Előrebocsátom, Haklik Norbert Big Székely Só című regénye nem jó. Azt hozza irodalomban, amit Dyga Zsombor Kész cirkusza vagy Árpa Attila Argója hozott filmben. Maximum egyszer olvasós sztori, egy operettszékelyekkel és webkamerákkal megtömött, Hollandiából haztért, füves informatikussal és perverz holland bűnözőkkel megáldott faluról. Még ha a történetet jó is volna, az emailbetétek és idézetek a regénybéli BigSzékelySó weboldalról darabokra tördelnék azt. Így csak néha kicsit máshogy rossz. Ezeket az általam meglelt egyetlen kritika (NSZ: Sócséplés) szépen ki is vesézi. Gyönyörűen gördülő mondatokban festi le, mennyire szétesik a történet, mennyire nem élnek a szereplők, de a végén kicsinyes szőrszálhasogatássá válik:
És a lusta szerző arról ismerszik meg, hogy pontatlan és általános: nem tudni, hogy a “hipermodern technika”, a “megfelelő szoftver”, ami az adás közvetítéséhez kell, micsoda is, ahogy azt sem, hogy Székelyszolyva műszaki felkészültsége és telefonkábelei hogyan is bírják az online internetes adást. Vagy szatelliten megy?
Lehet úgy járja, ellaposodó könyvről hasonló kritikát kell írni. Ha már a Székely Són úgyis ritkán lehet nevetni.
A regényt az Ulpius adta ki, még egy céltalan weboldalt is létrehoztak neki, ha már “kiberszékely valóságsóról” szól. Ára egyébiránt 2580 forint, de ha egy mód van rá, inkább fektessétek borba vagy égetett szeszekbe.
- Regényrészlet a Kortársban
- Regényrészlet az Új Forrásban