Zene otthon és a munkahelyen (bildungsroman)

Van, hogy az ember feladja, és meghajol a törvényeknek. Én hónapokig küzdöttem az ellen, hogy elfogadjam a Foobar2000 logikáját, mert az hibásnak tűnt. Aztán beláttam, hogy egyszerűbb a Foobar logikája köré felépíteni egy működő rendszert, mint egy programmal vitatkozni.

A probléma a következő: több zeném van, mint amit az ember magával cipel. A zenék nagy része egy hálózati merevlemezen van, ami tud meghajtó lenni, tud samba megosztás lenni. Munka közben csak a gépen levő zenékből válogatok, otthon átváltok ASIO-ra és tudok rendesen is zenélni, ráadásul nagyobb a választék is.

A logikus megoldás szerintem az lenne, ha a program kezelne több könyvtárat, ahol a könyvtár kivételesen library értelemben van, nem a directory magyar megfelelőjeként, az legyen mappa most. Több mappát meg is tudok neki adni, lehet köztük hálózati is, ezeket figyeli, a változások megjelennek, még piszok gyors is. Viszont nagyjából sehogy sem kezeli, ha a mappa eltűnik. Ahelyett, hogy kivenné a tartalmát a könyvtárból, csendesen sír, és ha onnan kéne lejátszani valamit, akkor hibákat dobál.

A Foobar2000 remekül pluginezhető, de - és itt kezdett gyanússá válni a dolog - nincs egy könyvtárváltó plugin sem. Hozzám hasonló, eltérő logika szerint élő emberek panaszait meg lehet találni a fórumban, de ők sem jutnak semmire. Magyarázzák nekik, hogy tageléssel valahogy meg lehet oldani a gondot, de ez egy saját taxonómia felépítését jelentené, amit, ha nem tévedek nagyot, a fájlok id3 címkéjében kéne tárolni. Egy egész, komplex, golfpályával és jacuzzival is rendelkező pokol van ott berendezve.

A megoldás pofonegyszerű: kétszer kell felrakni a Foobart. Igen, így. Az egyik figyeli a gépen levő helyi mappákat, a másikba be vannak állítva a hálózati megosztások is. Az egyik a Foobar Otthon, a másik a Foobar Munka. Az eleganciának a nyomai sincsenek meg benne, viszont öt perc alatt össze lehet rakni és működik.

Természetesen van alternatív megoldás is. Keblünkre lehet ölelni a DLNA-t, ami ugyan egy egészen újfajta, Winamp kategóriákat a zenékre kényszerítő, kényelmetlen listákkal dolgozó séma, de többé kevésbé működik. Folyamatos frusztrációt képes okozni, és rossz érzés rá haragudni.

Dróton menjél, ne máshol

Arra jöttem rá a Faraday-kalitkában, ahol élek, hogy a drótos internet valójában nem az ördögtől való. Áthúz az ember egy cat6 drótot a routertől, odafogja a falhoz két helyen valahogyan, enni nem kér, és gyors mint az olajozott villám. Ha meg elcipelném a gépet az asztaltól, akkor van wifi. Annál rosszabb pozícióba nem tudok mozogni, mint ahol az asztal van.

Az egyetlen felmerülő probléma, hogy a Windows 7 alap hálózati prioritásai nem ezt a logikát követik. Ha tud wifin beszélni, akkor nem foglalkozik a dróttal. Ezt ott lehet átkapcsolni, hogy: Vezérlőpult > Hálózat és Internet > Hálózati és megosztási központ > Adapter beállításának megváltoztatása itt az Alt gomb előhozza a menüt, onnan Speciális > Speciális beálítások - vagy valami ilyesmi, most épp angol a Windowsom - és itt már lehet is állítani a hálózati eszközök sorrendjén. Ha szem előtt nincs is, de egyszerűnek egyszerű.

#1829

Ötéves tervet hirdetek meg. Minekutána a remek hippirouterem a La Fonera napi rendszerességgel feledkezik meg arról, hogy neki wifit kéne szórnia. Továbbá a FON oldaláról valahogy eltűntek az újabb firmware-re mutató linkek, mert frissítik azt ők helyettem. Ezeknek miatta ahogy lehet leépítem az egészet a fenébe, és ide pakolok egy Tomatós WRT-t. Amúgy is, egy router hálózati eszköz legyen, ne a világnézetem manifesztációja.

Mellékszál: ha helyettesítve van valamivel a kis rohadék, akkor lehet rá DD-WRT-t hackelni. Ami megint poén.

A hálózat csapdájában mint hackerfilm

Bármennyire utálják, utálták a geek kritikusok A hálózat csapdájábant, hacker filmként újranézve egészen érdekesnek bizonyult. Például rendelnek benne pizzát rendelni az interneten, mi előremutató, ha már ez sem?

Best pizza in cyberspace

A Sandra Bullock ijedten de mégis céltudatosan fut a rezzenéstelen arcú gonosz emberek elől motívumtól eltekintve, van pár izgalmas ötlet a filmben.

1995-ben bőven nem volt újdonság az identity theft, hitelkártya-csalásra vonatkozó vádakkal már a Crackdown is tele volt, viszont a teljes személyiség lenyúlása nagy ötlet volt. Évekkel későbbről van egy eset, ahol valóban létrehoztak egy duplikát személyt, de ott értelemszerűen nem szerepeltek kiberbűnözők és szuper számítógépes rendszerek.

