Tolni egy pilgrimet..

Tegnap Rui Carmo kiegészítette a geekek szótárát.

pilgrim

  • olyan személy, aki látszólag vallásos okokból platformot vált
  • olyan személy, aki, visszatekintve, józan paraszi ész szerint hozott döntést, csak ezt nem vették észre

Még talán a pongyola fordításom sem rombolta le a poént. Amennyben igen, úgy arra utal vissza, hogy Mark Pilgrim, megunva az Apple által a rendszerbe épített korlátozásokat, átköltözött annó Ubuntu Linuxra.

A régi definíció azért kerülhetett elő, mert az Apple mostanában barátságtalan lépést barátságtalan lépésre halmoz. Mindig zárt cég volt - Jobs kontrollmániájának illik betudni - de csak az utóbbi években kezdte kiszorítani a termékeihez kiegészítőket gyártókat a piactól. A MagSafe tápcsatlakozókkal kiölte az utángyártott tápokat. (Lehet persze azt mondani, hogy minőségvédelem, de azt válaszolnám Kensington.) Az új iPodokhoz új tévékábel kell, mert csak. A telefonját az AT&T-hez kötötte - illetve itthon állítólag a T-Mobile-hoz. Az utóbbi idők készülékei pedig úgy le vannak zárva mint Fort Knox. Nem szimpatikus, nem nyílt, nem hekkeresen laza.

A problémakör ott válik személyes üggyé - elkeseredettségből nem szokásom számítógépet váltani - hogy gépcsere előtt állok. A szoftvereim az OS X-hez kötnek, amivel nincsenek is a kötelező körökön (pl. Finder) problémáim. Az adataim hordozhatóak, vagy minimális munkával azzá tehetőek. Csak a látszólag vallásos ok hiányzik.

Elég ha az ember a pénzével nem szavaz az iTelefonra, iPodra, Apple szoftverekre, vagy fontos zelótát játszani? Jobban megvált majd a Gnome kettő és a KDE négy, mint az Aqua? Elmondtam az én kételyeimet, a tieitek hogy néznek ki?

#1544

Az iBook billentyűk három részből állnak: a tulajdonképpeni billentyűből, ami fehér és koszolódik, a rugalmas gumiharangból, ami létrehozza az érintkezést, és egy ollómechanikás fehér műanyagdarabból, ami “összeköti” a kettőt. Egyik nélkül sincs billentyű, egyik sem szerezhető be alkatrészként magában. Jövök eggyel az Almáriumnak, hogy megint két alma command gombom van.

Iróniája a helyzetnek, hogy tisztítás közben ez az ollómechanika szeret széttörni, illetve, hogy az alkatrész alakja verziófrissítésenként - az 1,2 Mhz-es és az 1,33 Mhz-es közt is - változik.

SkeleTool - A legkúlabb multiszerszám

Skeletool

Amióta a Popular Mechanics és a Gizmodo Gadgets beharangozta az új Leatherman szerszámot, tisztában vagyok, hogy a Herbertz multitoolomat egy ilyenre kell lecserélni. Piacvezetőként vannak hülyeségei, nem szabványos bitfejeket használ, de ezt némi reszelős szabadfoglalkozással, vagy konvertergyártással orvosolni lehet.

És itt jön a feketeleves. Az Egyesült Államokban novembertől kapható a szerszám 72 és 96 dolláros áron (az utóbbi a szénszálas verzió, wtf?). Európába viszont nem tudni mikor jut el, a magyar forgalmazó az USA piac telítése plusz fél év képletet ajánlotta sajnálkozva. Már gondolkodom, kivel lehetne hozatni egyet.

Olcsóbb iPhone, új iPod, új lehetőségek

Az információ mindenütt elérhető - közvetítés az Apple bejelentésekről a Bigyó blogon - játsszunk kontextualizálást.

Lement az iPhone ára, és ezzel párhuzamosan ismét bebizonyosodott, hogy Apple rajongóként nem szabad early adopternek (korai befogadó?) lenni. Ha nem bétateszt terméket kapunk a pénzünkért, mint mondjuk a MacBookok esetében, akkor kúlsági adót kell fizetnünk.

Lecserélődött az iPod termékpaletta, ami önmagában nem információ, mp3 lejátszók jönnek mennek. Az iPod Touch megjelenése, illetve az a tény, hogy az iPhone-hoz lassan jobb nyílt forrású “kliensek” vannak, mint az Apple féle, arra mutat, hogy lehet még szufla a PDA koncepcióban. (Newton, valaki?) Nem általános digitális mindenesként persze, hanem a zenelejátszáson túl netezésre is képest kütyüként. Csak lehessen ezt is jailbreakelni. Pár napon/héten belül többet fogunk tudni.

A Starbucks “integráció” az egyik legszórakoztatóbb SF olvasmányát - Morgan: Valós halál - juttatja eszembe, igaz ott proximitás alapon nem zenét próbáltak eladni, hanem kurvákat. Ha platformmá tudna válni - amitől a bennem lakó GNU ember retteg - érdekes lehetőség lenne a proximitás alapú marketing. Egyelőre jövő zenéje.

Az Apple beszállt a csengőhang bizniszbe innen tényleg csak az oplogók meg az MMS-ben küldhető képek vannak lejjebb. Másrészről úgyis lesznek, akik kifizetik a 99 centet számonként, hogy Sex Pistolsra csörögjön a mobiljuk.

