Intel iMac teszt

És most lesz az, hogy megelőzöm a digget, megelőzöm a meme-t, és egy olyan cikkről írok, ami még meg se jelent. Elfogult félként jelen voltam az [origo] - kösz srácok! - intel iMac tesztjének első két napján.

Az első gondolat az volt a Nagy Fehér Képkeretet megpillantva, hogy a hónom alá kapom - így utólag kényelmetlen lett volna, sok az a 20” - és megindulok a legközelebbi olyan ország felé, amivel nincs kiadatási szerződésünk. Rövid észhez térés és egy Seriffel végrehajtott egyoldalú videochat után próbáltam tevékenyen hozzájárulni a teszthez azzal, hogy felhívtam Geriék figyelmét pár olyan programra, amik nem részei a ‘hivatalos apple életérzésnek’

zárójel: egyre inkább meg vagyok győződve, hogy a maces életérzést nem annyira az együttműködő, de egymás nélkül értelmetlen Apple szoftverek generálják. Sokkal fontosabbnak tűnnek az olyan ingyenes vagy pofátlanul olcsó szoftverek, mint a growl, quicksilver, subethaedit, stb, amik képesek remekül együttműködni, de nem köteleznek ennek kihasználására.

amiket nem feltétlenül talál meg egy friss switcher, és amik sokkal használhatóbbá teszik a gépet/a rendszert.

Na de hogy az iMacről is írjak. Nem újdonság, de a húsz inch és az ehhez társuló 1680 x 1050 pixeles felbontás - frissen kinézve a specifikációkból - brutálisan nagy. Ráadásul a monitor láthatósága is lenyűgöző, körbeültük, és senki sem panaszkodott arra, amit látott. A dualcore intel processzor remekül muzsikál, a rendszer válaszideje általában rövidebb, mint a mindennapi használatú ibookomon. Csak ezzel az általábannal van gond. A le-leakadó Front Row, és a nem mindennel boldoguló QuickTime nem teszik könnyebbé a switcher életét. Nagyon kell a géphez a közösségi támogatás (beszMac, macmail), hogy egy új felhasználó igazán könnyen boldoguljon. És akkor még az Universal Binary jellegű ügyekről nem is beszéltünk. Bámulatosan lassúak tudnak lenni egyes appok Rosettán keresztül.

Egyelőre a gép nagyon nagy ötös, a szoftver jóindulattal négyes, és ha már van rá lehetőségem, akkor beírok egy kettest a A4 Apple Center eladósrácának, aki a ‘honnan lehet X11-et intel maces tigerhez?’ kérdésemre azzal válaszolt, hogy ‘mi az az X11?’.

Ghz hiszti

Szviccsereknek - switcher: aki bármilyen gépről almára vált - szánt topikokat mindig izgalmas olvasgatni. Egyrészt mert ingerli a geek receptorokat és komfort érzetet okoz - én már ezen túl vagyok -, másrészt pedig mert a reggeli bosszankodást, ami köztudottan szükséges a gyors bootoláshoz, is le lehet tudni vele. Az utóbbi időkben az lett a trend ezeken a fórumokon, hogy hihetetlen erős konfigokat ajánlgatnak a népek, idézem: “nehogy aztán csalódjon” a szviccser. Nem is fog, mert elviszi a szíve, ha meglátja a számla alján egy decens powermaci árát. Mást persze nem érdemes. Macminit pláne nem, a g4-es gépek nem elég gyorsak. Hogy tanulság is legyen, itt egy link, hogy milyen géppel váltottam majd egy éve. G3-500, 192 mb ram, 8 gb hdd (na ezt cseréltem egy huszasra) és persze OsX 10.2.8. Ha a fórum nem szaladt el, akkor ezt már lomtalanításra is szégyen kirakni, én meg képes vagyok ezen dolgozni/blogolni. Van akinek a kötél kevés.

Zárójel: persze mindig vannak, akiknek nagy teljesítmény kell. Kudos a tadpole-nak!

Fejlesztés

Meglehetősen elgondolkodtatott, hogy az egyik fellengzős nevű notebook shopban 1ok-ért mondtak 256 megás 1”-os (ha jobban tetszik: low profile) so-dimm ramot. Az elkárhozások az ilyen elgondolkodásokból születnek. ;)