Hacktivity 2008

Cyberpunk momentummal indul a nap - gondolta Stirlitz, miközben esik rá az eső és dobozos koffeint iszik sportszelettel. Akkor még nem tudja, hogy egy órát fog állni a hidegbe míg be fog jutni a konferenciára.

A sorbaállás miatt csak a felére értem be Sík Zoltán Nándor információs hadviselés előadására, de még így is sikerült elkapni a nap kifejezését: “Gibson-warfare”. A szép szókapcsolat a negyedik generációs hadviselést rejti, amikor már nem látják egymást a harcolók, nincsenek frontvonalak, nem is államok vívják, hanem érdekszövetségek, és valójában nem is a csaták megnyerése a cél, hanem a közvéleményé. A wikipédia szócikk erre van a témáról, még csak beleolvasni volt időm, a kávé fontosabb.

*

Egy kormányszóvivő.hu-nyi pénzből kell kriptó törő berendezést venni, mit célszerű? Az előadó számai szerint a 200 millióból megvehető P4-es gépeknél nagyjából kilencvenszer gyorsabban tör hasht egy FPGA-kból épített ügyes kluszter. Az FPGA támogatás ráadásul benne van a BackTrack 3-ban, használható WEP, WPA és még sok minden más törésre is. Ja, és FPGA-ból van remek PCMCIA-s megoldás is. Olvasnivaló az NSA@home oldal, ‘dolgok amikhez kicsi vagyok’ jeligére.

*

Nem lett halottja a merre tovább magyar hackerek vitának. Annak ellenére sem, hogy az asztalnál három nem hacker és Buherátor ült. Annak ellenére sem, hogy a klasszikus ESR-féle “hacker az, akit mások annak tartanak” meghatározástól a Krasznay-féle “hacker az, akit a média annak tart” meghatározásig ezer különböző dolgot értettünk a szó alatt. (Külön vicces, hogy a nézőtéren ülő hackerek és érdeklődők túl szűknek érezték az általunk használt hackerfogalmat.)

Továbbra sem tudjuk, hogy hány magyar hacker van (5-40 között valamennyi) és hogy van-e közösség (van-nincs). Az viszont már biztos, hogy hacker az lehet aki az egészségesnél is kíváncsibb és fel tudja tenni a jó kérdéseket. Ez is valami.

Egyenlően elosztott jövő (szakdolgozat)

Egyenlően elosztott jövő, a híres-hírhedt Gibson mondás után adtam címet a szakdogámnak. Az elmúlt harminc év hackerábrázolásairól szól és nem kicsit hiányos. Sokkal több szót érdemeltek volna a filmek, külön dolgozatra is elég anyagot jelentenek a különböző zinek, Doctorow is megérdemelné a maga tanulmányát, Stephenson… na vele kapcsolatban bőbeszédű voltam legalább.

Témavezetőm, Dr Katona Gábor remekül viselte a megszállottságomat, ráadásul igen szépeket írt rólam a bírálatban, hálás köszönet illeti.

Az ugrás után szöveg következik, de van PDF (386 kb) is a kényelmesebb olvashatóság miatt.

Continue reading “Egyenlően elosztott jövő (szakdolgozat)”

Félsör könyvtár: Izzó króm

Régebben, még Debrecenben tanultam, volt néha egysör meg kétsör könyvtár a blogon rablásnak hatóan olcsó könyvekkel. Ma betévedtem a Könyvudvarba, úgyhogy feltámad a rovat.

Izzó króm borító Az Izzó krómot talán ajánlani sem kell. Nem annyira nagy antológiája a cyberpunk irodalomnak, mint a Mirrorshades, viszont legalább kiadták magyarul.

A kötet főleg Gibson novelláit tartalmazza, de közreműködőként feltűnik a Movement többi alakja is. A legjobb írás például Sterlinghez és Shinerhez kötődik, ez a Keringés kapcsán már felemlegetett Mozart napszemüvegben. (A República Popular da Cultura blogon van egy angol verzió pdf-ben.) De szerepel a kötetben a közepesen sikerült film miatt valószínűleg mindenkinek ismerős Johnny, a kacattár vagy Gibson időutazós, régi jövős A Gernsback-kontinuumja is.

A kötet a kilencvenes évek igénytelen magyar SF kiadásának terméke - Valhalla, 1997, nem is mondok többet - de mivel nincs más kiadása, ezt kell szeretni. A Könyvudvar 190 forintos ára meg amúgy is az egekbe lövi az érték/ár arányát.

