Virtualitás óra

A kedvesolvasónak: Elméleti paradigmák és populáris irodalom órán hozzám került a mikrofon egy rövid félórára, ennek örömére beszéltem a Neurománcról és a kiberkultúráról. Valami vázlatféle következik.

Történet:

  1. Nem lehet nem megemlíteni a Szárnyas fejvadász (film korában Blade Runner (1982), könyvként PKD: Do Androids Dream Of Electric Sheep (1968)) filmet. Sötét van, neonok világítják meg, esik az eső és az emberi lét határainak kérdését feszegeti.
  2. A zsáner alapműve, William Gibson Neurománca, 1984-ben jelenik meg. A következőkben a mediatizált világ követelményeinek megfelelően feldolgozzák minden létező formában: számítógépes játék minden platformra, ami számít, graphic novel, interaktív videó, bbc hangjáték, stb.
  3. Az internet korai szakaszában a cyberpunk életérzés elég hangsúlyosan van jelen. Hacker’s Manifesto (1986, link a wikipediára), Cyberpunk Manifesto (szélesedik a sáv, ez már 1997-es), a test ül a meatspace-en (az új jelentése sem kevéssé vicces) a gép előtt, a lélek meg fent barangol a neten. A népek magazinokat (pl. Mondo2000), weblapokat (magyarból hirtelen NewArk Project, LD50 - igaz az utóbbi gót is meg minden), levlistákat, irc csatornát, stb. tartanak fent. Ekkor a netnek még egészen biztos van cyberpunk romantikája, valamikor a dotkom robbanással érhet véget. Továbbgondolásra érdemes még innen…

Művek:

  1. Az első vetített filmrészlet a Johnny Mnemonicból volt, mert csak Gibson, még ha a hasonló című novella és a Bridge series helyszínei összerázva nem keverve. A cyberpunk fontosabb külsőségei megjelennek.
  2. Második filmrészlet: Ghost in the Shell (1995), a hasonló című, egy nagyságrenddel kevéssé komoly hangvételű, manga alapján készült anime. Többek közt az ember - cyborg - android - MI lét kérdéseit feszegeti, a Neurománcnál mélyebben. A világ nem kiberpunkosan koszos, léteznek hősök, léteznek értékek.
  3. Kimaradt, de ide illene a Blade Runner, mint tipikus ábrázolása egy korhadó jövőnek, illetve az Innocence (Ghost in the Shell 2.), ami nagyságrendekkel “posztmodernművebb” az első résznél.
  4. Kimaradt, de a hacker- és cyberkultúra alapvető populáris filmje a Hackers (1995), és hogy legyen egy korábbi számítógép és valóság ábrázolás Wargames (1983) vagy Tron (1982).

A cyberpunk jövő képe:

  • Mátrix, adatszféra, nagysebességű virtuális valóság jellegű réteg a való világ felett. A becsatlakozáshoz még kellenek végpontok (vö. László Zoltán: Hiperballada, ebben például továbbgondolta a gibsoni adatszférát), viszont a becsatlakozás pillanatától a valódinak néhol megfelelő világként működik. A sötétet itt is neonfény világítja meg, kevéssé piszkos mint a valóság, de legalább annyira veszélyes.
  • Corporate identity fontosabb, mint a tulajdonképpeni nemzethez tartozás. Már amennyiben vannak nemzetek, nem vette át a japán-amerikai céges kultúra a társadalom helyét.
  • A sötét jövőhöz járulhat még opcionálisan egy közelmúltban bekövetkezett háború, a társadalmi egyenlőtlenségek szélsőségek felé tolódása, gigapoliszok kialakulása (amelyek nagyobb részét a napi használatú csúcstechnikát nem nélkülöző slum-ök adják).
  • A a hagyományos rendfenntartás lépéshátrányban van, a gangek, elszabaduló szubkultúrák dominálják az életet. Egyfajta kisiklott, megromlott liberális álomvilág. Legszebben talán Warren Ellis Transmetropolitanjában jelenik meg.
  • Mediatizált világ (ld. No maps for these territories - hagyjuk a Borges utalást, így is elég sűrű), ha a Neurománcban nem is annyira. (ld. Transmetropolitan)
  • A világ igaziságát érzékeltető finoman elhelyezett, nem minden esetben valódi (pl. Hosaka) márkák.

