Adj egy szálat, tesvér

Sáritól kaptam a következő iszonyatosan fontos információt a Gudang Garam cigarettáról, amiről múlt februárban már lelkendeztem egy sort.

Nos van egy tuti tippem (ami nem is tipp hanem tény) arról hogy Magyarországon hol lehet beszerezni. Ez pedig nem más mint az Indonéz nagykövetség. Egy jó pár évvel ezelőtt egy barátnőmmel sűrűn látogattuk, az épület hátsó részén lévő éttermet ahol egy kedves indonéz hölgy tört angolsággal próbálta elmagyarázni hogy melyik milyen, van egy másik indonéz cigaretta ami hasonló : Sampoerna a neve. Ja és nem ciki odamenni akkor sem ha zárva vannak a kapuk, mi elég bátortalanul de közöltük a kaputelefonba, hogy cigarettát szeretnénk vásárolni és már nyitották is.

Ha bármelyikőtök arra jár, mindenképpen tudakolja meg, lehet-e még szegfűszeges cigit venni.

(Dohányboltban láttam már a Gudang kistesóját, de az eredeti után valami hihetetlenül halovány volt, és ráadásul mocsok drága. Hátha ez.)

Három szál cigaretta

Négy szállat kaptam, de a hiteles tesztelés miatt egyet kénytelen voltam elszívni. Egyre rágyújtok most, hogy írás közben jelen legyen a füst, és a maradék kettőnek is van helye. Mire a mondatok végére jutok, el kell gondolkodnom, hol lehet az országban indonéz cigit venni. Merthogy ilyet kaptam ajándékba, négy szálat.

Első szaglásra elvarázsolt az illat, rögtön tudtam, hogy dohányról is lehet, sőt kell úgy beszélni, mint a borról. Váratlan metaforákkal, már már költészettel. Mert benne volt a teljes karácsonyi ünnepkör - és igen, most felülemelkedtem azon, hogy Indonézia lakosságának 88%-a muszlim - enyhe narancs és nagyon erős szegfűszeg illattal. Rövid keresés után kiderül, hogy ha a karácsonnyal mellé is lőttem, a varázslathoz van némi köze Gudang Garamnak. Minden keleti tudás lelőhelyén, találtam egy cikket, ami a szűrőtlen változatot tipikus dukun - varázsló, sámán, problémamegoldó ember - cigarettának nevezi. A fűszer mágiája, úgy tűnik kultúrafüggetlen.

Közben lassan eloszlik a füst a szobámban, jönnek a nagy levegővételek. Nem hegyi levegő, nem jégkék mentolos particigaretta a Gudang Garam. Súlyos, mint a szűrőtlen Carpati-k, amiből egy fél dobozzal pusztítottunk el yves barátommal, mikor a Hargitában eltévedt túrázó társak után üvöltöztünk. Viszont mind ízében, mind illatában kellemes. Nyoma sincs a kárpácis kapadohány, vagy az erősségben testvér magyar pipadohány csibuk ízvilágához. Megüli az agyat, mint egy Mynta album. Már csak azt kell kitalálni, hol lehet kapni? Esetleg mivel lehet pótolni.