Akciós játékok hétvégére

Megszakítjuk műsorunkat, játékakciók estek be a postaládába az origós heti játékcikk lapzártája -lásd még: nem vagyok hajlandó hozzányúlni - után.

Egy A kalandjátékok kedvelőinek az Ubisoft két címét árazta le a Good Old Games. A Beyond Good and Evilben Jade-t, a csakis-számítógépen-kikeverhető-zöld szemű fotóriportert vezetve kell leleplezni a bolygókat veszélyeztető gonosz DomZ-t és a saját, kacskaringós útjait járó Alpha Prime katonákat. Lopakodós, fotós, mikrojátékokkal teli program, időnként idegesítő platform részekkel.

A másik játék a Prince of Persia: The Sands of Time. Ez kevesebb magyarázatra szorul: a Herceget alakítjuk, meg kell állítani a gonosz varázslót-bölcset, aki 1) már alaposan átvert minket 2) aki a romos palota tetején ügyködik. A kicsit - de még pont nem zavaróan - konzolos irányítású játékot már azért is megéri kipróbálni, mert a “meghaltál-loadképernyő” módszer helyett párszor vissza lehet benne pörgetni az időt.

A két játék együtt 9,99 dollár, azaz kábé 1900 forint.

Kettő A kolozsvári Exosyphen stúdió Uplink-klónja a Direct 2 Drive brit boltjából - ahol a kínálat nagyobb felét mi is megvehetjük - szerezhető be olcsón. A játékba épp csak belenéztem, az alapján a nagy elődénél irreálisabb háttérsztorit kapunk, cserébe jó cyberpunkként egy MI ellen szállhatunk harcba. A Hacker Evolution több gépeléssel jár, parancsokat kell kiadni, címeket kell beírni, haxxorabb, mint a kattingatással is navigálható Uplink. Határozottan jól néz ki.

A játék 4,5 fontért, azaz körülbelül 1400 forintért kapható. Hetven százalékkal olcsóbban szerezhető be a Meridian4 többi kiadványa is.

#2582 (e mint etika)

Az etika pedig nem egzakt, megintése szubjektív, nem tartozik semmiféle nyereségorientált vállalkozás hatáskörébe, és főleg nem mondhatja meg egy eleve etikától idegen dolog mint az üzleti tevékenység, egy képviselője hogy mi is az az etika.

(Hup flame a Netakadémia Etikus hacker nyílt napjának hirdetése alatt)

Megint van kitől félni

A végletekig balkáni leszek: az volt az utóbbi években a kezembe került akciót is tartalmazó filmekkel a bajom, hogy a terrorista, mint főellenség teljesen hiteltelen. Itt a fű se nő, jó ebédhez szól a nóta, hagyjuk már egymást békén a dühös burnuszos alakokkal. Bezzeg 2001 előtt - vagy ezt már elsírtam korábban? - voltak gonosz amerikai kormányügynökségek, elveszett kódok, saját, ferde útjukat járó ügynökök, pénzéhes neonáci szervezetek, megacégek és így tovább. Még az igen rossz, A hálózat csapdájában-t is lehetett szeretni.

Zárójel: azért a fentiek közül a titkos kormányügynökségek a legjobbak. Az olyanok, mint az NRO, amiről nem igazán lehet tudni, hogy 1972 óta mire költötte a kis zsebpénzét. Tiszta sci-fi, nem?

Na ezek a filmek tűntek el nekem a szeptember 11-i támadások utáni nagy patriotizmusban. Egyedül a hackerfilmnek, illetve kiberháborús filmnek is király Die Hard 4.0 rémlik, mint nézhető akcióthriller. Az elmúlt évben viszont mintha elkezdődött volna valami olvadás. Előbb érkezett a Sasszem (Eagle Eye), ami a megfigyelő állam infrastruktúrájával, mindentudó gépeivel kezd ijesztgetni, majd ezt a sort folytatja a m1k3y blogján talált Echelon Conspiracy is. Remek, hogy az átértékelődő privacy kép, a netes mindennapok “minden nyilvános” attitűdje ellenére is készülnek filmek arról, hogy arra a brutálisan sok adatra rá lehet ereszteni a gépeket, amik aztán megbolondulnak, és lesz sírás meg Frankenstein nevének emlegetése.

Egyik film sem tökéletes, cserébe a bennem lakó kis kriptoanarchista nagyon szélesen vigyorgott mindkét film alatt. Akkor pedig, amikor az egyikben szembejött a Wargames - aminek szintén készült egy elég vacak folytatása az elmúlt években - egyik legjobb jelenetének modern verziója, akkor már nevettem is. Ettől függetlenül szórakoztató, egyszernézős hackerfilmek, erősen ajánlott mindkettő.

Zárójel: belegondolva, mekkora vicc, hogy már a The Sneakers is a világ összes titkosított adatát feltörő chippel riogatott, mégis az az egyik legjobb hackerfilm.

Fáradt Pentiumom Atomra cserélem

Legyőzött a kíváncsiság, elolvastam a Salon-ban 2005 végén megjelent Themepunks-ot, ami a Makers-nek Doctorow a Tor.com-on futó új regényének előző verziója. Érdekelt, hogy a barkácsolós utópia milyen fordulatot vehet majd. Van mentségem, na.

A poént lelőni nem akarok, azt viszont le kell írnom, hogy ha a Makers annyira pontosan követi az előző írást, mint az első három rész alapján gyanítani lehet, akkor lesznek értékelhető fordulatok. A boldogan forrasztgatunk a világ meg megjavul szál kibővül, bonyolultabbá válik, talán még a nagy abbiehoffmanniáda is alábbhagy, de odáig nem tartott az előzetes, hogy ebben biztos legyek. Ja, és változik a kérdés, most épp az: hát hogy fog ez összeállni regénnyé?

