Ismét szexi-de-nem-kéne technológiákat mutatott be az Apple. A cuccok kikerültek az Apple.com-ra, megírta őket minden techblog, javaslok egy másik nézőpontot.
Egy Time Capsule. A cég ügyesen meglátta, hogy a Leopard egyik funkciójából hogyan lehet terméket csinálni. Kézenfekvő lett volna, ha az Airport routerekre dugott USB2-es vinyókra tudjon másolni a Time Machine, de ez kimaradt a végső Leó verzióból. A hivatalos indoklás szerint valami adatvesztési bug maradt a rendszerben. Egy ilyesmit azóta ki is vasaltak a 10.5-ből, de a hálózati backup funkciót nem kaptuk meg vele. Erre a Macworldon tadá, kijön egy beépített merevlemezzel érkező draft N-es router.
Eddig az összeesküvés elmélet, mert amúgy a kütyü tetszetős, a biztonsági mentésről pedig nem lehet eleget beszélni. Határozottan ügyes. A crazy one pedig majd összerakja ugyanezt opensource eszközökből, és bekapcsolják maguknak a Time Machine támogatást.
Kettő. MacBook Air. Mivel a tavalyi év, és részben az idei CES is, arról szólt, hogy lehet olcsó kis ütömverem notebookokat gyártani, az Apple is kihozta a saját verzióját. Azzal a különbséggel, hogy ennek a teljesítményét állítólag nem fogták vissza, cserébe brutálisan drága. A csúcs Air valami háromszáz dollárral drágább, mint a MacBook Pro teteje.
Legfőbb ideje hátradőlni és kivárni, hogy a harcot az ‘a szubnoti exkluzív’ vagy az ‘a szubnoti használati tárgy’ mozgalom nyeri. Értelemszerűen az utóbbinak szurkolok, csak ez az Air ne lenne annyira vonzó.
Kettő és fél, de ezt majd megírja Doransky. Mekkora vicc, hogy az amerikai politika még a Macworldön is megjelenik.
Ez itt fent egy tárcsasor és a visszafordító egy Enigmából. Szép, sőt gyönyörű. Sír azért, hogy az ember leüljön elé, elkezdje tekergetni, és kódolva küldje el az aznapi menüt a munkatársaknak.