További irodalom:

Úriember még csak nem is célozgat warezre persze, de mivel nincs még magyar kiadása a Ghost in the Shelleknek, megpendítem, hogy a két rész különböző helyeken megtalálható. Minden más ‘zajoljék’ emailben.

Update:

  • Neuromancer rámpirított, hogy a (poszt?) cyberpunk alapműnek számító Blame! mangát nem említettem. Ez többnyire azért történt, mert nem olvastam. Szánom bánom a bűnömet.
  • Ha szóba került - mert érzésem szerint ide tartozik - a net és a cyberspace kapcsolata, akkor a The end of cyberspace és a Boing Boing kapcsolódó postja szintén a témához tartozik. SF értők és egyéb guruk az új webről.

Nyélen, Case, nyélen!

Larry McCaffery - Hammettet másodsorban az ön gazdag, poétikus nyelve juttatta az eszembe - a futurisztikus szleng, az utcanyelv, a sok technikai, szakmai zsargon. William Gibson - Realisztikus argó megteremtése a célom, de nem az én találmányom az sem, ami a dialógusokban egzotikusnak vagy furcsának tűnik - kollázs az egész. Oly sok a kultúra és a szubkultúra, hogy ha kinyitod a füled, annyi kifejezést, szólást, metaforát csíphetsz el, ahányat csak akarsz. A Neurománc és a Számláló nullára futurisztikus ízű kifejezései könnyen meglehet, hogy az 1969-es torontói dealerek, vagy a biciklisták szlengjéből valók. (a teljes interjú a Prae 2000/3-4-ik számában)

Régi szám, régi interjú, azt hiszem, a szlenges húzás is tudott dolog, még ha a ‘Gibson írógépen írta a Neurománcot’ sztori elterjedtebb is. Annyi aktualitása lehet, hogy az új kiadáshoz átnézett szöveg időnként más szlenget tartalmaz - erről volt már szó - és hogy belefutottam egy remek mai futárszlenget tartalmazó írásba.

Innentől tényleg beszélnek helyettem a szövegek, elég elképzelni, ahogy Case vagy Molly a mai nyelvezetet használja. A hatás, úgy hiszem, garantált.

Visszatérnek a gülüszemű szörnyek - SF linkek

Ígéretem van arra, hogy a nemrég megjelent Banks regény a kezemben lesz csütörtökön, ennek örömére két és fél link science fiction írásokra/tanulmányokra. Úgyis rég volt ilyen.

  1. Klapcsik Sándor: A médiakultúra egy nemzedéke és Philip K. Dick, a múlt nyári (2005. június) Debreceni Disputában. A Palmer Eldritch három stigmáját elemzi, illetve érvényes (és érdekes) megállapításokat tesz a cyberpunk és a sf viszonyáról. Ajánlott olvasmány, mert jó.
  2. Editor Diaboli: Új Galaktika – Gondolatok a 192. szám kapcsán, az rpg.hu-n. Nagyjából leírja azokat az okokat, ami miatt két szám után - tudom, türelmetlen vagyok - abbahagytam a Galaktika vásárlását, azzal a különbséggel, hogy javaslatokat is megfogalmaz az újság jobbátételével kapcsolatban. Több novella, több jó novella, úgy általában job tartalom - nem ördöngösség.Itt jegyezném meg, hogy a cikk azon mondata, hogy “a honlap adta lehetőségek messze nincsenek kellőképpen kihasználva” az eufémizmus iskolapéldája, amiért vastaps jár a szerzőnek. Minimum.
  3. És a plusz fél: a Mancs Kritika rovatában a William Gibson teljes Neurománc Univerzuma - rövidebb címe is lehetne - kötet kapcsán ismertető jelent meg a Sprawl-trilógiáról. De mivel “prémium kontent”, nem került fel a netre, pedig szép kerek, idézhető mondatokat tartalmaz, még ha az új kiadásról nem is mond semmit.Az aljas önreklám persze kimondatja velem, hogy bezzeg a WS-on volt szó a kiadások különbségeiről, ahol a fordító is megnyilvánult.

