Papírmentes Galaktika

Minden kívánságom így teljesüljön. E-könyvesboltot indít a Galaktika, amiből első körben novellákat lehet majd vásárolni. Jelenleg egy darab novella van a kínálatban, Michael T. Cricket Az ostrom című műve, ezt lehet letölteni 99 forint kifizetése után.

A szolgáltatás jelenleg recseg-ropog. Nincs rendesen integrálva a fizetési szolgáltató, emiatt várni kell a vásárlás visszaigazolására. Ha a tranzakciót igazolják, akkor egy közepesen csúnya DRM nélküli epubot lehet letölteni, amit aztán kézzel kell konvertálni mobira. Szóval jelenleg több vele a gond, mint amennyi öröm van benne. Egy ok miatt örülök mégis a kísérletnek: ha sikerül, akkor teljesül a régi vágyam és lesz Galaktika Magazin nélküli Galaktika Magazin. Nem kell megvennem papíron, magammal cipelnem, helyet találni neki a polcon, leporolni, rendezgetni, mégis el tudom olvasni mondjuk Adeptus vagy SFInsider urak új írásait.

Hozott anyagból - HiperGalaktika 01

HiperGalaktika 01 coverEgyrészről annyira igyekszem magam távol tartani a magyar SF művektől, amennyire az lehetséges. Másrészről tiszta szívből hiszem, hogy a science fictionnek nem a jövőt kell megjósolnia, nem jósolnia kell, hanem irodalomnak lenni. A fenti két elvet sutba vágva vettem meg a Galaktika csapatának HiperGalaktika című speciális számát. Ez a honlap szerint:

A kötet igyekszik felölelni és bemutatni az információs társadalom aktuális üzeneteit, mindegyik témát kétféleképpen dolgozva fel. Egyfelől novellaként, másfelől az információs társadalom tudományának ismereteit összegző, mai álláspontját bemutató népszerűsítő irodalomként, egyetemi szöveggyűjteményként: így igyekezve ötvözni a Galaktika legjobb hagyományait az Információs Társadalom- és Trendkutató Központ (ITTK) legprogresszívabb anyagaival.

A gyakorlatban inkább a fent leírt két részre zuhan szét a szám. A továbbiakban spoiler és véres szubjektivitás alert.

Az irodalom

“2011 körül a kormányok is rájöttek, hogy milyen hasznos a rendszer, ezért mindenáron kötelezővé akarták tenni a wiwre regisztrálást.”

A novellák többnyire gyengék, sőt olyan is volt, amitől felnőtt ember létemre majdnem sírásban törtem ki. A tömegből Ray Vukcevich (wp) A logika melege című írása emelkedik ki, bájos, ahogy Turing-tesztet próbál egymáson végezni flörtölve egy férfi és egy női hangú állítólagos hűtőszekrény. Kellemes, rövid, finom csattanó. Olvassátok el könyvtárban, újságosnál, satöbbi.

Meglepően rossz a kötet három nagy nevének novellája. A Vinge írás - Sütiszörny / The Cookie Monster - a kétezer környékén szétcsócsált ‘mi van ha ez a világ mégse az igazi’ kérdéskört boncolja belső nézőpontból. Szóval olyan mintha a Tront összemixelték volna a Mátrixszal, és hozzákeverték volna A Gyűrűk Ura utazgatós részeit. Meglepő, hogy ez a novella Hugót kapott annak idején.

Pohl régen provokatív most már csak poros novellája - Milliomodik nap - a poszthumán lények szerelméről ír. Mint minden írás, amiben rég kikopott informatikai eszközök alapozzák meg a jövő technológiáját, ez is vicces a maga módján. A jövőhöz viszont kábé annyi köze van mint a Star Trek korabeli részeinek. Külön szórakoztató, hogy a narrátor ki-kiszól a korabeli hitetlenkedő olvasóhoz. Igen rossz választás.

A külföldi nagyok sorából legkevésbé a Clarke novella rossz. Viszont a steampunk illusztrálásához nem a legjobb szöveg. Az érdeklődők inkább töltsék le a Steampunk Magazine-t és olvassák el mit írt a témáról D4m4ge mester.

