A halozat csapdájában

A Microsoft Halo játéka óta kifejezetten sokat használák a halo fogalmat - talán az össszecsengés miatt - és szokták üzletileg is megalapozott viselkedésnek tekinteni. A Halo-t elképesztő keretből és gigászi marketing erőforrásokkal dobták piacra, a fejlesztését nem a megtérülés irányította, hanem az a cél, hogy létrehozzanak egy játékot, amely csak a Microsoft konzolon hozzáférhető és ami megváltoztatja a 360-al kapcsolatos gondolkodást. (doransky)

Az interneten töltött évek során megszerzett rutinomat használva el fogok menni a lényeg mellett, de ezt a Halós részt ki kell egyenesíteni. Már azért is, mert a “Microsoft Halo játéka” link a sorozat harmadik részének weboldalára visz, ami valóban az Xbox 360 egyik nyitó játéka volt hatalmas csinnadrattával. A mese viszont egy messzi messzi galaxisban kezdődik jó tizenhárom évvel ezelőtt.

A Halo-t fejlesztő Bungie stúdiónak ugyanis nem a Halo volt az első nagy dobása, hanem a Marathon nevet viselő és elsősorban Mac platformra készülő sorozat. A műfaj is hasonló volt, erős történeti szállal, rejtéllyel, szóval mindennel, ami fanatikus rajongókat tud teremteni. A Marathon három részt élt meg, ma is játszható, mert lelkes fanatikusok és a cég ráérő alkalmazottjai írtak hozzá motort minden rendszerre. A Halo megalkotásához szükséges tudás tehát ott volt a cégben.

Volt úgy is, hogy a játék multiplatform lesz, Steve Jobs a ‘99-es Macwordön még azt jelentette be, hogy a PC-s és Maces megjelenés egy időben lesz. Aztán a MS felvásárolta a Bungie-t, közben változott a játék profilja RTS helyett ebből is FPS lett történettel és erős háttérvilággal. A játékosok kaptak személyre szabott, könnyen belakható arctalan főhőst, védelemre szoruló szexi női szereplőt (Cortana), és rejtélyeket meg mitológiát csőstül. Csupa olyasmit, amit már láthattak ugyan máshol, de nem volt általános: történet FPS-ben, ugyan! És ezt tolta meg a MS biztosította reklám.

A Halo tipikusan annak az esete szerintem, amikor nem a marketing volt iszonyatosan erős, hanem a termék. Meg az azt létrehozó tudás. A hármas rész kapcsán már lehet hájpról beszélni, no de annak meg a halo (magyarul: holdudvar) fogalomhoz nincs már sok köze, mert azt az iPod kapcsán bőven a hármas előtt elkezdték használni.

Mellékszál: a Boing Boing linkelte ma a Play This Thingen megjelent írást arról, hogy az egyéb művészeti formák kritikai mozgalmához hasonlóan játékkritikára van szükség. Milyen jó lenne ilyet olvasni.