Apró, és pont az apróságuk miatt iszonyúan vicces változások vannak. A táncoló Elmo figurákat 2005-ben még úgy dobták ki, hogy a belükben Pentium 3 chipek voltak, a Makersben már Intel Atom. Lelketlen szöveggyilkolás, de azért vegyük észre, hogy ennél a momentumnál döccen a geek logika a történet miatt. Ha megjelenik a könyv, vicces lesz az ilyen apróságokba pizza és kóla mellett belekötni.

Egy dolog nem változik, az előzmény pont ugyanannyira szilícium-völgyi, Abbie Hoffmann-ból kinőtt, hippik által megtermékenyített hackerkultúrás, szemetet újrahasznosítós, gazdaságosan 3D-ben nyomtatós zöld álomvilág, mint a Makers. Nagyon amerikai történet, de könnyű nyári olvasmánynak jó.

Hackernövény

Verbena OfficinalisTeljesen véletlenül a Wikipédia kitalált növények szócikkét lapozgatva futottam bele a raskovnikba. A fű - amiről egyébként senki sem tudja, hogy néz ki - ugyanazt tudja, mint a magyar népmesékben is megtalálható vasfűnek, azaz kinyit minden zárat. Mivel a kinézete nem ismert, ezért elég nehéz beszerezni. Az egyik megoldás szerint öregasszonyt kell szabadon ereszteni a mezőn béklyóval a lábán, ahol leesik a bilincs, ott a raskovnik. A másik ötlet szerint fiatal sünt vagy teknőst kell dobozba zárni, mert ekkor az anyja vasfűvel siet a segítségére. Ilyenkor nagyon gyorsnak kell lennie a csapdát állítónak, mert ha nem figyel, a sün meg találja enni a drága füvet, és lehet mindent előről kezdeni.

Bogdán István Régi magyar mesterségek című könyvének lakatosokkal foglalkozó fejezetében - ahonnan az is kiderül, hogy már az ókori görögök is csináltak zárakat - is szerepel a zárakat kinyitó vasfű motívuma. Zalában azt is tudni vélik a könyv szerint, hogy a fekete küllőmadár felismeri a füvet, ezért a betyárok madarának tartják. A Mezőség hitvilágáról szóló Keszeg Vilmos cikk szerint nem elég beszerezni a vasfüvet, a tenyér bőre alá is kell juttani, csak akkor nyitja ki a zárat. Egy másik, szilágysági, hit szerint “orozva eltemetett kereszteletlen gyermek alkarcsontja” kell a zárnyitáshoz, ennél még a tenyér bőre alá műtött vasfű is jobban hangzik. További plusz, hogy akinél verbéna volt, azt nem fogták a vasból készült fegyverek, ha fogták, akkor a fű volt a legjobb orvosság rá.

A germán mitológia Tyr/Tys istenhez kötötte a vasfüvet - ezt más Szutorisz Frigyes A növényvilág és az ember című 1905-ben kiadott könyve írja - a növényt csak napfelkeltekor, aranyos ásóval volt szabad ásni, csak Tys napján, kedden volt szabad szakítani belőle, cserébe védett az elfáradás, eltévedés, balszerencse és babona ellen. A hit szerint még a lovak is jobban futottak, ha vasfüvet kötöttek a farkukra. A csillagjósok szerint a szerelem felidézésére is alkalmas volt a vasfű, ha pedig gyerek párnája alá tették, az okosabb lett tőle, sőt megjött a kedve a tanuláshoz.

A titokzatos vasfű név alatt tulajdonképpen a verbena officinalis rejlik, amit hívnak még szentfűnek, lakatfűnek, galamb- és galambóczfűnek is. A magyar internet legjobb oldalának számító Terebess.hu-n remek összeállítás van növényről. Az állítólagos zárnyitó képességek mellett a szöveg szerint a verbéna tartósít savanyúságot, jó saláta alapanyag - legalábbis a középkori ember szerint - illetve jó magas vérnyomásra, só helyett, gyomorbántalmak ellen.

(Kép: Wagner János: Magyarország virágos növényei, 1903.)

Szolgálati közlemény: gyertek meetupra

Propaganda következik: jövőhéten Meetup, gyertek minél többen meghallgatni a Cyberculture legénységét.

Gazs arról fog beszélni, hogy Negroponte százdolláros laptopja minek indult, mi lett belőle, és hol voltak az apró, de annál zavaróbb hibák az elképzelésben. Ahogy ismerem, az egészet Ádámtól, Évától, az ókori görögöktől, illetve Seymour Paperttől és a LOGO nyelvtől kezdi, öröm lesz nézni, hogy fut ki az öt percéből.

Én a változatosság kedvéért a hackerekről fogok beszélni, illetve arról, hogy a megfelelő játék elé ülve mindenkiből lehet a számítógépes rendszereket feltörő hős. Elkezdjük a C64-re írt Hackernél, azán onnan, ameddig ég a kanóc. Az Uplinkig azért nagy dicsőség lenne eljutni.

A nem kiberkalcsás előadók közül Baranyai Marcell ígérkezik a legérdekesebbnek,  aki beszédalapú virtuális valóságról fog beszélni. A VisuLand.com-on van kipróbálható demó a világból, igaz az pont a mikrofonomat nem ismerte fel. Majd meetupon kiderül, miért ez a jövő.

A hónap fejlesztős előadásai az AppEngine-ről és a NowPublicról fognak szólni.