Terminálnak áll a világ?

Olvasom Doranskynál, hogy az érintőképernyős technológiáké a jövő. Mivel ez a jövő, akkor az a minimum, hogy megpróbálom elképzelni magamat benne. És nem megy.

Odáig megvan, hogy a remek érintőképernyőn lehet wikipédiát olvasni. Sőt tudja nagyítani és kicsinyíteni az ablakot, ami valószínűleg együtt fog járni a felbontásfüggetlen felületek elterjedésével. (Helló új GUI, helló SVG.) Kérdés viszont, hogy hogyan lehet írni rajta. A példavideóban látható, ahogy egy rövid keresőszót begépelnek, de a WP szócikkek, a blogpostok, sőt még a twitek se egy-két szóból állnak. Magasba emelt, kicsavart, meg nem támasztott stb kézzel viszont kényelmetlen gépelni, pláne ha a “billentyűzet” semmilyen érzéki visszajelzést nem ad arról, hogy lenyomtam-é a gombot. (Ez lesz az egyik legkomolyabb iPhone-nal kapcsolatos kérdés is szerintem.)

Jövő helyett nézzünk inkább a múltba. (És nincs pofám még egyszer belinkelni Stephenson In the beginning…-jét) Ott a parancssor. Fekete-zöld, fekete-borostyán, fekete-fehér képernyő, beírok egy jó hosszú parancsot, kidob egy errort és a gép teljesíti a vágyamat. Egyszerű, a leggyorsabb, szöveg alapú. Pont olyan, mint a location field a böngészőben, a Firefox-féle okosítható vagy a Safarihoz letölthető helyetted okos keresőmező, a Google Desktop keresők, Spotlightok és Instant Search-ök. És akkor még a web parancssorát adó YubNubról vagy a lebutított, jelenlétélményre kihegyzett IM-ről, a Twitterről nem is beszéltünk. (Paul Watson még felveti a különböző IM botok jelenlétét is.)

Az egyik legrégebbi adatbeviteli paradigma köztünk van, alkalmazkodott a webhez, könnyen elképzelhető, hogy lesz köze a jövőhöz is. Ehhez viszont olyan interfészek, olyan berendezések kellenek, amin lehet gépelni.