Cyberpunk istenek

Megint Gibson és Stephenson világának a különbségeiről lesz szó, még akkor is, ha nagyon mesterséges a szembeállítás. Olvasom a Disputa februári számában - megérne egy postot is lassan - hogy a sci-fi abban különbözik a fantasytől, hogy az előbbiben nincs isten. (Kodaj Dániel: Jelentés a sci-fi és fantasy határvidékéről)

Ehhez mérten érdemes újraolvasni a Számláló nullárát Gibsontól, ahol a mátrix tele van olyan entitásokkal, amit az emberek vudu szellemekként/szentekként (loákként) kezelnek, valójában pedig igen fejlett mesterséges intelligenciák. Ez egyrészt felveti annak a kérdését, hogy a CP embere képes-e teremteni magának istent, hajlandó-e hinni ilyesmiben, illetve úgy általában a hit iránti igény, a miszticizmusra való hajlam kihalt-e a technicizált világban. Másrészt kényelmesen átvezet Stephensonhoz. (Kínálkozó mellékszál a Ghost in the Shell Bábjátékos karaktere.)

A Snow Crashben nincsen jelen cselekvő isteni entitás. Van viszont egy ősi neurolingvisztikai hacker - az általam olvasott magyar kritikák amúgy ennek a tudománytalansága miatt vannak kiakadva -, egy tömegek felett álló tudatos gondolkodó és cselekvő lény, egy emberisten, akinek a régi időkben megírt kódja még mindig isteni hatalommal ruházza fel a birtokosát. Bármilyen fejlett a technika, az ősi hardkódolt agyi rutinokat még meg lehet szólítani, vissza lehet butítani a népeket a civilizáció előtti időkre.

Most lenne jó, ha Sterling Shaper/Mechanist ciklusából olvastam volna valamit, de hátha ti el tudjátok mondani. Van isten a Sterling féle CP-ben?

Korai ebookok macre

Rust never sleeps. While Gibson wrote Neuromancer on a manual typewriter, the Voyager Company has enabled me to read it on my Powerbook. A single floppy contains the entire trilogy: Neuromancer, Count Zero and Mona Lisa Overdrive. Using the search function, I pretend to determine the prevalence of machine culture references in Gibson’s writings. Did you know that there are twelve references to rust in the first book, nineteen in the second, and a whopping twenty-six in the last? “Accelerated decrepitude,” as someone in Blade Runner once said.

(Scott Bukatman: Gibson’s Typewriter, in Flame Wars, szerk. Mark Dery, Durham and London, 1994)

Azon már minden cyberhead felülemelkedett a Neurománc első megjelenése óta, hogy Gibson mechanikus írógépen írta a regényt. Annyira, hogy az Anton Rauben Weiss menedzselte William Gibson aleph-ben még kép is van a Hermes 2000-ről.

Ami viszont érdekes, hogy a kilencvenes évek legelején létezett kereshető, digitális Gibson e-book. És ez a tény még akkor is érdekes marad, ha az ember utánaguglizik, és kiderül, hogy a Voyager Expanded Books sorozata már a sokadik volt a digitális kiadványaik sorában.

A felhasznált bleeding edge technológia: HyperCard, annyira klasszikus Mac OS, hogy még csak System Software 6-nak vagy System 7-nek nevezték, floppy, esetenként cd-rom. Mindenképpen szerezni kell ilyet.

‘Karizma szivárgás’

Here’s to the crazy ones. Az elkövetkezőkben gyakran fogok tanulmányokat, cikkeket ajánlani a Science Fiction Studies-ból. Egyrészt mert találtam pár érdekeset, másrészt mert régen volt már mély szakmaiság.

Az első ezek közül egy 1991-es beszélgetés William Gibsonnal és Bruce Sterlinggel. Ugyan az apropója A Gépezet (The Difference Engine) megjelenése, mégis szó esik a virtuális valóságról - elterjedését a közeljövőben várták, mint Varga A. Csaba -, korabeli- és viktoriánus tudományról és arról, hogyan lehet viktoriánus szövegekből és “neurománc kori” ötletekből peccsvörkként regényt alkotni.

Utóbbi talán a legérdekesebb. Forrásokra, korabeli regényekre, szövegekre építették a regény vázát, a helységek leírásait gyakorta mástól emelték át, és komoly mennyiségű háttéranyagot olvastak el. Ahogy Gibson mondja:

Az öltözködési részletek - egészségtelenül sokat tudunk a viktoriánus kor női fehérneműiről. Úgy értem, tudjuk, hogyan kell be- és kiszállni a krinolinból.

A kiberpunkról vagy a hackerkultúráról nem igazán esik szó, de az alkotási folyamatról vagy a “jövőbeli” terveikről - Virtuálfény! - szóló mondatok bőven kárpótoltak. Aki pedig szerette a Gépezetet, vagy aki szerint Gibson általában értelmeseket mond, annak úgyis kötelező.