Jungledisk: 20 dollár

A Megér neked 24 forintot egy backup? postban megénekelt Jungle Disk lassan kezd felnőtté válni. Kezdésnek például eltűnt a honlapról az ígéret, hogy egyszer csak beárazzuk majd. A szoftver bevezető ára 20 dollár, ezért jár frissítés a végtelenségig, korlátlan számú gépre való telepíthetőség (a licenc a használt Amazon Web Services felhasználóhoz kötődik csak) és kliens mindhárom platformra.

A JungleDisk az Amazon fizetési rendszerén keresztül vehető meg, ami elsőre felesleges bonyolításnak tűnhet, de úgyis ott kell fizetni az S3 tárhelyért is. Van harminc napos próbaverzió a bizonytalanoknak, és harminc nap pénzvisszafizetési garancia a még bizonytalanabbaknak. Én beneveztem rá.

Digitális Sherlock Holmes

Az internetnek megvannak a maga mítoszai, tündér- és csalimeséi, szerelmes- és detektívtörténetei. Az utóbbiak klasszikus példája a csillagászé, aki rendszergazda lett és lebuktatta a gonosz külföldi hackert. Regény is van belőle, az egykori csillagász, Cliff Stoll, maga írta meg. Ma rádöbbentem, hogy van film(ecske) verziója is, és hogy fent van a youtube-on. Ímé az első rész:

Más esti mese ma úgyse lesz, iszonyatosan el vagyok késve egy írással.

Megér neked 24 forintot egy backup?

Tudom, hülye kérdés, ráadásul bulvárosan ferdít is egy keveset a “tényvalóságon”. Témára is térek inkább.

Van nagyjából 200-250 MB olyan adatom, amit nem szívesen veszítenék el. Saját írások, SF oktatóanyagok, aktuális CV, esszék, forró csókokkal telehintett szerelmeslevelek, miegymás. Meg van persze sokkal nagyobb halom adat, aminek az elvesztésén hosszasan szentségelnék - SF könyvtár - de a torrentmasinát beindítva hetek, hónapok alatt pótolni lehetne. A mese az előbbiekről szól.

Eddig mentettem iPodra, amíg meg nem adta magát. A desktop masinámra, amíg rá nem döbbentem, hogy azonos helyen, azonos elektromos hálózaton van, így nagyobb baj esetén halottnak a csók a backup. És kiírtam néha cd-re és dvd-re, amiben sosem bíztam igazán.

A legutolsó - és eleddig legjobb - próbálkozás az adatok Amazon S3 szuperolcsó tárhelyre feltolása volt. A feltöltéshez szükségünk van kliensre, mert az Amazon nem egyéni felhasználóknak szóló backup megoldásnak tervezte az S3-mat, így olyan finomságokat mint saját kliens, nem biztosít hozzá. Cserébe az általam használt és ajánlott Jungledisk a béta periódus idejére ingyenes, később pedig húsz dolláros olcsószoftver lesz. Ezzel a dolog költségesebb részét le is tudtuk. A kétszázegynéhány mega adat feltöltése és tárolása egy hónapig pedig iszonyú 0.13 dolláromba kerül, így jön ki a címben emlegetett 24 forint. Ja, és mellékhatásként az adataim miatt már nincsenek álmatlan éjszakáim.

Nyitott kérdés, hogy valaki fejleszt-e a WordPresshez S3 backup plugint. Iszonyú hasznos lenne, tudjuk, hogy wontfix státusszal - ld. még sohanapján kiskedden - került be a kívánt funkciók listájába. Kedves Lazyweb, feléd pislogok ilyen sandán.

Upd.

Megjelent a Jungle Disk 1.4, húsz dolláros bevezető áron.

Slurpr - Stealin ur wifi

A Slurpr bejárta a világsajtót, itthon meg még nem írunk róla. Pedig annak a Mark Hoestrának a műve, aki javított már “égetéssel” iBookot, bővített iPod Minit meg volt még pár jó igazi hacker projektje, ráadásul jön feedben.

Slurpr A berendezés elvben hat forrásból származó wifi jelet képes egyesíteni, és az így összelopkodott begyűjtött sávot kiszolgálni hét ethernet csatlakozón keresztül. A gépet egy Routerboard alaplapra építették, 266 MHz-es MIPS 32 4Kc processzorral, a wifi részét hat Atheros chipsetes EnGenius kártya adja. (További specifikáció a beharangozó írásban.)

A hozzászólások között már el is indult a találgatás, hogy a doboz egyáltalán képes lesz-e terhelés elosztásra (load balancing)? Üzemképes lesz-e, vagy túl nagy lesz a hat antenna interferenciája? Mi kerül ezen a 999 euróba, miközben x, y és z gyártó alkatrészeiből össze lehet legózni olcsóbban? Remek alternatív építési tippek! És persze előkerültek erkölcsibb/jogibb kérdések is, például hogy tudjon-e WEP-et törni a doboz.

Egyelőre a Meraki Mini előrébb szerepel a karácsonyi listámon, de egynek érdekes a Slurpr is.

