS X kiokosításához. A legjobbnak tűnő alternatíva, de momentán nincs 25 dollárom az ügyre. (A Speed Tools még jobb csomag, jóval drágább is.)
  • IDE kártya.
  • Kidobni az egészet és újrakezdeni SATA kártyával. (Különösen kedves a szívemnek.)
  • Vagy a non plus ultra, belenyugodni a 127 gigába, azon is bőven elférnek a cuccaim.

Mondanom se kell, az utolsó lesz, főleg mert fut a rendszer - még ha kicsit instabil is - itt az ideje a szoftveres részével foglalkozni. Haszonnak meg elszámolhatom, hogy találtam még G4 tuninggal foglalkozó bloggert, aki ráadásul már flashelt újra videókártyát machez.

Első mérföldkő

Milestone

Némi jumperelés után - Ha Látod Az Útmutatót, Akkor Fejjel Lefelé Tartod (tm) Seagate lemez - ezt a képet lehet például előhívni a gépen. Kezdhetek bevásárlólistát írni.

G4 Puzzle (2. rész) - “Zap the PRAM”

A sokáig nem használt, vinyótól, cédétől, mindentől megfosztott macek hisztisek tudnak lenni első bekapcsoláskor. Máshogyan megfogalmazva: elfelejtettem rögtön első indításkor resetelni a PRAM-ot. Ebben az alaplapi ramban tárolódik a gépre vonatkozó beállítások fele. Például a rendszert tartalmazó lemez címe, monitorbeállítások, hangerő satöbbi.

Resetelni viszonylag egyszerű, újraindításkor az Alma-Alt-P-R billentyűket kell nyomva tartani, a gép kolompol egyet felcsendül a startup gong és minden megy tovább a megszokott módon. A trükk viszonylagos egyszerűsége miatt a világ problémáinak legalább felét próbálták már vele gyógyítani lelkes macesek - tán megfázásra is jó - így én startból vudunak nyilvánítottam. Ilyen esetekben nem az, írjátok fel valahová.

(állapotjelentés és linkek a hajtásvonal alatt)

Az ügy jelen állása:

  • a gép bootol egy kikannibalizált dvd meghajtóról 10.3 Panther installert
  • felismeri, de nem szereti a kukázott 8 GB-s seagate vinyót
  • az elsőre belerakott 64 megás sdrammal kernel pánikokkal bombázott, most egy 128-assal vígan megy
  • megvan a hiányzó drivebay összes mérete, hamarosan felkerül, lehet majd jót szörnyülködni a rajzkészségemen

Linkek:

G4 puzzle (1. rész)

sawtoothg4.jpgVettem ma egy G4 400Mhz-es PowerMacet a piacon. (Aki még nem írta volna fel magának: piacra járni jó.) A gépet félig kibelezték, hiányzik belőle a RAM, nincs meg a vinyó, az azt tartó keret és hiányzik a dvd olvasó is. Cserébe benne maradt a gyári ATI Rage 128 Pro videókártya, érintetlen a proci és néhány szállítás okozta karctól eltekintve - a piacozók nem mind esztétika-filozófia szakos érzékeny lelkek - gyönyörű állapotban van a gép is. És ami a legszebb, került mindez hétezer forintomba.

Ugyanott - piac leghátsó sor - otthagytam egy Fujitsu-Siemens Pentium hármas Primergy szervert SCSI cuccokkal teletömve. Valaki igazán megmenthetné, az is hat-nyolcezer forint közt mozog.

A gépről rövid nyomozás után - a segítséget Neuromancernek köszönöm - kiderült, hogy a PM G4 Sawtooth Gigabit Ethernet sorozathoz tartozik. A Sawtoohtokkal kopott ki a a macekből a ZIF tokozású processzor, velük jelent megy az AGP csatoló, a következő generáció pedig hozta magával a gigabites hálókártyát. A Sawtootnak amúgy volt egy különlegessége is, a hátlapra kivezetett két FireWire csatoló mellett volt még egy alaplapi is extraként. A második harmadik generációs G4 Powermac (Gigabit Ethernet becenevű) gépekben ennek már csak a helye van meg, a csatlakozót nem forrasztották be.

Mostanra sikerült kukáznom hozzá 64 MB sdramot, ami a belerakható 1,5 gigához képest röhejes, de pont ennyivel szállították, valami ősi Seagate vinyót és egy cd meghajtót. A gond már csak az, hogy az Open Firmware booton túljutáshoz kéne még billentyűzet is.

(Folytatása következik, telepítünk rendszert, faragunk plexiből drivebayt, szép idők jönnek.)

Upd.: Sikító tárgyi tévedések javítva. Nem írok, amíg ki nem aludtam magamat, becsszó.