CamelCaseCyberPunk

Gibson után mocskosul nehéz cyberpunkot olvasni. Akár elfogadjuk, hogy ő teremtette meg a cyberpunkot, akár nem. (Nem.) Megkerülhetetlen és utánozhatatlan.

Zárójel: azért kipróbálnám, milyen Sterling fannak lenni. Valami egészen új lehet.

Stephenson után megint csak nehéz cyberpunkot olvasni. Nem próbálta meg másolni Gibsont, hozott némi informatikai igényt a cyberpunk science fictionbe, olvashatót alkotott. (Más kérdés, hogy a Snow Crashnél is sokkal jobb a Cryptonomicon, aminek van pofája nem foglalkozni a jövővel.)

A fentiekből már következhet, hogy ha valami borzalmas, akkor Stephenson után Gibson utánérzést olvasni. Ezért is legaljáztam le Jon Courtenay Grimwood egyetlen magyarul megjelent regényét. (De nem csak én húztam le: Prezzey kritikája.) Olcsó CP akcióregény, sok CamelCase termék és karakternévvel, kevés jó vagy erős ponttal.

A szerzőnek hétvégén adtam még egy esélyt, hátha csak a fordító - még ha a Lucifer sárkányát ugyanaz a Kodaj Dániel fordította, aki a Snow Crasht remekül ültette át magyarra - de nem nyert. Grimwood reMix című regénye pont ugyanazt tudja, amit az előző. Sablonos történet, elrabolt gazdag gyerek, Hold, 1/6-od gravitáció, cyberware-rel megpakolt főhős, CP alvilág, széteső világ. Aki egy ilyet olvasott, az összeset olvasta.

Ha fegyvert szorítanának a fejemhez, és valamit mégis dicsérnem kéne, akkor az alternatív történelmi háttér, az átrajzolt politikai térkép akár érdekesnek is nevezhető. Csak egy másik regényciklust kéne köré írni. A következő kötetet, a redRobe-ot átraktam a buszonutazós kabátomba, hosszú az élet.

Egyébként a Szent István körút elején található antikváriumba érdemes néha benézni, ezeket is ott találtam.