Információs szupersztráda

Egészen sokáig nem tudtam, hogy miért hívták évekkel ezelőtt az internetet.. pardon akkor még Internetet információs szupersztrádának. Megvolt, hogy metafora, megy a bitkolbász mint a konvoj, de miért pont ez a metafora lett általános használatú?

Ma Stoll olvasása közben - igazán szórakoztató hackeres alapszöveg, jövő héten mindenképpen írok róla - találtam egy remek magyarázatot arra, miért természetes rokonítani az utat és a hálózatot egy amerikai számára.

In the mid 1950s, the Federal government started building the interstate highway system, a twentieth-century marvel of pork-barrel public-works politics. With memories of wartime transportation shortages, military leaders made certain that the interstate system could handle tanks, military convoys, and troop carriers. Today, few think of interstate highways as a military system, though they’re just as capable of sending tanks across the country as trucks.

With the same reasoning, the Department of Defense began developing a network to link military computers together. In 1969, the Defense Advanced Research Projects Agency’s (DARPA) experiments evolved into the Arpanet and then into the Internet: an electronic highway interconnecting a hundred-thousand computers around the world.

Persze, kicsit túlmagyarázás, de amúgy annyira idétlenül hangzik ez a szupersztráda dolog. Kell valami plusz.

256-os szélessáv

Sokáig azt hittem, hogy csak itthon folyik a trükközés azzal, hány kilobit per szekundumos sávszélességtől beszélhetünk szélessávról. Itthon a vonatkozó bölcsesség úgy hangzik:

Magyarországon jelenleg a legalább 256 kbit/s (256 ezer bit / másodperc) letöltési, és 64 kbit/s feltöltési sebességű internetkapcsolatot tekinthetjük szélessávúnak. Természetesen a 256 kbit/s sávszélesség ma már inkább a minimumot jelenti, az internetszolgáltatók kínálatában sokkal jellemzőbbek az 1024 kbit/s, sőt akár az 1536 kbit/s, vagyis a négy-, illetve hatszoros sebességű internetkapcsolatok.

(forrás: szélessáv.hu)

Ennek megfelelően pedig átlag minden második konferencián elmondják, mennyire bitangul jól le vagyunk fedve. Esetenként azt is, hogy itt a kánaán. (Azt, hogy a népesség kábé 60%-át nem érdekli a net, most hagyjuk.)

És akkor jön a hidegzuhany, Fleishmann a wifinetnewson arról ír, hogy az FCC, az Nemzeti Hírközlési Hatóság ottani verziója, meg akarja szüntetni a maszatolást a számok körül. A jelenlegi számítás szerint náluk az egy irányba legalább 200 kbit/s sebességű vonalak számítanak szélessávnak. Ráadásul ha egy irányítószám alatt (ZIP code, egyszerűsítettem) egy szélessávú előfizetés van, akkor az egész szegmenst lefedettnek viszik. Horror, de lehet szép színes térképeket gyártani belőle prezentációkhoz.

A Fleishmann által linkelt Ars Technica cikk tovább vitte a gondolatot: a 2 megabites határ magával hozhat egy harcot a szolgáltatók között a ‘te nem is igazi broadbandet szolgáltatsz’ érv mentén. A szolgáltatók szerint már a lassúcska 768 kilobit/s is biztosít olyan élményt, ami nagyságrendekkel jobb (szélesebb) mint a betárcsázós internet.

Ez utóbbi viszont itthon már nem kérdés, szó sincs az szélessáv definíciójának felülvizsgálatáról.

(A szerzőnek tizenkétszeres sebességű internete van.)

Kinek az anyját? (Meg egy kicsit macfuse is)

Örömmel csodáltam meg a Kobak és Rui Carmo által is megénekelt MacFusion-t. A program - amúgy gui a MacFuse-hoz - felül a menübarba és pár kattintással lehetővé teszi távoli fájlrendszerek csatolását ftp-n és sftp-n keresztül. Szép, okos, a néhány gyermekbetegsége igazán elviselhető. Viszont alapbeállításban rányitja a szemet arra, hogy a Sun filozófiáját újraírva az Apple szerint a hálózat kurvaanyja magának a számítógépnek a kurvaanyja. (Esetleg a júzeré, még nem döntöttem el.)

Ugyanis ha a rendszer nem talál egy csatolt hálózati meghajtót, akkor erre Finder az ikonjához illő mélyen emberi reakcióval válaszol: kétségbeesik. Keresi, keresi, hátha megtalálja valahol. Egy akkora valami, mint egy hálózati meghajtó nem veszhet el csak úgy, mekkora botrány lenne. Közben forog a strandlabda, az úri közönség táncol, öt perc kávészünet.

Persze ezt ki is lehet kerülni, megmondjuk a programnak, hogy a gép bealtatásakor óvatosan csatolja le a csatlakoztatott hálózati meghajtókat. Azóta sem értem, miért nem ez az alapbeállítás.

(A szerző tényleg utálja a Findert.)