Így gondozd a Dreamcast-odat

Macet szerelni többnyire jó. Egyszerű, logikusan összerakott, kényelmes és vannak hozzá igen jó útmutatók. Ez alól persze pont kivétel a mostani iBookom, ami a világ leglogikátlanabbul összerakott vasa, de a macek többségére igaz.

Teljesen meglepett, hogy a Dreamcast is tudja hozni ezt az élményt. Sőt még rá is tesz egy lapáttal, mert egy jótét lélek feltöltötte a YouTube-ot útmutatókkal. Onnan jöttem rá, hogy a táp részt tényleg erőltetni kell kicsit, ha ki akarjuk szedni. Van persze ezer FAQ meg öt dolláros Repair Guide, de a videó az igazán lenyűgöző. Jó olyan hardvert használni, amit szeretnek a tulajdonosai.

Apple mise: régi cuccok új köntösben

Fussunk végig gyorsan. Az iMac eddig is egy számítógép volt, és a továbbiakban is az marad. A mostaninak más a színe, erősebbek benne az alkatrészek, és első blikkre horrorabb szerelni. iMacit úgys szerelni vesz az ember, mindent tud, amit Steve szerint tudnia kell.

A kapcsolódó billentyűzet inkább fashion statement, mint periféria. Mondjuk ez már pogácsaegérben is benne volt - igen, ismerek olyat, aki szerette -, de akkoriban legalább jó billentyűzeteket raktak össze. Maradnak a Logitech és az MS cuccok. (Álomnak pedig a Tactile Pro.)

A digitális életstílushoz való programokról - új iLife, iWork - pedig majd a célközönség megírja a véleményét. Markdownt szerencsére mindenben, ami számít, lehet írni.

És akkor a lényeg, sőt a mondanivaló.

  1. Kiemelte az Engadget is, és szerintem is az egyik leglényegesebb. Steve webkettőről beszélt a prezentáció közben. Az új .mac webkettes eszköz lesz, pécéről is, akármilyen böngészőből lehet rá fotót küldeni. Valami egészen új buzzword jelent meg az Apple, még mindig zárt kertnek tűnő, modelljét eladó palettán.
  2. “Goal is to make the best PC in the world, and make something we can recommend to family in friends.” - mondja Steve. Csak remélni merem, hogy ezzel lassan kifutnak az ostoba, de legalább irritáló Mac-PC reklámok.
  3. És a webkettőnél is érdekesebb. Steve valami olyasmit emlegetett, hogy az üzlet az kommunikáció. Maholnap talán már beszélgetés lesz. (Vegyétek ki a kezemből a Cluetraint.)

Összességében jó csomagok jöttek ki. Semmi igazán forradalmi, mind egy kicsit voltmár, de vinni fogják mint a cukrot. A részvényesek, fanok, és nyuszi barátai és üzlettársai pedig örülnek. Lesz miből fejleszteni A Legkényelmesebb Oprendszert.

Az utolsó mohikán Sega

Sega Dreamcast

Ez itt egy Sega Dreamcast, alatta pedig az íróasztalom sarka. A debreceni piacon leltem kábelekkel, egy karral, de memória nélkül. Úgy nézett ki, hogy szórakoztatóbb lesz, mint a három sör, aminek az árát rá kellett költeni.

A “befektetés” már a gép történetének utánaolvasva megtérült. A Sega Saturnt leváltani érkezett a piacra - ami az érdekesség kedvéért két SH2-es 32bites RISC procit tartalmazott, meg plusz egy SH1-et a CD vezérlésére - illetve hogy agyonverje a Nintendo 64-et és a Playtation 1-et. Ezzel szemben ez volt a Sega utolsó konzolja, ennyit az agyonverésről.

Már a Saturn sem volt cartridge alapú és a Dreamcast sem lett az. Viszont szültek hozzá egy saját diszkformátumot, ez volt a GD-ROM. Annyiban különbözött a CD-től, hogy a pitek közelebb vannak egymáshoz, így 1,2GB adatot lehetett felzsúfolni egy GD lemezre. A warezszcéna viszonylag gyorsan kitalálta, hogy lehet a GD-n megjelenő játékokat cédésíteni, a formátum pedig sosem terjedt el. Pedig a maga módján ügyes hack volt.

Nagyon röviden, mert nem tudom kihagyni. A lemez fele olyan gyorsan forog, konstans szögsebességgel, és sztenderd CD olvasó alkatrész olvassa az adatot. Olcsó is, kúl is, sokat is tárol.

A masinán a Win CE alapú rendszer futott - szép nagy plecsni van az elején, hogy Win CE kompatibilis - amiért a korabeli kritikák nagy szerecsenmosdatásokat tartottak. ‘Bár a Win CE nem olyan elterjedt, mint a Palm OS, de nem mondanánk bukásnak…’ és a többi. Van viszont hozzá KallistiOS néven BSD licenszű fejlesztői könyvtár, portoltak Dreamcastre linuxot (DC firewall, nincs mit hozzáfűzni), és ahogy utánagugliztam, hardverhekkerek is akadtak szép számmal. Ami pedig az egészre felteszi a koronát, akadnak homebrew programo is. Alig várom, hogy pingelhessem a localhostot a gépemen.

Első körben ennyi. Eddig ragasztottam kontroller csatlakozót, előreláthatólag fogok újraforrasztani tápcsatlakozót, és legalább csinálok pár fotót az SH4-es prociról. Meg majd valahol egy zárójelben dőlt betűvel beismerem, hogy a konzolok története van olyan érdekes, mint a desktop gépeké. (Következőnek azért továbbra is SGI O2-t szeretnék találni.)