A kritikák egy része kiborult a villogós cyber-GUI-n, de a Cathedral trójaija meglepően szoftver szerű. Billentyűkombinációra indul, azonosítás után hozzáférést biztosít a Gateway szoftverrel védett cégek adatbázisaihoz, nem egy parancssoros hackertool, de csillogásban meg sem közelíti az ugyanebben az évben megjelenő Hackers csodaprogramjait. A filmben szereplő felületek dicséretesen két dimenziósak, a csúcstechológiát az egymást gyorsan, villogva váltó oldalak jelentette információáramlás jeleníti meg, nem a szofisztikált virtuális valóság jellegű felület.

PI menu

Akkori és mai szemmel nézve is vicces a Pretorian rendszerét tönkretevő vírus. A kártevőt tartalmazó lemezről nem futtatnak semmit, a törölt adat nem a megfertőzött gépen van, ráadásul a törlés gyönyörű szétkenődő képes effekttel jár. Ez a részlet tényleg ‘ahogy Hollywood elképzeli’ kategóriás. (Kicsit talán a csilli, grafikus whois is ide tartozik, de nincs szívem…)

Photoshop virus :)

Végül legyen szó a hősről. A Sandra Bullock által alakított Angela Bennettet megpróbálják hackernek beállítani, de igen rosszul sikerül. Alkalmazásban van, bétateszterként, vírusirtóként, bugvadászként, nem derül ki egészen pontosan milyen pozícióban és milyen tudással. Nincs kapcsolati hálója, beszélget két-három emberrel az interneten, van két legyilkolható ismerőse és ennyi. Tökéletes búvóhelynek nevezi az egyik beszélgetésben a számítógépet, és így is használja. Ha géphez kerül jól elboldogul, de közel sincs a Sneakers grifter/hacker csapatához.

A The Net a menekülős részek vontatottsága miatt néhol unalmas, de egy haxploitationnek nézhető. Továbbá jár a piros pont a Wolfenstein 3D for Mac szerepeltetéséért.

A filmnek létezik második része, The Net 2.0 címen. A szereplők nem azonosak, a rendező az eredeti film rendezőjének fia, egyedül a sztori azonos nagy vonalakban. Eleve nehezen hihető alapszituációból indul ki, több logikátlanságot tartalmaz, egyedül a következő mondatért érdemes megnézni: “A szuperkomputerünk. Ibrahimnak hívom. Magamról neveztem el, persze.”

Hacker propaganda

Egye hete is megvan már, hogy Buherátor két szórakoztató novellát ajánlott, de csak most jutottam el odáig, hogy írjak róluk. Az egyik önmarketing, a másik inkább propaganda. (A harmadik Doctorow.) Nem az irodalmi értékük miatt lesz róluk szó, hanem a kordokumentum jellegük miatt.

Stephensontól olvastunk már jobbat. Hogy teljesen őszinte legyek, minden jobb volt, amit olvastam tőle. Viszont süt belőle a cypherpunk etika. Az állami kontroll minél teljesebb kizárása, titkosított pénzmozgások. Megvalósulatlan kilencvenes évek végi álom. És innen olvasva már nagyszerű.

Hardkór önmarketing. Arról szól, hogy Sip Vicious toolkitje mennyire király VOIP rendszerek támadására biztonsági tesztelésére. Ami itt szerintem érdekes, hogy a Stealing The Network (magyarul A Háló Kalózai) sorozat után feltűnik ismét egy irodalmi programbemutató. Persze azok az írások sokkal jobban próbáltak irodalom lenni, de a lényeg ük ugyanaz.

  • Cory Doctorow - Scroogled (angol)

Doctorowtól sem idegen a propaganda, gondoljunk csak az írásainak ööö nagyobb részére. Viszont mindig szórakoztató, ha valaki megpiszkálj a Google-t. Még akkor is, ha mostanában ennek amúgy is nagy divatja van. Egyébként az emberek megfigyeléséről írtak már jobbat, kezdve mondjuk a ‘84-gyel.

Ennyit az új évezred paráiról.

Wifi? Mobilinternet? Kerek? Asztal?

“Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta. A gyalogos, az őrvezető és a géppuskás a padon foglaltak helyet, a hússaláta az asztalon, egy tálban.” (Rejtő)

Valahogy így nézett ki az Internet Hungary Wifi vagy mobilinternet kerekasztala is. Csak éppen itt három mobilszolgáltató és a GTS Datanet ült. A program szerint ott lett volna még a Wiera, de gyanúsan hiányoztak. Így nem csoda, hogy a wifi hamarosan kikerült a beszélgetés témái közül.

Az asztalnál ülők általában véve pozitívan látták a mobilinternet jövőjét. A GTS Datanet képviselője ugyan megjegyezte, hogy ha nagy adatmennyiségről van szó akkor azért rézdrót meg üvegkábel kell, az ő átlag előfizetőjük pedig tíz gigabájt körül tölt egy hónapban. Erre azonban mindenki közölte, hogy van tíz gigás, sőt unlimited mobilinternet csomag is.

Én akkor menekültem ki a teremből, amikor a Pannonos megpendítette, hogy nekünk van EDGE-ünk is, és ti többiek hogy álltok, épp csak nem kacsintgatva a Vodás felé. Zárlatként azért még van egy idézetem:

Aki ma magyarországon mobilinternetet akar választani, az el van kényeztetve.

Hát ez van. Örüljünk.