A magyar szerzők novellái olyanok mintha demonstrációs célzattal íródtak volna egy-egy technológiához. Michael T. Cricket, az folyóirat tudományos szerkesztője, a jövő autóját, az RSS olvasást, a videokonferenciát és az RFID technológiát mutatja be egy papírízű, kiszámítható írásban. Antal József a Terminátor univerzumot hozza össze a Kiálts farkast!-tal, példát adva a remix kultúrára. Ez a legjobban megírt magyar novella a számban, ha nem jutna eszembe két mondatonként Gáspár András, még talán tetszene is. Lehetne persze játszani azzal, hogy hommage-e vagy sem, de ezt is eljátszotta már egyszer a Hiperballada, és igazán abban sem tetszett.

És végül ott az arany kacaj díj nyertese, Lacza Gábor, akitől a fenti mottó származik. Írok absztraktot róla: miután kötelező lesz az iwiw, zöld szélsőségesek egy csoportja összehoz egy iwiw regisztráltságra ölő nanovírust, a kevés megmaradt, nem szocháló megszállott ember pedig Ádámnak és Évának érzi magát a narrátorral az élen. Ez így kavarcs, az apokalipszis oké, kapjuk meg a magunkét, pusztítsa el a digitális kor a gyermekeit, de akkor legyen már valami hihető kataklizma, ne holmi világméretű iwiw. Jó, hogy nem a négyes metró ébredt öntudatra.

Mellékszál: milyen szép techdemo írás lenne ez a majdani sok OpenSocial és Facebook motor alapú oldal egybeolvadásával, tiszta webkettes Neurománc.

A tudomány

“A Google keresőrendszerével kapcsolatos legvadabb összeesküvés-elméleteket összegyűjtő Valleywag (www.valleywag.com) oldalán például megjelent már az “öntudatra ébredt keresőóriás” teóriája.”

A novellákkal szemben a tudományos ismeretterjesztő cikkek egészen jók, néhol érződik, hogy hozott anyagból ennyit lehetett, de ez maradjon a novella bűne. A fent mottót is csupán azért emeltem ki Z. Karvalics és Székely Levente írásából, mert bájosan tévesen mérte fel a kedvenc itbulvár lapunkat.

Szerintem legjobb Kincsei Attila gőzhajtásról, létező steampunkról szóló cikke. Röviden levezeti, mit tudott, mire volt alkalmas a gőz és óramű alapú technológia, milyen akadályokat állított volna az emberiség útjába ezek alkalmazása. De Kollányi Bence mesterséges intelligenciás, Turing-tesztes cikkét is élvezettel olvastam.

A külsőségek

A laptervező több cikkíróval is derekasan kiszúrt, ember nincs, aki szeretne fekete alapon fehér betűkkel szedett szöveget olvasni. Még akkor se ha a szöveg legalább kisbetűs és több hasábba van tördelve. Értem én, hogy színes-szagos, de ezért jár a hátbavágás szívlapáttal.

Lélekemelő steampunk novella mellett űrhajós képeket nézegetni. A gőzszövegszerkesztőhöz semmi sincs ennyire közel technikailag.

És végül meglepett, hogy az ajánlott irodalom/felhasznált irodalom rovatban mennyi a wikipédia link. Ezek az írások amúgy is olyanok néha, mintha az ember összeolvasna öt szócikket, és akkor még a végén erre is buzdítják. Az már csak hab a tortán, hogy a magyar wikire mutató linkekből ki vannak eszképelve az ékezetes karakterek. Gépeld csak be, hogy Ismerets%C3%A9gi_h%C3%A1l%C3%B3zat.

Összességében

Régi és újabb jövők témájában ezek szerintem jó olvasnivalók:

És mivel ilyenekhez - plusz az obligát wikipédia, angolszász techsajtó - hozzáférek, nem érzem magam a HiperGalaktika célcsoportjába tartozónak. Az ezt megelőző MetaGalaktika 9.5-ből beszerzek egy példányt, az állítólag jobb volt. És persze Vukcevich nevét felírtam.

Mások ugyanerről

Galaktika és kiberpunk

Köszönet Avmannak, aki felhívta a figyelmemet a tanulmányra, és Trevizének, aki ellátott vele.