Naiv vásárló és a könyv

Történt egyszer, hogy vizsgaidőszak, tantárgyfelvétel és egyéb adminisztrációs csumbagambrák végével be akartam fejezni a nagyon várt, és aztán többször letett Gibson-féle Difference Engine olvasását. Ki is derült annak rendje és módja szerint, hogy az utolsó ötven oldal hiányzik, de a kötet tartalmazza grátisz az utolsó előtti ötven oldalt még egyszer.

A neten olvasott naiv ügyfeles sztorik után nem vártam sokat, de azért megeresztettem egy levelet a kiadónak (Nagual Publishing), hogy ugyanbizony nem lehetne-e cserélni a könyvmet. És mivel nem vártam, csörgött is tíz percen belül a telefonom, hogy bemegyek-e a kiadóhoz, vagy ha vidéki vagyok, akkor hová küldjék a hibátlan példányt. A történet folytatása tartalmazott széles mosolyt, emailt a címemmel és egy riszpekt postot, mert itt a kötet az íróasztalom szélén végre.

Egyébként maga a mű nem annyira jó sajnos, mint vártam, ha Zgalant nem figyelmeztet annó, akkor most csalódottabb lennék.

Játszodjunk Neurománcosat

A tegnapi Gibson post után jó ötletnek tűnt kipróbálni a Neurománcot. Maradjunk annyiban, hogy elsőre jobb ötletnek tűnt, mint a megvalósítás közben.
Pár óra és sok pohár tea után eljutottam odáig, hogy minden működik a következő összetevőkkel:

  • Neuromancer Apple // kiadás
  • Apple // emulátor - a KEGS-osx-et találtam meg elsőnek, lehet, hogy a többivel persze egyszerűbb dolgom lett volna
  • Apple // rom - mindenféle lassú ftpken és dyndnsen hostolt otthoni gépről futó oldalakról lehet bitperszekes sebességgel leszedni, úgyhogy inkább felraktam az uw-re, ami végül (csekély fél óra alatt) lejött.

Ezzel a hárommal minden szoftveres komponens megvan, de hogy a játék fusson még apróbb módosításokat kell végrehajtani. A disk_conf fájl alapból tartalmaz egy raklap beállítást, de egyik sem aktív (ezt a sor elé tett # jelzi). Az s5d1-en szereplő Modulae-t például nyugodtan át lehet írni, csak az emulátor tesztjére szolgál. Egyelőre egy fájlunk lévén elég bemásolni a Kegs könyvtárába, a Modulae.2mg-t átírni Neuromancer.2mg-re, kitörölni a sor eleji kettőskeresztet és menteni a konfig fájlt. Később szükség lehet a fájlok könyvtárakba helyzésére, ilyenkor a kegs könyvtáron belüli relatív path kerül a konfigba.
Miután mentettük a konfigot, indíthatjuk az emulátort. Barátságos 800*600-as kék képpel fogad az alján kurzorral. Ilyenkor már csak egy parancs választ el a játéktól, ez az: in#5, amit csak fél óráig kerestem a readmeben. Ha mindent jól csináltunk, akkor a Neuromancer nyitóképernyője kis kirnyegés után megjelenik, és magával hozza a szívtájéki meleg érzést, hogy van egy működő Apple //gs emulátorunk a gépen.