Ferstarker meg lautspreher

A felfedezés azzal kezdődött, hogy nem vettem meg egy bizonytalan állapotú, hifit szekrényestül, hangfalastul, ezerwatt péempéóstól. (Nem röhög, a PMPO tántorított el. Magára valamit adó ember ilyet nem ír. Különösen nem lóbaszó nagy betűkkel. Végfokra pedig aztán végképp nem.) Pedig drága sem volt, és még neki se kezdtem alkudni.

Arra viszont kíváncsi voltam, hogy mégis mit hagytam ott. Rémlett, hogy Schneider. Meg persze a péempéó. Azt meg tudtam, hogy régi katalógusokat borzasztóan vacak meló lesz keresni, rendes adatbázist meg méginkább. Szóval remek szombat esti programnak tűnt. A buborékot az vette ki a feladatból, hogy rábukkantam az abszolút nem szép, mégis lenyűgöző HiFi Archiv oldalra, ahol eszméletlen mennyiségű digitalizált német katalógus van fent. Meg lehet találni az ezerwatt péempéós Schenider Super Team 1000 tornyot is, de vannak sokkal izgalmasabb dolgok.

Magnósok figyelmébe

Mint mindeni, akinek volt szerencséje az International magnóhoz, én is úgy voltam vele, hogy a kazetta az nem igazi jelforrás. Olcsó megoldás a lemez és a CD között. (Abba meg most ne menjünk bele, hogy cédéazisten vagy elpéazisten.) Na ezt a véleményt írta felül kábé öt perc alatt a fenti képen látható Nakamichi deck. A Hifi és Házimozi Show csináldmagad szobájában - azt hiszem az épített csöves erősítőt kellett volna nézni - rejtették el, és amíg meg nem néztem közelebbről, nem is gondoltam volna, hogy kazetta a jelforrás. Most szerelmes vagyok.