Érdekes lenne egyszer annak utánamenni, miért marad fordítatlan, olvasatlan itthon a kiberpunk nagyobb - aki nem Gibson - része. Ehhez egyelőre még kevés a rálátásom, a hogyan maradt olvasatlan a kiberpunk témához viszont kaptam egy kordokumentumot. Varga A. Csaba A kiberpunk tündöklése és bukása című esszéje (zip) a Galaktika 141-es és 142-es számában jelent meg 1992-ben, nyolc évvel a Neurománc, négy évvel a Mississippi Review 47/48-as száma után, egy évben a Storming the Reality Studio-val.

Az írásban egyszerre érhető nyomon a technikai fejlődésben való korlátlan hit, és ettől a fejlődéstől való komoly félelem. Értékeket kér számon a kiberpunkon, és teszi mindezt pátosszal nyakon öntött szép mondatokban. Például:

“A tökéletessé vált protézisek, a személyi számítógép, a walkman, a lágy kontaktlencse, a műholdas tévé, a génmanipuláció gubójában létrejött az egész Földet behálózó, regionális és nemzeti sajátosságokat elemésztő kultúrmassza.

vagy

“A menekülő ember akkor bukott el, amikor a színes képernyő és a sztereo szintetizátor után saját magát is rákapcsolta a komputerre.”

Ami mégis érdekessé teszi, az a három pont, ami miatt a szerző szerint a kiberpunk hanyatlásnak indult. Ezek a következők:

  1. Nincs megújulás, egy-két regénnyel kiírták magukat a szerzők.
  2. “Olvasói táboruk másik, jelentős része, a tevékeny értelmiség, a művészek, a számítógépes szakemberek is elfordultak tőlük, mivel nyilvánvalóvá vált, a kiberpunk, annak ellenére, hogy magán viseli a divatos lázadás minden külső jelét, nem utasítja el az együttműködést a szórakoztatóipar és az elektronikus óriások tulajdonosaival, valamint a mindent átszövő reklámmal.”
  3. A VR elérhetővé vált. A “Compaq 386-as PC-ből, különböző monitorokból, a látókészülék sisakjából és a bedrótozott varázskesztűből” álló low-end verziótól Jaron Lanier 90 ezer dolláros csúcstechnológiájáig.

Tizenkevés évvel a cikk megjelenése után mindegyikbe bele lehet kötni, de nem vagyok benne biztos, hogy érdemes. Többet mond el a korról - na meg a Galaktika kiberpunk képéről - hogy 368-osok mellett a “virtuális realitás” drog jellegétől féltek. Mint mondtam, kordokumentum.

Visszatérnek a gülüszemű szörnyek - SF linkek

Ígéretem van arra, hogy a nemrég megjelent Banks regény a kezemben lesz csütörtökön, ennek örömére két és fél link science fiction írásokra/tanulmányokra. Úgyis rég volt ilyen.

  1. Klapcsik Sándor: A médiakultúra egy nemzedéke és Philip K. Dick, a múlt nyári (2005. június) Debreceni Disputában. A Palmer Eldritch három stigmáját elemzi, illetve érvényes (és érdekes) megállapításokat tesz a cyberpunk és a sf viszonyáról. Ajánlott olvasmány, mert jó.
  2. Editor Diaboli: Új Galaktika – Gondolatok a 192. szám kapcsán, az rpg.hu-n. Nagyjából leírja azokat az okokat, ami miatt két szám után - tudom, türelmetlen vagyok - abbahagytam a Galaktika vásárlását, azzal a különbséggel, hogy javaslatokat is megfogalmaz az újság jobbátételével kapcsolatban. Több novella, több jó novella, úgy általában job tartalom - nem ördöngösség.Itt jegyezném meg, hogy a cikk azon mondata, hogy “a honlap adta lehetőségek messze nincsenek kellőképpen kihasználva” az eufémizmus iskolapéldája, amiért vastaps jár a szerzőnek. Minimum.
  3. És a plusz fél: a Mancs Kritika rovatában a William Gibson teljes Neurománc Univerzuma - rövidebb címe is lehetne - kötet kapcsán ismertető jelent meg a Sprawl-trilógiáról. De mivel “prémium kontent”, nem került fel a netre, pedig szép kerek, idézhető mondatokat tartalmaz, még ha az új kiadásról nem is mond semmit.Az aljas önreklám persze kimondatja velem, hogy bezzeg a WS-on volt szó a kiadások különbségeiről, ahol a fordító is megnyilvánult.